Vércseppek a havon – Karácsonyi krimitörténetekkel támadnak a magyar szerzők

A General Press Kiadó évek óta gondozza több magyar krimiszerző életművét, a műfaj rajongóit pedig nemrég egy igazán izgalmas antológiával lepték meg: felkérték a náluk publikáló írókat, hogy írjanak karácsonyhoz kapcsolódó, rövidebb hangvételű bűnügyi történeteket.

A Vércseppek a havon hat írást tartalmaz – a kiadó megnevezése szerint kriminovellák, de formátumuk szerint inkább kisregények –, és különösen izgalmas volt látni, hogy az egyes szerzők milyen oldalról közelítették meg a „feladatot”. Volt, aki előzménytörténetet írt, volt, aki folytatást, és akad olyan történet is, amelyben egy mellékszereplő kerül az előtérbe. Stílusában és hangulatában is színes a felhozatal: találunk könnyedebb hangvételű és komolyabb írásokat is, és természetesen a földrajzi határok is jóval átnyúltak Magyarország határain túlra, így három krimi is külföldön (Anglia, Spanyolország, Svédország) játszódik – így a nemzetközi vonatkozás is szép számmal képviseltette magát.

Az alábbiakban részletesebben is bemutatjuk a kötetben szereplő krimiket.

Cserháti Éva: Tíz kicsi vércsepp

Cserháti Éva nemcsak címében, hanem a történet minden elemében megidézi Agatha Christie-t és egyik főművét. Az alapszituáció szerint az Inspired by Agatha LLC nevezetű cég felbérel egy utazási irodát, hogy szervezzen meg egy olyan körutat, amelynek során a résztvevők bejárják a krimi koronázatlan királynőjéhez kapcsolódó legfontosabb helyszíneket. Erre az utazásra Európa több pontjáról is érkeznek vendégek, köztük egy híres írónő az ikergyerekeivel, egy booktuber lány, egy holland szerkesztő, egy afroamerikai testvérpár, Magyarországról pedig Fáy Matild (akit az olvasók A K.É.Z. esetei sorozat Adminjaként ismerhetnek), aki a barátnőjét, a nemrég megözvegyült Pulai Irént kíséri el. Az események hamarosan nem várt fordulatot vesznek: egyre több utasnak vész nyoma, a rejtélyek szaporodnak és valaki mérhetetlen Agatha Christie-ellenszenvről tesz tanúbizonyságot. És bár Admin leginkább pihenni szándékozott ezen az úton, nagyon úgy néz ki, hogy minden magánnyomozói ismeretére szüksége lesz, hogy fényt derítsen arra, miért éppen ők tízen lettek a kiválasztottak.

Cserháti Éva alapos utánajárással írta meg ezt a rövidke bűnügyi történetet, amely leginkább az Agatha Christie-rajongókat fogja megszólítani. Az általa írt művek mellett természetesen fontos szerepet kap maga a krimiíró személye is, de a történet nem korlátozódik pusztán az őt övező rejtélyre (az a bizonyos 11 nap, amiről a mai napig senki nem tudja, mi történt Christie-vel). Cserháti több életrajzíró munkássága és saját kutatásai alapján vetette papírra a mostani történetet, amelyben Christie egy egészen új oldalát is megismerhetjük, ami bizonyos morális kérdéseket is felvet a személyével kapcsolatban. Pont emiatt és a szövegben néhol kevésbé, néhol jobban elrejtett easter eggek miatt lesz igazán nagy élmény az olvasóknak ez a kisregény (noha vigyázzunk: ha még nem olvastuk a Mert többen nincsenek/Tíz kicsi néger című regényt, akkor könnyedén spoilerbe ütközünk). A végső megoldás ugyan kicsit erőltetettnek és hirtelen jöttnek tűnik, de ez nagyban felróható a formátumnak, amelyben Cserháti nem tudott annyira kiteljesedni, mint amennyi potenciál lett volna ebben a sztoriban. Egy viszont biztos: ennek a történetnek a cselekménye egy komplett regényt is kitett volna.

