Szinte pontosan egy év után magyarul is folytatódott Jack Ketchum trilógiája: a Dead River-sorozat második kötetében visszatérünk a Maine állambeli kisvárosba, ahol tizenegy évvel később ismét feltűnik a Család, hogy tovább borzolja a kedélyeket – és jót falatozzon a gyanútlan lakosokból.
George Peters, Dead River egykori seriffje azt hitte, egy évtizeddel korábban végzett a kannibál barbárok primitív, barlanglakó törzsével. Mára egyedül ő maradt a kisvárosban azok közül, akik túlélték a 11 évvel ezelőtti borzalmakat. Peters pedig igyekszik is felejteni. Amikor azonban az azóta alkoholistává és özveggyé vált férfit egy kegyetlen és brutális gyilkosság áldozataihoz riasztják, egyből elárasztják az emlékek. És tudja, hogy a klán fennmaradt és visszatért. Szaporodtak, tovább vadásznak és ölnek azért, hogy ehessenek.
Dallas William Mayr, írói álnevén Jack Ketchum 1946. november 10-én látta meg a napvilágot. Bár dolgozott színészként, tanárként, irodalmi ügynökként és faanyag-kereskedőként is, végül a horror területén alkotott maradandót. Négyszer kapta meg a műfaj legnevesebb elismerését, a Bram Stoker-díjat, és további három alkalommal jelölték is. 2011-ben a World Horror Convention a legnagyobb horrorszerzőknek járó irodalmi díjjal tüntették ki. Első regénye, a Holt idény 1980-ban látott napvilágot, a brutális részletei miatt azonban a kiadója alaposan megvágta, a teljes, cenzúrázatlan történet közel húsz évvel később, 1999-ben jelenhetett csak meg. (A tavaly megjelent magyar változat is ezt vette alapul). 1991-ben Ketchum megírta a nem hagyományos értelemben vett folytatást (Ivadék), amelyből filmváltozat is készült, akárcsak több más művéből (Bosszú, A véreskezű). Pályafutása alatt önállóan 13 regényt, további hármat pedig Lucky McKee-vel közösen írt (többek között ketten jegyzik a trilógia harmadik részét, a The Womant – ennek megjelenése magyarul jövő tavasszal várható), emellett több novellás- és verseskötete is megjelent. Legismertebb regényeinek egyike a valós eseményeken alapuló A szomszéd lány (1989). Ketchum 2018. január 24-én halt meg.
Az Ivadék címet viselő folytatásban visszatérünk tehát Dead Riverbe, ahol annak ellenére, hogy eltelt tizenegy év, szinte semmi nem változott. Ahogyan Ketchum is ismét a jól bevált recepthez nyúlt: a cselekmény – csakúgy, mint az első részben – itt is két és fél napot ölel fel, a nyitányban egy család borzalmas kivégzésének lehetünk tanúi, majd megismerünk egy másik társaságot, akinek tagjait kipécézi magának a nagybetűs Család, hogy aztán szép sorban legyilkoljanak/foglyul ejtsenek és kínozzanak mindenkit. Ilyen téren tehát az Ivadék semmilyen újdonságot nem nyújt az előzményekhez képest: tipikus második rész, amely inkább tűnik biztonsági játéknak, semmint formabontónak – szemben az első résszel.
Jack Ketchum (Fotó forrása: ectopolis.hu)
A regény fele most is a Család által elkövetett borzalmairól szól – hogy ezeket kinek mennyire bírja a gyomra/idegrendszere, az teljesen a befogadótól függ, de azért szerencsére Ketchum most sem intézte el ennyivel a történetet. Egyfelől a korábbiaktól eltérően – és ezen újítás a második rész előnyére is válik – jobban belelátunk a Család működésébe, az egyszerű, de szigorú és hierarchikus szabályrendszerbe, amely alapján élik az életüket, valamint a szerző a tagok közötti ellenszenvre és rivalizálásra is nagy hangsúlyt helyez. Számomra a kötetnek azonban mégsem ezek voltak a legerősebb és ennek megfelelően legérdekesebb fejezetei, hanem azok, amelyek Petersszel és a nyomozókkal, valamint az újonnan megismert szereplőkkel foglalkoztak. Ketchum most is bemutat nekünk egy családot: Davidet, Amyt és a csecsemő Melissát, valamint a hozzájuk vendégségbe érkező Claire-t, aki nemrégiben vált el erőszakos férjétől, Steventől, valamint közös fiukat, a tinédzser Lucast. A baráti társaság életét Steven érkezésének a híre bolygatja meg: a férfi a távoltartási végzés ellenére is látni akarja volt családját, akik azonban előre rettegnek ettől a találkozástól.
A köztük meghúzódó viszonyrendszer nemcsak izgalmas, de van annyira félelmetes (ha nem félelmetesebb), mint maga a kannibál horda vérengzése. Steven egy meglehetősen baljós és sötét alak, akinek jelenlétében mi is érezzük a feszültséget – ez abban a jelenetben csúcsosodik ki, amikor felvesz egy fiatal stoppost Dead Riverbe menet –, egy valódi beteg elme, aki a későbbiek is fog meglepetést okozni az olvasóknak.
Sem Ketchum, sem a kiadó nem árul zsákbamacskát – így mi sem tesszük: akinek tetszett a Holt idény, az nem fog csalódni az Ivadékban sem. Aki viszont még nem olvasta egyik kötetet sem, de szeretne próbát tenni a sorozattal, az bátran kezdheti akár ezzel a kötettel is az ismerkedést, ugyanis a két rész között csak minimális történeti kapocs van, a második részt sztorija is teljes egészében megálla a helyét önmagában.
Jack Ketchum: Ivadék (Offspring), ford.: Rusznyák Csaba, Agave Könyvek, 240 oldal
Kiemelt kép: Jack Ketchum: Ivadék (Szerzőportré: Steve Thornton)
