“Weöresnél minden a játékról szól” – Interjú Stekbauer-Hanzi Rékával és Nagy Timeával

Május 12-én, pénteken a Budapest Bábszínház Országi Lili Stúdiójában lesz látható a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatóinak vizsgaelőadása, a Bennem a létra. A Weöres Sándor költeményeire épülő versszínházi produkció a X. Színházi Olimpia keretén belül országos turnéra is indult, amelynek végállomása az Abstract – I. Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztiválon való szereplés lesz. Az előadás koncepciójáról, felépítéséről, a nőiség szerepéről a darab két szereplőjével, Stekbauer-Hanzi Rékával és Nagy Timeával beszélgettünk.   

Miért éppen a bábszínészetre esett a választások továbbtanuláskor?

Stekbauer-Hanzi Réka: Nálam ez egy nem egészen tudatos döntés eredménye lett. Párhuzamosan lehetett felvételezni a színművész és a bábszínész szakra, a felvételi anyagomat is úgy állítottam össze, hogy az mindkettőre jó legyen. Előtte szinte semmit nem tudtam a bábról, de annyira megszerettem a felvételi alatt a tárgyhasználatot, hogy azonnal éreztem, nekem ide kell jönnöm.

Nagy Timea: Még gyerekként statisztáltam olyan előadásban, ami animációs elemeket használt és nagyon izgalmas volt számomra. Az érettségi után egy évig dolgoztam, ez alatt az idő alatt volt szerencsém végigkövetni a Fux Fesztivált, ez egy nagyváradi bábfesztivál, ahol több előadást is megnéztem, részt vettem az akkori workshop-on. Ezek után egyre jobban kezdett érdekelni ez a műfaj, így már célirányosan erre a szakra adtam be a jelentkezésemet.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves hallgatói vagytok.

S-H. R.: Pontosabban a mesterképzésen vagyunk másodévesek, vagyis végzősök.

Osztott a színészképzés?

S-H. R.: Igen, ez egy nagy különbség a magyar rendszerhez képest, hogy nálunk van alap- és mesterszak, amit a mi esetünkben bábszínész-képzésnek, illetve bábművész-képzésnek hívnak. Különlegesség még, hogy a mesternek nem előfeltétele az alapképzés. Amennyiben olyan felsőoktatási intézménynél szerzel alapszakon diplomát, amely megfelel a vizsgakövetelményeknek, mehetsz tovább felvételizni a mesterre. Ezért is érdekes az osztályunk összetétele: Timivel például együtt kezdtük az alapszakot Máthé Rozália osztályában, a mesterképzésre pedig két új tag csatlakozott hozzánk.

Az Abstract Fesztiválra az egyik saját produkciótokkal, a Bennem a létrával érkeztek, ami egy versszínházi előadás Weöres Sándor verseivel. Hogyan alakult ki a darab felépítése? Milyen szempontok alapján állt össze a versek sora?

S-H. R.: A válogatást elsősorban Bartal Kiss Rita rendező és Kocsis Rozi dramaturg végezte. Az volt a céljuk, hogy olyan szövegeket keressenek, amelyek nagy szabadságot adnak nekünk a színpadi megnyilvánulásra, és amelyek meg tudják fogni a női energiáinkat. Nagyon közel érezték magukat Weöres Sándor munkásságához, ezért is esett rá a választás. Összeállítottak egy nagyjából 40 oldalas anyagot, amely a próbafolyamat során végül a felére redukálódott, de a tartalom, a koncepció struktúrája nem változott. Mi is válogattunk verseket a Rongyszőnyeg ciklusból, amelyeket magunkhoz közelállónak éreztünk, de alapvetően a hozott szövegkönyvből dolgoztunk.

N. T.: Rita nemcsak rendező, de tervező is, ezért Rozival olyan alkotót kerestek, akinek annyira szabad a költészete, hogy azzal képileg is korlátok nélkül lehet dolgozni. Weöres verseiben sok a ritmusjáték, színes a képi fogalmazásmód – elég széles volt az értelmezési paletta.

S-H. R.: Annyira lírai a költészete, hogy a témán belül maradva szinte mindegyik mondatába bármilyen belső monológót hozzá tudtunk tenni.

Ezek szerint evidens volt, hogy kizárólag Weöres verseivel dolgoztok?

S-H. R.: Igen, mert az ő munkássága teljes egészet alkot. Az előadás öt tételből épül fel: Mágia / Halál, álom? / Lányok, lepkék, fellegek / Száll a madár csoda égben / Ki vagyok én. Ezzel akár egy egész életutat le tudunk követni. A verseiben van egy közös szemléleti fókusz, szemben mondjuk Petőfi költészetével, akinek vannak hazafias, szerelmes vagy éppen elmélkedő, filozófikus versei. Weöres számos verse gyerekversnek van titulálva vagy félreértelmezve, mert nála minden a játékról szól. Az is játék, amikor az életről beszél, és az is, amikor a nyelv képződéséről.