Hidas Bence: Bosszú három lapban

Hidas Bence a 21. század magyar krimiirodalmának egyik legígéretesebb hangja, aki egészen fiatal kora ellenére (még a harmincadik életévét sem töltötte be!) is olyan szépirodalmi igényességgel megírt bűnügyi regénnyel jelentkezett 2023-ban (És mindent betemet a hó), amelyet valóban ízig-vérig sajátunkénak érezhetünk. Az ebben a kötetben található kisregénye egy évvel A hamis Merkúr cselekménye után, 1926 decemberében játszódik. Pinelli Károly a magánnyomozóvá vált egykori katona, majd rendőr (akinek az előző részben kevesebb szerepet jutott) egy rejtélyes megbízást kap: ki kell derítenie, hogy egy halálos áldozattal járó gázrobbanás tényleg véletlen volt-e, vagy netán valaki bűnös szándékkal járt el.

A helyes megfejtés – nem meglepő módon –, hogy utóbbi eset áll fenn, főleg, hogy nem sokkal később ismét egy gyanús baleset történik Budapest másik pontján. Pinelli – ezúttal Dercsei nyomozóval kiegészülve – igyekszik felgöngyölíteni az ügyet, amelynek a szálai egészen 1913-ig, egy végzetes hajóutazásig nyúlnak vissza. Mind az áldozatoknak, mind a körülöttük élőknek megvannak a maguk titkai, amelyet igyekeznek elfedni, de mint ahogyan az lenni szokott: hiába. Hidas Bence a sorozat eddigi hangvételéhez tökéletesen illeszkedő, az érdeklődést mindvégig fenntartó történetet írt – mindezt úgy, hogy sem soknak, sem kevésnek nem érezhető az a hatvan oldal, ami a rendelkezésére állt. Amellett, hogy a fordulatok folyamatosan követik egymást, kapunk egy megindító személyes drámát is (amelynek természetesen köze van a címben szereplő bosszúhoz), valamint némi társadalmi korrajz és kritika is befigyel. A kötet egyik legjobb írása.

Mészáros Dorka: Karácsony a nagy házban

Mészáros Dorka történetének főhőse ezúttal Tonkó Gábor, vagyis Toni, akit volt felesége, Debbie, azzal a kéréssel keres fel, hogy töltsék együtt a karácsonyt a nő szüleinél. A helyzet ugyanis az, hogy Debbie annyira tart mélyen vallásos anyjának haragjától és megvetésétől, hogy nem árulta el a válásuk tényét – noha az több évvel ezelőtt megtörtént már. Toni először tiltakozik, hiszen jól ismeri a díszes kompániát és semmi kedve elrontani az ünnepi hangulatot azzal, hogy egy viperafészekben tölti azt, ám végül igent mond, így közösen utaznak el a hegyekben található és mindentől távol eső nagyházba. Az alapból sem békés ünnepi hangulatot csak tovább tetézi, amikor karácsony másnapján holtan találják Debbie anyját – a helyzetet pedig csak tovább bonyolítja, hogy gyakorlatilag mindenkinek lett volna oka eltennie láb alól a zsarnokoskodó nőt.

Cserhátihoz hasonlóan Mészáros részéről is érezhető egyfajta tiszteletadás Agatha Christie iránt, de az általa írt kisregény inkább hangulatában idézi meg az angol szerző munkásságát. A formula egyszerű: zárj össze pár embert egyetlen helyre, ahová sem bejutni, sem onnan elmenekülni nem lehet, így a gyanúsított biztosan a jelenlévők közül kerül ki. Bár a halálesetre nagyjából a történet feléig várni kell, addig sincs túl sok okunk az unatkozásra, hiszen Mészáros remekül megalapoz Éva halálának – kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy kész csoda, hogy eddig nem tette el senki láb alól az első pillanattól ellenszenves nőszemélyt. A folytatás pedig szintén a hagyományos krimik farvizein evez: Toni mindenkit egyesével kikérdez, és a vallomások alapján próbál meg fényt deríteni a gyilkos személyére. Jól összerakott, izgalmas krimi ez is, amelynek köszönhetően jobban megismerhettük Debbie-t és Tonit – és talán még jobban a szívünkhöz is nőnek.

