“Zámbó Jimmy fiának karaktere nagyon összetett”- Interjú Georgita Máté Dezsővel 

A Király című sorozat egészen az RTL+ streamingszolgáltató programkínálatában való megjelenés pillanatától kezdve jelentős hatást gyakorolt a nézőkre, a filmet övező érdeklődés pedig a nagyközönség által kevésbé ismert közreműködőket is hamar a népszerűség csúcsára terelte. Georgita Máté Dezső színművész elsősorban a kiváló arányérzékével tűnt ki Zámbó Krisztián szerepében, mivel nem túlozta el, ugyanakkor nem is rajzolta halványra az általa megformált karakterre jellemző jegyeket.  

A Király című sorozat, amelyben Zámbó Jimmy legnagyobb fiát, Krisztiánt alakítja, adott korszakról egy olyan személy történetén keresztül beszél, aki a nem túl távoli múltban élt, és akinek családtagjai ennélfogva részei a jelennek is. Róluk, illetve a Jimmy-jelenségről mindenkinek megvan a maga véleménye, ezek a tényezők pedig olyan „terhek”, amik a sorozatban szerepet vállaló művészek zömét bizonyára némi óvatosságra inthette.  

Én kizárólag azzal voltam elfoglalva, hogy eljátsszam azt a szerepet, amire kiválasztottak. Mondhatnám persze, hogy éreztem ennek a súlyát, de ez a részemről affektálás lenne.  

A forgatás előrehaladtával változott-e valamit az előzetes elgondolása arról, hogy miként szeretné megformálni az önre bízott karaktert, vagy végig kitartott az eredeti szándékai mellett?  

Miután megkaptam a forgatókönyvet, találkoztam Zámbó Krisztiánnal, róla pedig elég sok videós anyag van az interneten, amiket mind végig néztem. Így volt egy képem arról, hogy mit akarok, és hogy mi az az ív, amit ezzel a karakterrel bejárhatok, mivel a történet dramaturgiáját szintén ismertem. Nekem ez az első nagyobb forgatásom, de az idő előrehaladtával egyre magabiztosabb lettem. Visszanézve pontosan látom, hogy melyek azok a jelenetek, amiket a forgatásnak a későbbi szakaszaiban készítettünk el, mert már tudtam, hogyan kell a kamerák előtt viselkedni, egészen egyszerűen ott „jobban volt arcom, meg tekintetem”, mint a korábbi felvételeken.

Ütközött-e színészileg nehézségekbe, illetve talált-e kapcsolódási pontokat a figurával? 

Mivel azt a jelenetet, amikor apa és fia elmennek horgászni, nyáron forgattuk le a Duna közepén, ezért különösen meleg volt a helyszínen, de ez a körülmény csak még inkább összekovácsolt minket az idősebb Jimmynek, filmbeli édesapámnak megformálójával, Nagy Ervinnel. Minden fiú szeretné elnyerni az apukájának az elismerését, és nálam is volt olyan időszak, amikor a valódi családom vonatkozásában iszonyúan vágytam erre, ezt az érzést pedig bele tudtam építeni a szerepbe. Most is jól esik persze, amikor apám megdicsér, de már eltérő módon tudom ezt kezelni, mint ahogyan azt az általam alakított kamasz tette a történetben. Voltak nem túl fényesen sikerült estéim az életem során nekem is, így a játékomhoz ezek a tényezők szintén hozzátettek, bár Krisztiánnál mindez azzal párosult, hogy Magyarország egyik legismertebb énekesének a fia volt, ami egy nagyon összetett kép és helyzet. 

Amikor olyan karaktert kell megjeleníteni, amely igencsak jellegzetes vonásokat mutat, akkor nagyon könnyű túlzásokba esni, vagy pedig – talán éppen az ettől való félelem miatt – alulintonálni, azaz alulról súrolni a szerephatárokat. Az alakításának legfőbb jellegzetessége, hogy szereplőként ritka jól bánik az arányokkal. Ez tanulható, vagy ösztönből fakad?  

Én annál egy sokkal ösztönösebb valaki vagyok, mint hogy ezt a fejemben döntsem el. Meg kellett keresnem a magját ennek a karakternek, de jó volt a színészvezetés is mindhárom rendező (Zomborácz Virág, Kovács Dániel Richárd és Kovács István – A szerk.) esetében. 

A játéka Zámbó Krisztiánként kellően laza azokon a pontokon, ahol az indokolt, jól láttatja a figura esendőségét, gyarlóságait, hihető a drámai vonal is, és még humorosnak sem félt lenni, amikor azt az adott jelenet elbírta. Mivel ott van a személyiségében a kreativitásra való hajlam, felmerül a kérdés: voltak egyéni ötletei a sorozatban, amik jóvá lettek hagyva, mert sejthető volt róluk, hogy a film érdekeit szolgálják majd? 

Egy nagyon befogadó közegben dolgozhattam, ahol szinte minden ötletemet „megvették”. Annál a jelenetnél például, ahol a Zámbó család összegyűlik a karácsonyfa előtt, és eléneklik a Mennyből az angyalt, csupán annyi volt a rendezői instrukció, hogy jó lenne, ha a Krisztiánban itt fogalmazódna meg, hogy majd egyszer szívesen az énekesi pályára lépne.