Milyen formában tud ehhez kapcsolódni a bábszínházi forma?

S-H. R.: A líra hasonlóan építkezik, mint a báb, hiszen képekkel dolgozik. A különbség az, hogy míg a vers a képi gondolatokat fordítja le szavakká, addig a báb a gondolatot alakítja át képpé. De mindkettő tág értelmezési lehetőséget ad a befogadó számára.

N. T.: Az előadás az animációs színház keretein belül mozog, leginkább anyagszínháznak mondanám, de ez sem feltétlen állja meg pontosan a helyét. Animálunk benne gumiszalagot, egy nagy piros textilt, és dolgozunk benne pici síkbábokkal is. Kékesi Kun Árpád használja azt a kifejezést, hogy „a dolgok színháza” –azt hiszem, ehhez áll legközelebb az, amit mi csinálunk.

S-H. R.: A tárgyanimáció mindennek az alapja, ahhoz nyúlunk a legszívesebben.

Említettétek, hogy az előadásban fontos szerepet kap a nőiség, és az alkotók többsége is nő. Ez is fontos szempont volt, hogy nőkkel nőkről szóló előadás szülessen?

S-H. R.: Az, hogy ez álljon a középpontban, szinte adott volt, mert az osztályt mi öten, lányok alkotjuk! (nevet) Érdekes, hogy ennek ellenére nem volt olyan vizsgaelőadásunk, ami kifejezetten a nőiséggel, a női energiákkal foglalkozott volna. Éppen ezért volt egyszerre kihívás és izgalmas feladat, hogy a próbafolyamat alatt azt vizsgáltuk, hogy öt nő hogyan tud létezni egymáshoz képest egy térben, milyen kapcsolatok, viszonyok alakulnak ki közöttük. Olyan, mintha a színpadon történne meg a beavatás, amikor lányból nővé érik valaki. Számomra a mindennapjaimban is nagy segítséget jelent, hogy figyelem a színpadon a négy társamat, akik szépek, nőiesek, látjuk magunkat egymás tükrében. Ettől olyan inspirációs állapotba kerülök mindig, hogy egyre jobban megszeretem, hogy nőből vagyok.

Az előadás címe egy picit módosított Weöres-idézet: „Bennem a létra”. Mit jelent számotokra ez a sor?

S-H. R.: Számomra a közvetítői szerepet. Ami fent van, az van lent is, ami kint, az bent. Ott állok a színpadon és a képzeletem által lehívok valamit, ami az univerzumból jön. A gondolataimat közvetítem, amit akár lírai, akár profán módon is fel lehet fogni. A létra nemcsak horizontális, hanem vertikális is, sőt, minden irányú.

N. T.: Számomra a kapcsolatot jelenti azt, hogy minden mindennel kapcsolatban van. Mint ahogyan a versben is a föld az éggel. Az előadásunk is első látásra indokolatlan elemek sora, ugyanakkor valamilyen módon minden kapcsolódik a másikhoz. Az első vers a harmadikhoz és az utolsóhoz is. És mi magunk is kapcsolódunk egymással, a térrel az általunk meganimált tárgyakkal, de különböző viszonyokban, versekben, képekben.

Ha jól tudom, ezzel a darabbal országos turnéra is indultatok.

N. T.: Igen, 10 nap alatt nyolc városban adtuk elő: Miskolcon, Egerben, Győrben, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Veszprémben, Kaposvárott és Pécsett.

S-H. R.: Ilyen hosszú turnéra az egyetemünkön eddig nem igen akadt példa, főleg bábszakon, ezért nagyon hálásak vagyunk a sorsnak. A turné utolsó állomása Budapest lesz, az Abstract Fesztivál.

Hogyan fogadtátok a hírt, hogy ti is meghívást kaptatok egy nemzetközi fesztiválra?

N. T.: A Színházi Olimpiának köszönhetően most sok minden történik Magyarországon, rengeteg külföldi előadás érkezik. Kimondottan vártam az Abstract programját, mivel ez az első ilyen nemzetközi kortárs bábfesztivál a közelben. Pozitív értelemben le is döbbentem a meghívás hírén.

S-H. R.: Én a műsort nézegetve láttam, hogy a mi előadásunkra is árulják a jegyeket, nagyon meglepődtem! Azt érzem, hogy ezzel a meghívással értékelve van a munkánk. Pár évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy pályakezdőként meghívást kapjunk egy ilyen volumenű fesztiválra.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Bennem a létra című előadásból (Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem)