Annak ellenére, hogy nem készült színésznek, igazán nem lehet oka a panaszra: pályája kezdete óta kiváló szerepeket kapott színházban és filmben egyaránt. A tavalyi évad egyik nagy sikerű előadásában, a Networkben lehengerlő alakítást nyújtott, ami egyben új lehetőségeket is hozott a számára. Az idei évadtól színházat váltott, és úgy érzi, ennyire még soha nem volt a helyén, mint most. Martinovics Dorinával beszélgettünk.

Tavaly januárban mutatkoztál be a Centrál Színház Network című előadásában, ettől az évadtól pedig már itt vagy társulati tag. Tervben volt a váltás vagy menet közben született meg az elhatározás?

Tavaly a Networkbe vendégként hívtak, de az nagyon hamar egyértelművé vált számomra, hogy jól éreztem magam itt. Kacérkodtam már a váltás gondolatával, és Tamás (Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója – A szerk.) is jelezte, hogy szívesen venné, ha jönnék, így éltem a lehetőséggel. Bár eredetileg csak a Networkről beszéltünk, már akkor is egyértelmű volt, hogy felújítják a Mary Page Marlowe-t is, és a két évvel ezelőtti bemutatóhoz képest változás lesz a szerepeknél. Akkor is még csak vendégként kért fel Tamás, aztán bejött egy következő darab, a 2:22, és leültünk arról is beszélni, hogy esetleg lenne-e hozzá kedvem. Itt már egyértelmű lett, hogy szükség van rá, számítanak rám, nincs értelme húzni a váltást.

A Radnótiban is jó szerepeid voltak, jó a csapat is, nem fájt egy kicsit, hogy eljössz?

Nagyon jól éreztem magam ott, de nyolc év után megérett az idő a változáshoz. Tavaly betöltöttem a 40-et, ami több döntésemhez is hozzásegített. Azt éreztem, hogy változtatnom kell az életemen, hogy más irányba kell elmennem.

Az évszám volt a fordulópont?

Nem feltétlenül, inkább csak azt éreztem, hogy mikor, ha nem most. De abból a szempontból fordulópont volt, hogy tudtam, hogy muszáj változtatnom a dolgokat magam körül. Nincs ebben tudatosság, és nem is a váltás körül, csak mostanában jutott eszembe, hogy a Nemzeti Színházban is nyolc évet voltam. Nincs összefüggés, csupán véletlen, de talán mégsem.

A Radnótiban játszol még, vagy leadtad a szerepeidet?

Két darab van, amit lehet, hogy felújítunk, de még bizonytalan a sorsuk, így most nem játszom ott. A 10-et bármennyire nehéz előadás is, nagyon szerettem, de azt a szülés után nem vettem vissza, nem akartam a kislányomtól hirtelen nagyon sokat távol lenni.

Egy ekkora döntésnél kérsz tanácsot, vagy önállóan hozod meg?

Ez most nagyon komoly családi döntés volt, mivel még pici a lányunk. Kapásból azzal a feltétellel mondtam igent, hogy nem fogok tudni annál többet próbálni, mint amit eredetileg megbeszéltünk. Ehhez képest már most látszik, hogy kicsit túlvállaltam magam, alig indult el az évad és már a második bemutatómra készülök. Sőt, lehet, hogy lesz egy harmadik is. Nem úgy jött össze, ahogy terveztem, de rettentően izgatott vagyok. Olyan dolgokat csinálhatok és tanulhatok meg, amit eddig nem.

Martinovics Dorina és László Zsolt a Network című előadásban (fotó: Horváth Judit)

Ezek szerint beváltak a számításaid, jó döntést hoztál?

Abszolút! Sokkal jobban érzem magam, mint amire számítottam. Nagyon szeretem az itt dolgozó kollégákat, főleg szakmailag érzem úgy, hogy nagyon jó döntést hoztam. Teljesen más szerepkörben gondolkodnak bennem, ami bizonyos időszakonként kifejezetten jól jön.

A Mary Page Marlowe rövid, de annál intenzívebb darab. Szereted, amikor ennyire pörög egy előadás?

