Unjátok a klasszikus színházat? Akkor nézzétek meg Halas Dóra és Nagy Fruzsina két divatszínházi előadását a Városmajori Szabadtéri Színpadon!

Az elmúlt évek messze legizgalmasabb és legeredetibb előadásai láthatók idén nyáron a Városmajorban. Az Ügy augusztus elsején, a Tabu Kollekció augusztus másodikán este nyolc órakor kezdődik, és garantáltan páratlan audiovizuális élményt fog jelenteni azok számára, akik jegyet váltottak rá. Mindez pedig a két előadás profi és kreatív alkotógárdájának érdeme. A két divatszínházi performansz jelmezeit Nagy Fruzsina tervezte, aki hazánk egyik legelismertebb és legtöbbet foglalkoztatott jelmeztervezője, így rendszeresen dolgozott Schilling Árpád, Alföldi Róbert produkcióiban, valamint olyan hazai művészszínházakban, mint a Katona József Színház, az Örkény Színház vagy a Radnóti Színház.

A két előadás másik legfőbb alkotója szintén nem egy író vagy rendező, hanem Halas Dóra, a Soharóza kórus karvezetője, az előadók pedig nem színészek, hanem a kórus tagjai. A Soharóza kísérleti énekegyüttes fő ismérve a közösségi zeneszerzés- vagy szerkesztés, amely során a kórustagok nem csak előadóművészként, hanem társalkotóként vesznek részt a projektek létrehozásában. A csapat tagjai mindenre nyitottak, ami a hangok érzékelését, azok megmunkálását különleges oldalról fogja meg, legyen szó speciális hangképzésről, kórusimprovizációról vagy mozgással egybekötött éneklésről, így előadásaik időnként egészen extrém jelleget öltenek.

Pillanatkép a Tabu kollekcióból (fotó: Nagy Gergő)

Nincs ez másképp a Tabu Kollekcióban és Az Ügyben sem. Előbbi olyan társadalmi tabukat változtat kifutóra illő ruhakölteményekké, mint a betegség, az emberi test működés közben, vagy a halál. E ruhakompozíciók a szépséget és a rútságot, a tökéletességet és a tökéletlenséget egyszerre jelenítik meg. A hazai színházi szokásrendtől eltérve, melynek legfontosabb eleme többnyire a színpadi szöveg egyeduralma, a Tabu Kollekcióban nincs egybefüggően követkető történetív. Helyette a képek és a hangok hatnak ránk, az előadásban megjelenő zenék Bach korától egészen a hetvenes évekbeli popzenékig terjednek. A hangzásvilág sokszínűségét az elektronikus sound design fogja össze, és változtatja egyetlen nagy zeneművé a sok apró részletet.

„A Tabu kollekció a „minden művészet” posztmodern alaptézise szellemében röhögve rugdossa szét a színház (vagy bármilyen műnem) szentélyének falait, két kézzel bemutatva a finomkodásnak meg annak az innen nézve mindenképpen blőd gondolatnak, hogy létezne olyan dolog a világon, amit nem bír el a színpad” – írja Kovács Bálint kritikus az előadásról az Indexen. A 2016-ban bemutatott előadást most, augusztus másodikán a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége láthatja utoljára, ezért is lesz ez különleges alkalom.

Pillanatkép a Tabu kollekcióból (fotó: Juhász István)

Provokatív gesztusok, humorérzék és megkomponáltság tekintetében Az Ügy méltó folytatása a Tabu Kollekciónak. „A lakossági ügyintézésről divatbemutatóba oltott népi daljátékot csinálni eleve annyira őrült ötlet, hogy csak nagyot szólhat, vagy nagyot bukhat – Az Ügy című ősbemutatóból, Nagy Fruzsina és Halas Dóra rendezéséből az előbbi verzió lett. Az előadás rátámadt a közönségre, pontosabban – akár a slam poetry vagy a rock zene műfaja – rámutatott a szóban forgó társadalmi problémákra, amiket aztán szórakoztató formában valahogy segített is helyre tenni” – írja Artner Szilvia Sisso a Színház című lapban.

Franz Kafka óta tudjuk, hogy a bürokrácia útvesztői miként tudják bedarálni az abban eltévedt embereket. Az Ügy ugyanakkor nemcsak a kafkai világra emlékeztet minket, hanem legtestközelibb, életből vett tapasztalatainkat mozgósítja, amikor olyan hétköznapi, az életünket megkeserítő tárgyakból készít jelmezeket, mint a sárga csekkek. A zenei világ alapját ennél az előadásnál népdalok képezik, Kodály Székelyfonójához hasonlóan. A népdalok szövegeit a független színházi szféra egyik legelismertebb fiatal alkotója, Fekete Ádám jegyzi. A kafkai világ, bár hétköznapjaink kilátástalanságát jeleníti meg, egy kicsit sem válik sötétté, sőt, hatalmasakat nevethetünk közben azon, amin máskor néha sírni szoktunk, magunkon, miközben hivatali ügyeinket intézzük.

Jelenet Az Ügyből (fotó: Kovács Márton)

Kiemelt kép: Jelenet Az ügy című előadásból (fotó: Nagy Gergő)