Mészöly Ágnes: Last Christmas

Mészöly Ágnes – egyedüliként az írói csapatból – előzménytörténettel örvendeztette meg Szabó Ágota, vagyis Gota rajongóit. Ez már önmagában pluszpont, hiszen tanúi lehetünk annak, miért kezdett a jog iránt érdeklődni az akkor még csak a 18. életévét éppen csak betöltött lány. Ehhez egészen 1989 decemberéig kell visszamennünk, amikor a Szabó család négy másik családdal együtt pár kellemes napot kíván a Magas Tátrában tölteni. A családfők és/vagy feleségeik anno egy egyetemre jártak, ott kötöttek barátságot egymással, és azóta minden évben együtt síelnek valamerre. Ez az év azonban másmilyennek ígérkezik, mint az eddigiek, ugyanis egy este az egyiküket holtan találják. A gyilkosság elkövetésével a helyi bolondnak kikiáltott férfit vádolják, azonban Gota érzi, hogy nem lehetett ő a tettes, ezért saját szakállára nyomozásba kezd.

Mészöly Ágnes krimije egyfelől azért is izgalmas olvasmány, mert egy egészen más, de mégis ismerős Gotát ismerhetünk meg: a lányt, aki eredetileg az orvosira készült, és ez előtt a karácsony előtt krimit egyáltalán nem is vett a kezébe, annyira nem érdekelte őt a nyomozás. A Ladislav Kovac-csal való közös munka azonban új hangokat ébreszt benne, az pedig végképp önbizalommal és erővel töltötte fel, hogy neki sikerült meglátnia az összefüggéseket. De ettől eltekintve is Mészöly írása az egyik legkomplexebb. Nem húzza sokáig az időt, szinte rögtön a történet elején megtörténik a gyilkosság, így jut elég idő a nyomozásra, a karakterek kibontására – és még történelmi vonatkozást is kapunk, hiszen ne felejtsük el, hogy ebben az időben már erősen érződött a rendszerváltás szele, valamint Ceaușescut is ezen a karácsonyon ölték meg, amely szintén nagyban érintette a magyarokat. Egyedüli hibaként az róható fel, hogy Mészöly nem tartotta be a „fair play” szabályait, vagyis Gota olyan információk alapján találja meg a megoldást, amelynek az olvasó nincs teljesen a birtokában. De egy ilyen rövidke történetnél talán ez is könnyebben megbocsátható.

Pálmai-Lantos Éva: Marita

Pálmai-Lantos Éva (az írói álnév egy házaspárt, Vancsó Évát és Szélesi Sándort rejti) szereplése ebben a kötetben elsőre talán furcsának is tűnhet, hiszen ehhez a névhez eddig inkább a romantikus, egzotikus tájakon játszódó regények voltak köthetők, amelyekben a szereplők inkább saját maguk/múltjuk, semmint bűntények után nyomoznak. A Marita azonban nem csak emiatt bizonyul kakukktojásnak, hanem azért is, mert ebben a történetben senkit nem gyilkolnak meg.

Bartha Katinka – az Andalúz örökség főszereplője – párjával, Miguellel Madridba utazik, hogy részt vegyen a férfi egyik távoli rokonának, egy műgyűjtőnek a karácsonyi partiján. A vacsora – a rengeteg sznob meghívott ellenére – egészen kellemes hangulatban telik, ám egyszer csak éles sikoly zavarja meg a szórakozást. Nem sokkal később kiderül, hogy a házból eltűnt egy festmény. Az eset már csak azért is érdekes, mert a Marita egy kevésbé értékes alkotás – sőt, még talán az eredete is kétséges, ugyanis a festője nem szignózta azt –, holott a ház tele van vagyonokat érő képekkel. Rafael, a házigazda a jó hírneve miatt nem akarja értesíteni a rendőrséget, ezért Katinkát és Miguelt kéri meg, hogy segítsenek visszaszerezni neki a festményt.

