Tárnoki Márk rendezésében az évad harmadik operabemutatójára készül a Szegedi Nemzeti Színház. A Jancsi és Juliska és a Don Pasquale után ezúttal Giuseppe Verdi utolsó operája, a Falstaff kerül a Nagyszínház műsorára március 13-tól.
Nem kis vállalásra készül a Szegedi Nemzeti Színház: a produkcióban vendégművészként lép színpadra Bognár Szabolcs, György Levente és Ódor Botond, közreműködésüket pedig népes szereplőgárda, harmincfős énekkar és tizenkét tagú tánckar teszi teljessé.
Az apparátus nagysága nem pusztán látványos színházi vállalás, hanem zenei értelemben is komoly kihívás: a Falstaff partitúrája a késői Verdi kamarazenei finomságát és szimfonikus sűrűségét egyaránt megköveteli. Így a librettó, a mai fül számára is a könnyebb befogadhatóságot erősíti, miközben megőrzi a mű eredeti szellemét.
A rendezői koncepció középpontjában két egymásnak feszülő világ áll. Falstaff közege a züllöttség, a szabadság és az ösztönös őszinteség tere, amely éles kontrasztban jelenik meg Fordék rendezett, társadalmilag szabályozott, ám képmutató univerzumával. A látványvilág tekintetében Zöldy Z. Gergely díszletei és Molnár Anna jelmezei teszik majd megkülönböztethetővé a két közeget, hangsúlyozva a társadalmi és morális különbségeket.
A választott előadás nem csupán a Verdi életmű lezárása, hanem annak különös összegzése is: egy idős mester felszabadult, játékos és formai értelemben is rendkívül koncentrált alkotása. Így Verdi utolsó operája Szegeden nem nosztalgikus lezárásként, hanem eleven, energikus színházi eseményként szólal meg. A Falstaff életigenlése, ironikus bölcsessége és zenei nagysága a Nagyszínház színpadán egyszerre válik ünneppé és szakmai erőpróbává.
Kiemelt kép: A Szegedi Nemzeti Színház Falstaff olvasópróba pillanata (forrás: Szegedi Nemzeti Színház)