Nekem óriási élmény. Rövid idő alatt kellett bepróbálni, és bár valóban, nem egy hosszú darab, nagyon nehéz, sokkal nehezebb, mint gondoltam, vagy amilyennek ez kívülről tűnik. A mai napig akárhányszor játsszuk, mindig nehezen ugrok, nagyon melós végigcsinálni. Összesen 3 jelenetem van, így van elosztva a feladat, és nagyon jól megírt, de nagyon nehéz jelenetek. Gyakorlatilag az összes jelenetben mindenkinek nehéz feladata van, talán pont ettől, hogy bemész egy jelenetre és kijössz, nem végigviszed az egészet. Fontos témát jár körbe, nagyon szeretik a nézők.

A héten kezdtél új darabot próbálni, mit lehet tudni erről?

Ez a 2:22, egy kísértettörténet, ami tényleg teljesen más, mint amit eddig csináltam. Én kifejezetten szeretem ezt a műfajt, otthon is inkább thrillert nézek, mint vígjátékot. Amikor Tamás tavaly említette, hogy talált egy ilyen darabot, én már látatlanban éreztem, hogy akarom. De nemcsak nekem új, hanem a Centrál Színházban sem volt még ilyen előadás. Kísértet, szellemek, ijesztő és izgalmas dolgok, teljesen más, amit eddig megszokhattak itt a nézők.

A színház mellet sokat forgatsz is, a tévésorozat könnyen belefér az életedbe?

Tavaly a szülés utáni első munkám volt a Pepe című sorozat. Először nem is akartam elvállalni, de aztán kiderült, hogy Básti Julival, Simon Kornéllal és Kovács Lehellel forgatnék, így nem tudtam ellenállni. Augusztus végén kezdtük a forgatást, nemrég fejeztük be, így a második évaddal kész vagyunk. Intenzív munka volt, de nagyon szerettem.

Jól tolerálja a kislányod, hogy ennyit vagy távol?

Alapvetően jól, bár most hirtelen nagyon apás lett. (nevet) Januárban lesz 2 éves, teljesen máshogy alakult minden, mint a nagyfiamnál. Vele két évig otthon voltam, egyáltalán nem dolgoztam, de most pont úgy jöttek ki a dolgok, hogy el tudtam menni olyan irányba, amit nagyon szerettem volna amúgy is. A Centrál nagyon családbarát hely, ami számomra nagyon sokat jelent.

A fiad édesapja is színész, így logikus a kérdés, hogy esetleg őt vonzza-e a színpad?

Rengeteget sportol, nemrég hagyta abba a teniszt, most éppen terepbiciklizik. A gimnáziumban médiaszakra jár, hosszú távon szerintem valamilyen művészeti ágban fog kikötni. De remélem, hogy nem színész lesz.

Martinovics Dorina és Ágoston Katalin a Mary Page Marlowe című előadásban (fotó: Horváth Judit

A te szüleid is ebben reménykedtek, annak idején, nem?

Igen, kiakadtak elég rendesen. Most már nagyon büszkék rám, de akkor egyáltalán nem hittek bennem. Mondjuk én sem magamban, tehát ez jogos volt a részükről.

A sport világában nőttél fel, mit találtál vonzónak a színészetben?

Semmit, teljesen véletlenül keveredtem ide. Vízilabdáztam, kajakoztam, műugró is voltam. De hosszú távon a sport nem volt izgalmas, talán kicsit lusta voltam hozzá. A barátnőm akart színésznő lenni, én a kertészeti egyetemre jártam. De nagyon utáltam, abba akartam hagyni, annak ellenére, hogy az én elképzelésem volt, mert vonzott és nagyon jó voltam biológiából. De nem találtam ott a helyemet, ezért szóltam otthon, hogy szeretném abbahagyni. Apám mondta, hogy ok, de mit akarok helyette. Rávágtam, hogy inkább színész leszek.

Mi a terved most? Maradsz nyolc évig?

Ha minden ilyen lesz, mint ahogy elkezdődött, akkor remélem, hogy túljutok a nyolc éven is. Tamás nagyon figyel arra, hogy mindenkinek megfelelő szerepeket találjon és ez a figyelem nagyon jól esik. Most nagyon boldog vagyok itt. Végre ki vagyok mozdítva a komfortzónámból, és teljesen más dolgokat tudok csinálni, mint korábban, ami megnyugtatólag hat rám.

Kiemelt kép: Martinovics Dorina (fotó: Centrál Színház)