A Marita tehát abból a szempontból is kilóg a sorból, hogy egy ellopott festmény, és nem egy gyilkos után folyik a hajsza – de egy kriminek nem is feltétele, hogy legyen minimum egy vérben tocsogó hulla, így tehát ez a kisregény is megállja a helyét ebben az antológiában. Pálmai-Lantos műve éppen ezért egy jóval könnyedebb hangvételű történet, amely ugyanúgy képes fenntartani az érdeklődést. Még annak ellenére is, mintha csak egy spanyol szappanoperába csöppentünk volna, annyi nevet kell megjegyezni, a viszonyrendszerekről már nem is beszélve. Bár az elején a kelleténél többször szükségeltetik visszalapozni, amint képbe kerülünk a szereplőkkel, valóban önfeledt szórakozásban lehet nekünk is részünk.

Zajácz D. Zoltán: Északi fény

Zajácz D. Zoltán nem a Balaton-sorozat hőseihez, hanem a Sötétség Malmőben főszereplőihez, Greta Almgrenhez és Mats Lindgrenhez tért vissza egy rövidke történet erejéig. Greta és Mats – immár egy párként – a számiföldi Smalvikenbe utaznak, hogy a karácsonyt békében és nyugalomban töltsék el, és talán még a sarki fényt is sikerül elcsípniük. A repülőről leszállva egy fiatal lány, Frida Larsen megkéri őket, hogy vigyék be őt is a városba. Frida szűkszavúnak és zárkózottnak tűnik, Greta pedig ösztönösen aggódni kezd érte. Nem sokkal később pedig kiderül, hogy félelme nem volt alaptalan: egyik reggel holtan találják a lányt.

Greta és Mats rögtön szolgálatba helyezi magát, hogy minden tudásukkal segítsék a smalvikeni nyomozócsapat munkáját. Ahhoz azonban, hogy fényt derítsenek a gyilkosságra, Frida múltját és jelenét is meg kell ismerniük. Egy csapat fiatal és egy demens lelkész lesz a kulcs a megoldáshoz, de az ügy egyre szövevényesebbnek tűnik. Zajácz írása a legrövidebb a kötetben található kisregények közül, és ez néhol érződik is. A szerző a fókuszt teljes egészében a nyomozásra helyezte, a szereplőkről éppen csak annyit tudunk meg, amennyi szükségeltetik, így a karakterépítés szinte teljes egészében elmarad. Hasonlóan Cserháti művéhez, ez a történet is megállta volna a helyét egy hosszabb terjedelmű regényként, úgy talán jutott volna elég tér és idő Zajácznak a kibontakozásra. Természetesen a feladatát így is beteljesíti a sztori, csak a „kapkodás” helyenként az igazi szórakozás rovására megy.

Összességében tehát egy igen izgalmas vállalkozás volt a szerzők és a kiadó részéről is ez a kötet, amely a régi rajongóknak mindenképpen plusz adalékot jelent a sorozatok világához, ugyanakkor arra is tökéletesen alkalmas, hogy új olvasókat is bevonzon. Aki pedig szeretne még többet megtudni a kötet keletkezéséről, érdemes november 30-án ellátogatni a Magvető Caféba, ahol az írók Ruff Orsolyával beszélgetve mutatják be a könyvet.

Cserháti Éva – Hidas Bence – Mészáros Dorka – Mészöly Ágnes – Pálmai-Lantos Éva – Zajácz D. Zoltán: Vércseppek a havon, General Press Kiadó, 384 oldal
Kiemelt kép: A Vércseppek a havon szerzői (balról jobbra, fentről le): Mészöly Ágnes, Hidas Bence, Mészáros Dorka, Pálmai-Lantos Éva (Szélesi Sándor és Vándor Éva), Zajácz D. Zoltán, Cserháti Éva (Fotó: Szalmás Kriszta)