Vári Éva 80 éves

Ma ünnepli 80. születésnapját Vári Éva Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Vári Éva Nagykanizsán, 1940. augusztus 25-én látta meg a napvilágot. Érettségi után, 1958-ban jelentkezett a kaposvári Csiky Gergely Színházba színésznek, ahova az akkori igazgató, Ruttkai Ottó szubrettként szerződtette az éppen Szegedre igazolt Lehoczky Zsuzsa helyére. Vári Éva Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabjában debütált, Birike szerepében. Ezt követően főként operett előadásokban volt látható, úgy mint a Viktória (Ach Wong), a Nebáncsvirág (Sylvia), a Cigányszerelem (Jolánka), a Cirkuszhercegnő (Miss Mabel), A mosoly országa (Fini) és a Hawai rózsája (Raka). 1959-ben, a színház mellett jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, azonban a harmadik rostán kiesett.

1963-ig játszott Kaposváron, ezt követően csaknem három évtizedig, 1992-ig a Pécsi Nemzeti Színház társulatát erősítette. 1964-ben, a My Fair Lady musical főszerepéért megkapta a működési engedélyét. Ez alatt a harminc év alatt főként operett- és musicalszerepekben volt látható, többek között az Aranyvirág (Bianka), a Mária főhadnagy (Panni), az Ördöglovas (Anina Miramonti), a Marica grófnő (Liza), a Luxemburg grófja (Juliette), a Lili bárónő (Clarisse), A mosoly országa (Mi), a Csárdáskirálynő (Stázi, később Cecília), a Mesél a bécsi erdő (Grétl), a Rigó Jancsi (Lisette), a Bál a Savoyban (Daisy Parker), a Mágnás Miska (Marcsa), a West Side Story (Anita), A Montmartre-i ibolya (Ninon), a Leányvásár (Bessy), a Sybill (Charlotte), a Gül baba (Mujkóné), a Hoffman meséi (Stella), a La Mancha lovagja (Aldonza), a Csókos asszony (Rica Maca), a Háry János (Melusina grófnő), a Chicago (Velma Kelly) címűekben. A zenés színház mellett prózai darabokban is feltűnt időnként, olyan klasszikusokban mutatkozott be, mint a Rozsdatemető (Eszter), a Don Juan (Sári), A vihar (Ariel), A néma levente (Gianetta), a Bernarda Alba háza (Amelia), Az ügynök halála (Linda), a Cseresznyéskert (Várja), a Tartuffe (Dorine), A kaktusz virága (Énekesnő), a Nem félünk a farkastól (Martha), a Bolha a fülbe (Raymonde Chandebise) vagy a Szentivánéji álom (Titánia).

52 éves korában szerződött Budapestre, ahol 1992-től 2012-ig a Budapesti Kamaraszínház tagjaként dolgozott, a színház megszűnése után szabadúszóként folytatta a pályafutását. Ebben a két évtizedben újabb klasszikusokban mutathatta meg a tehetségét, zenés és prózai darabokban egyaránt: Cigánykerék (Mirena Lock), Koldusopera (Peacockné), Piaf (Edith Piaf), Sirály (Arkagyina), Kvartett (Feleség), A pókasszony csókja (Aurora), Rose (Rose), Mennyei! (Florence Foster Jenkins). A Budapesti Kamaraszínházzal párhuzamosan többször visszatért Pécsre (Adáshiba – Bódogné, Macskajáték – Orbánné), valamint feltűnt az Orlai Produkciós Iroda előadásaiban is (Hat hét, hat tánc – Lily Harrison, A nagy négyes – Jean Horton, Az isteni Sarah – Sarah Bernhardt). Pályája egyik meghatározó produkciója az Edith Piaf életéről szóló önálló estje volt, amelyet korábban a Budapesti Kamaraszínházban játszott, később új helyen láthatta a közönség. “Amikor bezárták a Budapesti Kamaraszínházat, ahol a Piafot játszottam, másnap [Orlai Tibor] megvette az előadás játszási jogát. Az utolsó estén úgy búcsúztunk el a zongoristától és a zenekartól, hogy két nap múlva találkozunk. Aztán még csak el sem tudtunk köszönni egymástól. Tibor arra gondolt, hogy egy-két előadás még elmegy belőle a Belvárosi Színházban, ehhez képest évekig műsoron volt. Az elmúlt harminc évben ötszáz valahányszor játszottam a Piafot többféle feldolgozásban.” – nyilatkozott korábban erről a produkcióról a színésznő.

2017-ben, 77 évesen jelentette be a visszavonulását, de mégsem tudott teljesen elszakadni a színháztól: “Ötvenkilenc évem van a színházban, a fiatalságom, a barátaim, az élményeim, az örömeim. Ezt nem lehet csak úgy lesöpörni. Éppen ezért nem merem és nem is akarom kimondani, hogy többet nem csinálom.” – mondta el akkor. És való igaz, az elmúlt időszakban két darabban is bemutatkozott: a Pécsi Nyári Színháztól 2018-ban kapott egy felkérést a Boeing, Boeing hat előadására, a Pécsi Harmadik Színház pedig Schwajda György A szent család című drámájának egyik szerepére szerződtette. – “A szerepeim nélkül nem az lennék, aki vagyok. Építettek, sok mindenben segítettek. Örülök, hogy erre a csodálatos, gyötrelmes pályára keveredtem.” – szól a hitvallása.

1973-ban, A szerelem határai című filmben debütált a vásznon, ezt követte 1993-ban a Sose halunk meg, 1998-ban az Ámbár tanár úr, 2001-ben A kanyaron túl, 2003-ban pedig A boldogság színe. 1999-ben az első magyar teleregényben, a Szomszédokban is feltűnt, de az országos ismerettséget az Életképek sorozat hozta meg számára, amelyben Békei Violát játszotta 2004 és 2009 között.

1984-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1988-ban érdemes művésszé, 2003-ban pedig kiváló művésszé avatták. 2003-ban Pécs díszpolgárává vált, a Súgó Csiga díjat három alkalommal (2003-ban, 2005-ben és 2006-ban) nyerte el. 2007-ben a Halhatatlanok Társulatának Örökös tagjai közé emelkedett, 2009-ben pedig Kossuth-díjat kapott.

Kiemelt kép: Vári Éva (fotó: PécsMa)