Willámcsapás! – Kritika a Valami bűzlik című musicalről

A Valami bűzlik című produkció a 2015-ös Something Rotten! című Broadway musical magyar változata. A hazai előadást a Szente Vajk és Galambos Attila szerzőpáros állította színpadra a József Attila Színházban. Miután megnéztem az előadást, több okból is muszáj volt írnom róla: egyrészt, mert imádom az eredeti Broadway darabot; másrészt, mert imádom a musicaleket és Shakespeare-t; és nem utolsósorban, mert azt szeretném, hogy minél többen megnézzék a magyar előadást, hiszen fantasztikus!

Amikor egy eredeti Broadway musical Magyarországra érkezik, mindig vegyes érzelmekkel fogadom. Először rögtön előtör belőlem a rajongó, aki imádja a zenés színházat, és azonnal látni akarom, hogyan állították színpadra az adott előadást hazánkban, hallani akarom a lefordított dalokat, illetve hálás vagyok az alkotóknak, hogy a magyar közönség számára is elérhetővé teszik az adott darabot. Azonban azt is el kell mondanom, hogy mivel a Broadway repertoárját, történelmét, zenei világát, színészeit és alkotóit az utóbbi években mélyebben tanulmányoztam, kritikusabb szemmel figyelem a hazánkban bemutatott feldolgozásokat. Gyakran az eredeti előadások túl magasra teszik a lécet, és emlékeztetni kell magamat, hogy nem várhatok el „Broadway-stílust” New Yorkon vagy Londonon kívül. Nem beszélve arról, hogy a magyar közönség kevésbé lelkes, amikor a musicalekről van szó.

A Broadway deszkáin című cikksorozatomnak éppen ezért az volt a célja, hogy a legkülönbözőbb előadások elemzésén keresztül bemutassam, mennyire sokszínű is tud lenni a New York-i zenés színházak repertoárja. Itt volt alkalmam írni a Something Rotten!, azaz a Valami bűzlik című műről is, amely az egyik kedvenc musical komédiám. A bemutatott darabok közül talán ez volt az, amelyről a leginkább el tudtam képzelni, hogy biztos sikert fog aratna a hazai közönség előtt is, hiszen könnyed, vicces, intelligens, és mivel a mindenki által ismert angol reneszánsz korszakban játszódik, nincs helyhez és időhöz kötve. Így, amikor pár hónappal később meghallottam, hogy a Rotten-t valóban bemutatják Magyarországon, rögtön előtört belőlem a fangörcs, és alig vártam, hogy végre lássam William Shakespeare musical-debütálását a József Attila Színházban. Ki fogja játszani a reneszánsz rocksztár Bárdot? Milyenek lesznek a jelmezek? És a legfontosabb kérdés: mégis, hogyan lehet magyarra fordítani a szójátékot, amely az egész előadás fénypontja? Hogy mondjuk magyarul, hogy Will Power?

Üdvözlünk mindenkit a reneszánszban, az Omlett című musical ősbemutatóján! Jól hallották. Musical a reneszánszban. Amelynek a címe Omlett. Garantáltan jobb, mint Shakespeare. A herceg dándogja omlettet reggelizik. Reggelizni mindenki szeret. Az azonosulás megvan, már csak élvezni kell a Shaggem fivérek innovációját, amely tényleg jobb, mint Shakespeare. Miért pont musical? Hiszen a tévedhetetlen jövendőmondó megmondta: a jövőben a színház legnagyobb szenzációja a musical lesz. És miért ilyen biztos, hogy az Omlett jobb, mint Shakespeare? Csak mert ez a darab maga a Bárd legnagyobb műve lesz a jövőben. De ezt még ő sem tudja, ezért kell még előtte színpadra vinni, hogy a saját alkotása múlja felül az eddigieket. Bonyolultnak hangzik, de a kor egyik elfeledett drámaírója, Ben Shaggem bármit megtesz azért, hogy kilépjen a kortársa, Shakespeare árnyékából.

Az előadásban hamar kiderül, hogy Ben kisebbségi komplexusa nem alaptalan. Ugyanis a Will körül kialakult rajongás és személyi kultusz egészen páratlan formáját ölti a József Attila Színházban. A Will-mánia a Broadway-n is fantasztikusan megmutatkozott a dalokban, a koreográfiában és a Shakespeare-t rendkívül profin alakító Christian Borle mozdulataiban. Habár Will nem sok időt tölt a színpadon, Borle alakításról mindent elmond, hogy 2015-ben Tony-díjjal jutalmazták a színészt a bruttó negyvenöt perces stage-time ellenére. Lenyűgözve tapasztaltam, hogy Shakespeare extrovertált, rocksztár ábrázolásának színvonalát nem csak hozta a magyar produkció, de rátett még egy lapáttal! A Globe Színházat megidéző díszlet egy forgószínpadot vesz körül – amelynek használata kitűnő és indokolt –, amelyen már az első dal során előtűnik a Bárdot alakító Szabó Máté hatalmas arcképe. A látvány a darabnak megfelelően túlzó, abszurd és rendkívül humoros. De ez még csak a kezdet. Szabó Máté Willként a megtestesült nárcizmus. Mozdulatai, hangja, ruházata – amelyen a minta a saját arcképe  – és beszédstílusa egyszerűen tökéletes. A humort csak fokozza az a kép, ahogy egy kerékpáron közlekedik, mint valami korabeli vagány rosszfiú egy motoron. De még mindig bennem volt a kérdés: mi a Will Power magyar megfelelője? A választól és az azt kísérő látványtól pedig teljesen elkerekedett a Broadway-stílushoz hozzászokott szemem is. A magyar Will köré az eredeti produkciótól elrugaszkodva egy egész brand épült, amelynek neve (mindenki kapaszkodjon meg!) Willámcsapás! A W ott van mindenhol: kabáton, poharakon, zászlón, még a rajongók kézmozdulatában is, mint egy divatmárka. Minden Shakespeare rajongó imádni fogja ezt a tovább gondolt, jambikus-jampi Will ábrázolást.