Zámbó Krisztián karakterének érzékenysége különösen árnyaltan volt a filmben bemutatva. Van önben is ilyenfajta tulajdonság, amire ott szükség mutatkozott, vagy csak egy nagyon jó színésszel állunk szemben? 

Alapvetően egy érzékeny srác vagyok, ugyanakkor egy jó színész is, ez a kettő szerintem nem zárja ki egymást. Fontos volt azonban, hogy Krisztiánnak ezt az ellentmondásos, paradox tragédiáját be tudjam mutatni, és mivel jól megírt íve van ennek a karakternek, tisztában voltam azzal, hogy amennyiben az adott pontokat helyesen csinálom meg, akkor az ki fog adni erről az „elveszett” fiúról egy izgalmas képet. 

Öntől való a mondás, hogy egy jó előadás mindig terápia. Ez a jó filmekre, sorozatokra is igaz?  

Itt a színházzal ellentétben azért egészen másképpen van meg az a bizonyos „sűrű pillanat”, ahol az ember megtapasztal olyan dolgokat, amiket az életben nem, a saját idegrendszerével és lelkével viszont igen. Amit viszont egyfajta terápiaként mindenképpen tanulhatok ebből a dologból, és ami előrevisz engem, mint embert, az az, hogy azt a típusú hype-ot, ami a sorozat miatt visszajelzések formájában a különböző közösségi média felületeken ér engem, mindig a helyén kezeljem. Igyekszem nem hagyni, hogy az egóm átvegye a hatalmat felettem, és törekszem arra is, hogy ne tulajdonítsak nagyobb jelentőséget ezeknek a hatásoknak, mint amennyit kell. Amikor felkerült a felületre A Király utolsó része, percekig nem tudtam magammal mit kezdeni, mert egy nagyon furcsa érzés fogott el, mintha kivettek volna valamit belőlem, ami majdnem egy teljes évig része volt az életemnek. Egy film nem olyan, mint egy előadás, amit bemutatunk, aztán még sokszor játszunk, hanem egyszer csak kész, vége, ennyi volt, csókolom… Alapvetően mindig figyelek arra, hogy tudjam detektálni a bennem zajló folyamatokat, itt viszont hirtelen nem tudtam, hogy mi az, ami történik velem, úgyhogy ezzel is van dolgom még bőven. 

Milyen tapasztalást nyújtott a forgatás bármiféle értelemben?  

Nagyon jó embereket ismertem meg, ami összefügghet azzal is, hogy ebben a közegben úgy voltak megbecsülve a színészek, ahogyan valójában mindenhol meg kellene lenniük becsülve, mind anyagilag, mind pedig a munkakörülményeket illetően. Két embert név szerint is ki tudok emelni azok közül, akiket különösen megkedveltem. Az egyikük Nagy Ervin, ő ugyanis azon túl, hogy a sorozatban mi volt a szerepe, a kamerákon kívül szintén egyfajta apa figuraként viselkedett velem, és nagyon sokat segített nekem. A másikuk, akit külön megemlítek, az Ujvári Bors nevű fiatal színész, aki az egyik testvéremet, Zámbó Szebasztiánt alakította, és vele is kifejezetten jó viszonyom alakult ki a forgatások alatt. 

A szakmai múltja eléggé sokrétű, mert nemcsak játszik, hanem rendez is, rendelkezik hangszerismerettel, videoklipben szintén szerepelt már, és biztosan akad még másféle projektje. 

Már máskor is kipróbáltam magam ebben, de Horváth János felkért engem, hogy Zságer-Varga Ákossal együtt, mint az ő zenei alkotótársa, csináljunk zenét egy előadáshoz, és ez fantasztikus élményt jelentett, úgyhogy ezúton jelzem mindenkinek, hogy szívesen vállalok hasonló feladatokat a jövőben, nyugodtan meg lehet engem keresni ilyenekkel. Játszom hangszereken, nem bánok rosszul a zeneszerkesztő programokkal sem, úgyhogy bátran lehet rám támaszkodni ilyen ügyekben. Feleségemmel, Tenki Dalma színésznővel van egy közös mesedarabunk, a Hisztis királykisasszony, amit együtt hoztunk létre, de én írtam meg a történetet, és a zenékért is én feleltem. Imádom játszani egyébként, mert csodálatos élmény színházat csinálni gyerekeknek. Pass Andrea vezetésével több társammal együtt életre hívtuk a Dante Casino nevű formációt, amely igazából egy alkotóműhely, ahol fiatalokkal előadásokat ténylegesen inkluzív módon hozunk létre. Több jelenleg is futó programunk van, de a jövő évadban a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert támogatásból „család” tematikában új produkció születik majd, amit én rendezek. Bódi Zsófival és Horváth Pannával idén márciusban be fogunk mutatni továbbá a Trafó nagyszínpadán egy olyan darabot, amelyben nem színészek játszanak, hanem influencerek, ez is egy nagyon várt, formabontó vállalkozás lesz.  

Kiemelt kép: Georgita Máté Dezső (Fotó: RTL Magyarország)