Alapvetően a csapatunkat a színház iránt érzett komoly elköteleződés „sodorta” össze, de az viszonylag hamar kiderült, hogy a kultúra egyéb területei felé is nyitottak vagyunk.
Ilyen terület többek között a zene is, és nem kizárólag csak azért, mert a színházi előadások között is számos zenei darab van. Nekem személy szerint kifejezetten jót tett ez a változás, a zenei ízlésemet, világlátásomat nagymértékben tágította, az, hogy a ZENE önálló kategóriaként jelenik meg a Deszkán. Bár általánosságban sokféle zenei stílust hallgatok, nézek, most így utólag azt gondolom, hogy ezen a téren eléggé „korlátolt” voltam éveken át. A kedvenceimet csúcsa járattam, de nem különösképpen követtem más előadók, vagy stílusok útját. A jazz volt az első olyan zenei stílus, amit elméletileg ugyan ismertem, de egy-egy interjú kapcsán kerültem vele gyakorlatilag is komolyabb kapcsolatba.
A másik nagyon meghatározó pedig a népzene. Magam is érzem, hogy ciki, de sokáig úgy gondoltam, hogy a népi vonalat iskoláskoromban kipipáltam, nincs már vele dolgom. Aztán másképp alakultak a dolgok: már „deszkás” voltam, amikor összehozott az élet a KŐFESZT-el, és a hozzá kapcsolódó Folkklub programokkal, amelyeknek fő motívumát a népzene és a néptánc adja. Az első ilyen rendezvényen egyetlenegy ártatlan óra elég volt ahhoz, hogy átértékeljem magamban a műfajt, és azóta tudatosan keresem interjúalanynak a legnevesebb képviselőit. Ma már talán nem is annyira outsiderként, legalább szövegben és képben hírét tudom vinni a muzsikának is. Ha csak pár ember azóta hallgatja Pál István Szalonnát, Navratil Andreát vagy az Üsztürü zenekart, amióta nálunk olvasott róluk, akkor már volt értelme a bővítésbe belevágnunk!
Kiemelt kép: Steindl Gabriella (Fotó: Kovács Milán)