Az egyetlen dolog, amitől tartottam, hogy rosszul sülhet el a magyar produkcióban, az a fordítás volt. Hiszen a Something Rotten! angol szövege tele van aprólékosan felépített szójátékokkal és utalásokkal, amelyek az előadás fő humorforrását adják. Azonban Galambos Attila és Szente Vajk magyar verziójában nem vesztek el a lényegi szóviccek. Sőt, okosan és elrugaszkodottan használták ki a magyar nyelv végtelen lehetőségeit. A kedvencem természetesen a már említett Willámcsapás volt, amelyen a mai napig nem tudom túltenni magam, de érdemes megemlíteni, ahogyan a főszereplő drámaírónk, Nick Bottom Ben Shaggem lett, valamint amikor a Toby név Lenny-re változott, hogy kijöjjön a „Lenny vagy nem Lenny?” áthallás. Will másik szólójában a Hard to Be the Bard-ban pedig arról panaszkodik milyen Nehéz, ha Bardként élsz. Ebből a dalbetétből az eredeti produkció az alábbi promó videót is készítette:

A Valami bűzlik másik alapköve a jövendőmondó Nostradamus karaktere, aki A Musical című fantasztikus dalbetéttel tárja fel a színház jövőjét a közönség és Ben Shaggem előtt. A több mint hét perces szám felvázolja, mitől musical egy musical és rengeteg ütős és okos utalást tartogat a zenés színház rajongói számára. A nagy volumenű dalbetét annyira lenyűgözte a József Attila Színház közönségét, hogy hosszú vastapsot kapott. Ilyet még hazai színházban nem tapasztaltam. Az eredeti A Musical ugyan több zenés színház utalást tartalmaz, hiszen az amerikai közönség általában jártasabb ebben a műfajban, de az itt elmaradt áthallásokat bepótolta maga az elkészült Omlett című előadás, amelyet Nostradamus tanácsára hoznak létre a Shaggem testvérek. A jós ugyanis Shakespeare legnagyobb darabját, a Hamletet Omlettként jósolta meg. De, hogy a helyzet még abszurdabb legyen, a különböző musicalekből látott víziói egy értelmetlen színdarabbá mosódnak össze, ahol Hamlet nagybátyja Zordon, tojások szteppelnek, macskák táncolnak, valaki hegedül a háztetőn, a színészek pedig beöltöznek Elsának vagy Lumière-nek. A magyar produkció pedig itt tündököl: Szente Vajk önironikusan megidéz néhány sort a Puskás című musicaléből és az egyik színészt be is öltözteti a címszereplőnek, de hallhatunk utalásokat A padlásra és egyéb magyar dalszövegekre is.

Összességében elmondhatom, hogy a Valami bűzlik a legjobb Broadway musical átirat, amit eddig láttam. Jó előérzettel ültem be a nézőtérre, könnyesre nevettem magam, és csak ámultam azon, hogy milyen nagyszerűen sikerült korunk egyik legjobb musical komédiájának magyar verziója, amiről érdemes beszélni az eredeti produkciótól függetlenül is. A szereposztás annyira jól sikerült, hogy volt egy-egy pillanat, amikor Szabó Máté jobban hasonlított az általam nagyra becsült Christian Borle-ra, mint saját magára. Feke Pál, Blazsovszky Ákos, Fila Balázs és Auksz Éva is lenyűgöző módon idézték meg az eredeti szereposztás színészeinek játékát. Az biztos, hogy nem utoljára láttam a darabot, hiszen Shakespeare és musical rajongóként olyan katartikus élményben volt részem, amelyet minél többször szeretnék átélni.

Azt azonban sajnálom, hogy az előadás nem kap akkora reklámot, mint az eredeti Rotten. Pedig a színpadon kialakult Willámcsapás brand olyan ötlet, amelyre komoly marketing-stratégiát lehetne építeni, ezzel is népszerűsítve ezt a fantasztikus előadást. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy az újjászületés bulija zajlik a József Attila Színházban, ahol Will Shakespeare a sztárvendég! Magam is akkora rajongó lettem az előadás után, hogy követelek minimum egy profi felvételt Willámcsapásról és persze W merch-öt!

Kiemelt kép: Részlet a Valami bűzlik című musicalből (Fotó: József Attila Színház)