Ma ünnepli 80. születésnapját Zsámbéki Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, érdemes művész, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja.
Zsámbéki Gábor Pécsett, 1943. december 30-án született, színészcsaládban: édesanyja, Almássy Judit korán visszavonult a pályától, apja, Zsámbéki János (művésznevén Zách János) élete végéig aktívan dolgozott. Az ifjú Zsámbéki gyerekszínészként kezdte a pályafutását a Várkonyi Zoltán által vezetett Művész Színházban, négyéves volt, amikor szerepelt az Ida regénye című darabban. Színészi ambíciói azonban nem voltak, annak ellenére sem, hogy érettségi után egy évet díszletmunkásként dolgozott, az akkori Katona József Színházban. Késztetést érzett viszont a rendezésre, első próbálkozásra fel is vették a főiskolára. A diploma megszerzését követően, 1968-ban Kaposvárra került. Előbb rendezője, majd – édesapja korábbi vezetői székébe ülve – igazgatója is lett a Csiky Gergely Színháznak. 1970-ben, amikor Komor István lett a főrendező, alakult ki a színház törzsgárdája és kezdődött a színvonalas művészi munka.
Zsámbéki 1978-ban azok közé tartozott, akinek segítségével a színházi élet irányítói szerették volna megújítani, korszerűsíteni a Nemzeti Színházat. Vezetőrendezőnek szerződtették és meghatározó posztra került Székely Gábor is. A kaposvári és szolnoki színház eredményei azonban nem voltak integrálhatóak, állandósultak a szakmai és politikai konfliktusok. 1982-ben megkezdődött a visszarendeződés, ekkor hagyták el Székely Gáborral a színházat. Néhány hónappal később azonban lehetőséget kaptak egy önálló társulat létrehozására és birtokba vehették a Petőfi Sándor utcai színházépületet. A név, Katona József Színház változatlan maradt, Székely Gábor igazgatói, Zsámbéki pedig művészeti vezetői megbízást kapott. Székely Gábor 1989-ben távozott a színháztól, ekkortól Zsámbéki Gábor töltötte be az igazgatói posztot, egészen 2011. február 1-ig (Máté Gábor váltotta).
Zsámbéki Gábor a Lear király olvasópróbáján (Fotó: Szilágyi Lenke)
Rendezéseinek száma meghaladja a százat, többször dolgozott Csehov (A manó, Sirály, Cseresznyéskert, Ivanov, Lánykérés, Medve, Ványa bácsi), Shakespeare (Ahogy tetszik, Téli rege, Hamlet, Vízkereszt, Vihar, Julius Caesar, Lear király) és Molière (Dandin György, A fösvény, Tartuffe, Az úrhatnám polgár) műveivel. Emellett számos magyar darab ősbemutatóját rendezte meg: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja; Kárpáti Péter: Akárki; Spiró György: Az imposztor, Csirkefej, Koccanás, Főtitkárok, Széljegy; Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája. Jelenleg a Lear király, a Főtitkárok és a Széljegy című rendezései láthatók a Katonában és a Kamrában.
1979 és 2020 között tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, az intézmény professor emeritusa, 2020. augusztus 1-én azonban azonnali hatállyal felmondott, tiltakozásul az egyetem átszervezése miatt. 1989 óta a párizsi Európa Színház Tanács tagja, 1998-tól a szervezet elnöke, de 2008-ban társulatával egyetemben kilépett a szervezetből. 1973-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1981-ben érdemes művésszé avatták, 1998-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. Az általa rendezett Übü király 1990-ben elnyerte a francia kritikusok díját a legjobb külföldi előadás kategóriában, A színházcsinálóért pedig 2004-ben Hedda-díjat (a Norvég Színházi és Zenekari Szövetség díja az évad legjobb rendezéséért) kapott. 2002-ben Hazám-díjjal és A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2010-ben Budapest díszpolgárává avatták, 2013-ban pedig megkapta a Színikritikusok Életműdíját. 2022-ben a Francia Irodalmi és Művészeti lovagkeresztjét is elnyerte.
Kiemelt kép: Zsámbéki Gábor (Fotó: Színház- és Filmművészeti Egyetem)
