Minden tantárgyra igaz, de legfőképpen az irodalomra érvényes az, hogy létfontosságú az oktató személye. A fiatalokra szárazon ráerőltetett, életteliség nélkül átadott költemények nem fognak gyökeret verni a megmunkálatlan gondolattalajban, viszont ha a kötelező rosszat sikerül átformálni lélekszépségbe, az egy életen át virágozni fog, és idővel új hajtásokat teremhet. A magyar költészet kiválóságait számos kezdeményezés próbálta már az ifjabb generációk számára fogyaszthatóbbá tenni (a hollywoodi színészek verset mondanak videók, vagy éppen a Vers mindenkinek sorozat – élen Csuja Imre Családi körével – például remek belépőnek számítanak a szóművelés világába), és ezt a nagyszerű eszmét erősíti a Pesti Magyar Színház hiánypótló előadása, a Kötelezők szabadon is.

A teátrum által csak rendhagyó irodalomórának nevezett ötlet a könnyűzene eszközével szeretne hidat teremteni a fiatalok és a versek között, hogy a dallamok segítségével a poézis beférkőzhessen a YouTube, a Spotify, az iTunes és hasonló platformok által uralt modern világba. Tulajdonképpen egy zenés tantermi darab ez, amelynek keretében Csokonai Vitéz Mihály (Tartózkodó kérelem), Radnóti Miklós (Nem tudhatom), Petőfi Sándor (Dalaim, Reszket a bokor, mert…), Faludi Ferenc (Forgandó szerencse), József Attila (Levegőt, Kertész leszek, Ülni állni), Arany János (Toldi előhang) és Juhász Gyula (Milyen volt szőkesége) lényegülnek át a padtársainkká. Mintha közösen fedeznénk fel a költészetüket, miközben barátokként megosztozunk velük egy fülhallgatón. A Kötelezők szabadon közelebb hozza költőinket, beavat minket az irodalom kulisszatitkaiba, egyetemes nyelvként használja a zenét és nem rest humorral reagálni az iskolás létre. Nem zárja be a művészetet a tanterem falai közé, inkább megpróbálja határtalanná tenni és igyekszik az alapanyag tiszteletben tartásával modernizálni a korosodó műremekeket.  

Bencsik Levente (Fotó: Juhász Éva/Pesti Magyar Színház)

Ezt pedig egy releváns alkotógárda bevonásával teszi, hiszen az előadás húszas éveiben járó művészeinek számára még friss élménynek tekinthetők az iskolás évek. A versek előadásért, és azok zenés formába öntéséért a Bencsik Levente – Hunyadi Máté páros felelt, míg a darab írói és rendezői feladatait Horváth János Antal (Szép csendben, Tom Sawyer kalandjai) dramaturg és forgatókönyvíró, valamint Szabó Márton István költő és jelmeztervező (Ernelláék Farkaséknál, Lehet rá nem gondolni) látták el. A Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés szakán tanult, valamint a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál gyakorlatozott Hunyadi Máténak korábban is voltak megzenésített versekkel foglalkozó koncertjei és készített muzsikát különböző darabokhoz (mint a Bánk Bán vagy a Félelem és Fogcsikor), szóval nem újdonság számára az adaptáció. Az ifjú színész korábban a következőket mesélte el a Deszkavíziónak: „Fontos, hogy egy dalnak legyen mondanivalója, manapság sajnos elég silányak a dalszövegek, nem fordítanak rá kellő energiát és igényességet. A költészet régen szerves része volt a kultúránknak, és a színháznak, a színészeknek is nagyobb presztízse volt. Nyilván egy hosszú folyamat eredménye, hogy ide jutottunk, több száz tévécsatorna van, színházi közvetítések is csak elvétve akadnak, és az emberek nem igazán olvasnak verseket. Azt szeretném, ha a zenén, mint egyetemes nyelven keresztül a vers eljutna azokhoz is, akik nem olvasnak.”

Hunyadi Máté (Fotó: Juhász Éva/Pesti Magyar Színház)

A színházi közvetítések száma azonban mára a koronavírus-járvány miatt alaposan megugrott, a Pesti Magyar Színház is több darabját tette megtekinthetővé az interneten keresztül, így a kultúrára szomjazó érdeklődők többek között a Kötelezők szabadon innovatív szándékát is megtapasztalhatják a streaming keretében. A teátrum elsősorban 5-8. osztályosok számára ajánlja az előadást, de valójában kortól és nemtől függetlenül, mindenkinek javallott belekóstolnia abba, hogy milyen, amikor a könnyűzene találkozik a magyar költészettel, hiszen valami megfoghatatlan, szavakkal leírhatatlan születik ebből a kísérletezésből. Mi lenne, ha az autóban Arany János Toldiját harsogná a rádió a hangfalakat maximálisan igénybe véve? Miért ne lüktethetne a fülünkben az otthoni munka közben Petőfi Sándor reszkető bokra ahelyett, hogy egy éppen felkapott popikon legújabb slágere zakatol? Mennyivel könnyedebb lenne a pihenés Juhász Gyula időtlen szavainak relaxálóvá tételével? Nem lenne egyszerűbb dallamtapadással elsajátítani költészetünk nagyjainak műveit a szikkadt magolás helyett? Olyan kérdések ezek, amik feltevését sokan el sem tudták volna képzelni korábban, viszont a Pesti Magyar Színház megadta rájuk a hangsúlyos választ. A muzikális választ.

Kiemelt kép: Hunyadi Máté (Fotó: Juhász Éva/Pesti Magyar Színház)