Tíz évvel ezelőtt, 2011. március 18-án mutatták be A vörös oroszlán című előadást a Vígszínház Házi Színpadán, amit éveken át Lőrinczy Attila színpadi átdolgozásában és Bodor Böbe rendezésében láthatott a teátrum közönsége. Az alkotók Szepes Mária misztikus regényét dolgozták át egy egyedülálló monodrámává, amely az élet megállíthatatlan körforgásáról mesél.
„Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom untatni sem tudománnyal, sem művészettel senkit. Százötven könyvem jelent meg eddig, de kétszáz lesz azután, ha én már levetem a testemet…” Szepes Mária 1908-ban született egy színészcsalád ifjú sarjaként, ami megalapozta a művészetek iránti érdeklődését. Hároméves korában már játszott színpadon, ám az írás mindig is jobban érdekelte, mint a színészet. Érettségi után művészettörténetet, irodalmat és pszichológiát tanult, valamint nevelőapja filmstúdiójánál forgatókönyveket és dalszövegeket írt. Miután megházasodott, férjével három évre Berlinbe költöztek, Hitler hatalomra kerülése után azonban hazatértek. A szocializmus éveiben műveit nem jelentethette meg, így hasonlóan, mint írótársai, ő is a gyermekirodalom felé fordult. Ezalatt az idő alatt írta meg a ma is sokak által kedvelt Pöttyös Panni sorozat tizenkilenc darabját. Szepes azonban sokkal többre volt hivatott, mint pár ifjúsági regény megírása. A vörös oroszlán, a Varázstükör és a Raguel hét tanítványa – melyen közel harminc éven át dolgozott – együtt alkotják főművét, a beavatási trilógiát, melyben ezoterikus, spirituális és pszichológiai, karakterológiai ihletésű témákat feszeget.
A vörös oroszlán című regényét kisfia halála után kezdte el írni, akit születése után hét hónappal veszített el a házaspár. Az elkészült mű 1946-ban jelent meg először, melyet az írónő Orsi Mária álnéven adott ki. A regény alaptémája egy elixír – a Prima Materia – amely halhatatlanná tesz bárkit. A történet 1535-ben veszi kezdetét, és háromszáz éven át követi végig egy nyughatatlan lélek reinkarnációs fejlődéstörténetét újabb és újabb életeken és halálokon át. A könyv nagy feltűnést keltett, transzcendens tartalma miatt pedig egy évvel később be is zúzták a legtöbb példányt. Szepes egyik jó barátja Hamvas Béla – aki akkor a Széchényi Könyvtár könyvtárosként dolgozott – mentett meg pár kötetet, amelyek kézről kézre jártak évtizedeken át, és jutottak el a határon túlra is. „Amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni.” A kötet Magyarországon csak 1989-ben jelenhetett meg ismét teljes valójában, akkor már a szerző valódi neve alatt.
A Vígszínház színpadi változatát Bodor Böbe rendező, és a drámaíró-dramaturg, Lőrinczy Attila készítette Venczel Vera számára, aki már ötvenhárom éve hűséges tagja a színháznak. A Jászai Mari-díjas színművésznő tehetségére már gyermekkorában hamar felfigyeltek, így nem is volt kérdés, hogy ezen az úton kell őt terelgetni. „A papám annak idején nagyon szeretett volna színész lenni; később is imádott verseket mondani, s valószínűleg észrevette, hogy én is már pici koromban imádtam a verseket.” Gimnázium után elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Pártos Géza lett az osztályfőnöke, aki akkor a Madách Színház rendezője volt. Pártos szívesen maga mellé vette volna tanítványát a teátrumba, a fiatal tehetségre azonban mások is „pályáztak”. A lányt másodévben kereste meg Várkonyi Zoltán, aki a Vígszínház nagyszínpadán ajánlott szerepet a színészhallgatónak. Így került Budapest egyik legnevesebb teátrumába az akkor még csak színésztanonc Venczel Vera, akinek most születésnapja alakalmából kerül közvetítésre A vörös oroszlánban nyújtott lenyűgöző alakítása.
Az előadást rögzített felvétel formájában lehet majd megtekinteni az eSzínház platformján március 10-én este 20 órától. Jegyet vásárolni március 11-én 18 óráig van lehetőség, mellyel az előadás március 10. 20 óra és március 11. 22 óra között tekinthető meg.
Kiemelt kép: Venczel Vera A vörös oroszlán című előadásból (Fotó: Almási J. Csaba és Gaál Donát)