Verses színdarabok – Ajánló a magyar költészet napján

A kötészet napja természetesen nem múlhat úgy el, hogy ne szednénk egy csokorba a szerkesztőség legkedveltebb verses előadásait.

Andi – Arany János: Toldi (Vígszínház / Pesti Színház)

Jó pár évvel ezelőtt láttam először Csőre Gábor előadásában a Toldit, a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán játszotta végig Arany János tizenkét éneknyi költeményét. A közel 100 perces darab során szó szerint hangzik el az összes versszak, nincs aktualizálva, újra értelmezve, mégsem érezni egy percig sem, hogy avítt volna, mivel a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze olyan természetes elevenséggel szavalja a sorokat, mintha egy kortárs anyagról lenne szó. Ezen persze segít a Hujber Balázs által mögé tervezett lerobbant buszmegálló, néhány 21. századi gesztus (például a szelfizés, a dobozos sör, illetve a címszereplő erejének bemutatását segítő animáció), illetve Barabás Béla és Galántai Zsolt élőzenei kísérete is. Azóta a bizonyos első alkalom óta láttam Csőre Gábort a Katona Arany-félmaratonján, és persze a Pesti Színházban is Toldit játszani, ugyanolyan erősen hatott ezeken is, mint első alkalommal, így csak ajánlani tudom mindenkinek!

János – Tasnádi István: Finito (Örkény Színház, Kecskeméti Katona József Színház)

Az egyik kedvenc „verses” előadásom Tasnádi István Finito, avagy a magyar zombi című műve, amelyet feltehetőleg a legtöbben az Örkény Színházban láthattak, ahol 2007-ben mutatták be Csuja Imre és Für Anikó főszereplésével, és amely darab hosszú évekig a repertoár részét képezte. Én magam is nagyon szerettem Mácsai Pál rendezését, de hozzám jóval közelebb állt a kecskeméti verzió, ahol először találkoztam a művel. (Kis érdekesség: még a gimnáziumunk szervezésében jártunk a Kecskeméti Katona József Színházba, és véletlenül úgy alakult, hogy délelőtt az Úri murit láttuk, délután pedig a Finitót, mindkettőben Kőszegi Ákos és Balogh Erika játszotta a főszerepet.)

Azonnal megfogott magának a remekül felépített történet, a néhol túlzó, mégis nagyon emberi karakterek (és természetesen a színészek játéka), és persze, nem utolsó sorban a nyelvezete. Tasnádi tragikomédiája tipikusan az a darab, amelyen a néző két órán keresztül a hasát fogja a nevetéstől, nem győzi törölgetni a könnyeit, aztán a befejezés hidegzuhanyként éri, és csak mered maga elé a sötétben. Persze ehhez nem csak a drámai lezárás járul hozzá, hanem az is, hogy milyen élesen mutat görbe tükröt társadalmunk elé, ami tulajdonképpen az előadás egészén érződik, csak a rengeteg humor közepette hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni. Amennyire én tudom, jelenleg a Veres 1 Színház előadásában látható a darab, de bizonyára idővel újból felfigyelnek rá a magyar színházak, javaslom, hogy nyugodtan váltsatok rá jegyet!

Eszter – Osztojkán Béla verseiből összeállítva: Hazát és szerelmet keresek (Nemzeti Színház)

Farkas Dénes Hazát és szerelmet keresek című önálló estje egészen új világot nyitott meg előttem a versmondás terén. Minden szó életre kelt a Bajor Gizi Szalonban, a sorok történetekké váltak a városi éjszaka hangulatát megidéző színpadon. A színművész édesapja, Osztojkán Béla költő verseiből állította össze az előadást, amelyek a fiatal szívek szerelmére, szenvedélyre és útkeresésre hívnak magukkal. Két dolog miatt is felejthetetlen az est: Farkas Dénes nem csak színészként kapcsolódik a költőhöz, hanem ezzel az előadással örök emléket állít édesapjának.

Laura – József Attila versei és írásai alapján: Mondjad, Atikám! (Vígszínház / Pesti Színház)

Vecsei H. Miklós monodrámája József Attila életét mutatja be a költő versein, levelein és írásain keresztül. Az előadás nem az iskolában sokat halott, száraz tananyagot eleveníti meg, hanem magát az embert viszi színre. Én személy szerint nem szerettem József Attilát sem általános iskolában, sem gimnáziumban, ez az előadás viszont egy sokkal mélyebb oldaláról engedte megismernem a magyar költőt és verseit, ami miatt mára már én is közelebb érzem magamhoz életművét. A Mondjad, Atikám! egy nehéz és érzelemdús előadás, amire kötelező a százas zsebkendő, és ami garantáltan megérinti mindenki lelkét, kortól és nemtől függetlenül.

Kiemelt kép: Csőre Gábor a Toldiban (Fotó: Dömölky Dániel)