Veszélyes forduló – Ritkán játszott drámát mutat be ősszel a Karinthy Színház

Június közepén tartották a Lököttek, a Karinthy Színház új bemutatójának olvasópróbáját. A teátrum dolgozói azonban a hónap végén sem vesznek vissza a tempóból, az év eddigi legmelegebb napján ugyanis megkezdték az ősz második újdonságának előkészítését. A szezont szeptemberben egy komédiával nyitják, novemberben viszont egy mély társadalmi mondanivalóval bíró, krimi hangulatú drámát állítanak színpadra.

A Veszélyes forduló J.B. Priestley angol regényíró első színműve, melyet az 1932-es megjelenése óta eltelt közel 100 évben nem sok hazai színház tűzött műsorára. Ez a „mellőzöttség” nem csak ennek a darabjának szól, Priestley bár rendkívül termékeny szerző volt, ma is ritka vendége a magyar teátrumoknak. Az 1940-es években viszont ez másképp volt, a második világháborút megelőző időszakban a Nemzeti Színház és a Vígszínház több művét is bemutatta, a 60-as évektől kezdett Priestley valamiért kikopni a fővárosi színházi életből, gyakrabban adaptálták műveit vidéken, mint Budapesten.

Stílusa, történetkezelése és karakterábrázolása a 21. században is frissnek, újnak hat, fordulataival képes ma is meglepni a nézőt, és olyan biztos kézzel mozgatja szereplőit, mint bábmester a marionetteket. Nyelvezete éles, mégsem sért vagy bánt meg senkit, viszont olyan kritikát mond az emberekről, a brit társadalomról és egyes rétegeiről, amely minden országban és minden korban megállja a helyét. Több darabjában is mesterien bánik az idővel, úgy köti össze a múltat, a jelent és a jövőt, ahogy talán senki más. Ez is hozzájárul ahhoz az élményhez, amelyet a művei, köztük a Veszélyes forduló is nyújt majd a közönségnek.

Annak ellenére, hogy drámáit nem gyakran játsszák Budapesten, nem lehet teljesen ismeretlen a neve a színházszerető közönség számára. A Karinthy Színházban például 1996-ban mutatták be Priestley talán leghíresebb művét, a Váratlan vendéget, melyet az a Karinthy Márton állított akkor színpadra, aki most az író legelső darabjából rendez előadást, parádés szereposztással. A Veszélyes forduló szereplőit a teátrum közönsége által idén a legjobb színésznőnek választott Földes Eszter, két egykori egyetemi osztálytársa, Fehér Tibor és Szatory Dávid, valamint Bozó Andrea, Döbrösi Laura, Rátonyi Hajni és Marton Róbert alakítják.

A június 27-i olvasópróbát a színház alapító-igazgatója, az előadás rendezője, Karinthy Márton nyitotta meg, a hagyománnyá vált mondattal, miszerint „kétféle színész létezik, aki játszott már a Karinthy Színházban, és aki soha nem is fog.” A rendező az alkotótársai bemutatása után egy személyes történetet osztott meg a színészekkel, elmesélte, milyen kapcsolat is fűzi őt ehhez a darabhoz. A Veszélyes fordulót 1960-ban Vámos László rendezésében láthatta a közönség a Madách Kamarában, a nézők között pedig ott volt az ifjú Karinthy is, akire több mint fél évszázaddal ezelőtt nagy hatással volt az a kettősség, aminek az előadás kezdete előtt lehetett szemtanúja. A színpadon már ott ültek egymás mellett a nagyszerű színésznők (Váradi Hédi, Tolnay Kári és Vass Éva), mélyen gondolataikba temetkezve, miközben férfi partnereik (Zenthe Ferenc, Lőte Attila és Márkus László) nem messze tőlük viccelődve, jó hangulatban várták a függöny felgördülését.

A színésznők nem véletlenül koncentráltak ennyire a fellépés előtt, ebben a darabban ugyanis mindenki az elejétől a végéig, szinte szünet nélkül a színpadon van, hol csak ülnek csendben percekig, hol pedig irányítói a beszélgetésnek, mozgatói az eseményeknek. A háttérben eltöltött percekben is nagyon erősen jelen kell lenniük a színészeknek, hogy amikor hirtelen „rájuk kerül a sor”, azonnal a megfelelő érzelmi szintet tudják hozni.

A Veszélyes forduló már-már Agatha Christie stílusát idézi, egy olyan krimi érzetű történet, melyben „összezárnak” pár embert és a mindenkit feszítő gondolatok és kérdések felszínre tolják az elfojtott érzéseket. A történet szereplői egy gazdag család tagjai, testvérek, férjek és feleségek, akik élvezik a gondtalan(nak látszó) életet. Egyik rokonuk öngyilkossága után azonban átalakulnak az egymás közti viszonyok, Damoklész kardja megjelenik a fejük felett, és egy gyenge pillanatban mindenkin végigsöpör az őszinteség hulláma. Hosszú ideje leplezett érzésekről hull le a lepel, és ahogy sorban buknak ki a titkok, úgy jön mindenki rá arra, hogy igazán nem is ismeri családtagjait, legjobb barátait. A szereplők képletesen és szó szerint is kivetkőznek majd magukból.

Priestley ma is ütős mondatokat adott a szereplői szájába, amelyek egy egészen pontosan fogja meg a dráma esszenciáját, miszerint „az ember mindig álmokba szerelmes.”

A június 27-i próbán a darab a szereplők előadásában, ebben a felolvasószínházi formában is megmutatta erősségét, a drámaiságot, amit nem rombol, hanem fokozatosan épít a feszültség oldására bedobott humoros jelenetek sora. A csattanó pedig egészen kivételes, nem csak „aha”, hanem „hűha” élmény.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Szatory Dávid, Bozó Andrea és Karinthy Márton a Veszélyes forduló olvasópróbáján (fotó: Gabaworks)