„Van egy pont, ahol a döntés a te kezedben van” – Interjú Márkus Sándorral

Pénteken mutatják be Mary Shelley klasszikussá vált rémregényének, a Frankensteinnek a színpadi adaptációját a Budapest Bábszínház Ország Lili Stúdiójában. A címszereplő tudóst Márkus Sándor alakítja, akivel az idei évadban a Helló, Héraklész! című előadásban is találkozhatott már a közönség. A sokoldalú művésszel új szerepei kapcsán ültünk le beszélgetni, de az interjú során szóba kerültek látványtervezői munkái és a legújabb installációja is.   

Amikor legutoljára beszélgettünk, nem sokkal a 30. születésnapod előtt jártunk. Azóta eltelt kicsivel több mint két év. Végeztél számadást a kerek évfordulón? Mennyit változott az életed?

Az emberek mindig mondják, hogy 30 után valami megváltozik, de korábban nem teljesen értettem ezt. 2020 januárjában volt egy kiállításom, amivel meg akartam fogalmazni, hol tartok, mi a fontos a számomra. De ha teljesen egyszerűen akarom megfogalmazni az elmúlt időszakot, azt mondanám, hogy felnőtté váltam. Teljesen máshogy érzem magam a testemben, de jellemfejlődésen is átmentem. Bizonyos dolgokat le kellett zárnom, pár emberi kapcsolatot helyre kellett billentenem. Volt egy minimális elakadás is a frusztrációim miatt, de ezeket félretettem és szembenéztem magammal. Ehhez nagy bátorságra volt szükségem. Ez egyben számtalan projektet és élményt is hozott, így egy idő után ezek a dolgok vitték egymást előre. Sok minden változott a világban és én is sok mindenben változtam.

Ha jól gondolom, ebben a pandémia és a lezárások is közrejátszottak.

Igen. De volt egy pozitív hozadéka is: el kezdtem foglalkozni a 3D-vel, ami a látványtervezésben sokat segít. Ez is egy nagy változás volt az életemben, főleg, mivel most már nem csak elmondani tudom, amit szeretnék, hanem megmutatni is. Ezzel együtt azt is megtanultam, hogyan álljak ki magamért és az ötleteimért.

Az évad elején mutattátok be a Helló, Héraklész!-t a Budapest Bábszínházban. Ez amellett, hogy a teátrum egyik, ha nem a legnagyobb vállalkozása, abban is újító volt, hogy sok színész – köztük te is – nem mozgat bábot. Ez okozott bármilyen nehézséget?

Számomra nem. Van az a tévhit a bábosokról, hogy nekünk problémánk lenne az élő színjátszással. Itt viszont művészetről beszélünk, ahol a színjátszás a lényeg, az pedig mellékes, hogy mindez bábokkal vagy élő szereplőkkel történik. Adott egy munka, egy kihívás, amelyben mindenki használja az adottságait, hogy a lehető legjobban tudja megformálni a szerepet.

Az előadás nemcsak egy mitológiai történetet mesél el, hanem élesen megjelenik benne a testvérviszály és az iskolai bullying is. Ez utóbbi a te karakteredhez, Eurüsztheuszhoz kötődik, aki éppen emiatt válik negatív figurává.

Gábornak (Tengely Gábor, az előadás rendezője – A szerk.) nagyon erős víziója volt ezzel a szereppel kapcsolatban, amihez jól tudtam kapcsolódni én is. Fontos volt számára, hogy queer karakter legyen, valamint az is, hogy ne egy tipikus főgonoszként jelenjen meg. Meg akartuk mutatni, hogy ha valakit bántanak gyerekkorában, az hogyan tud átfordulni abba, hogy felnőttként ő bántson másokat. Látjuk az indítékait, ezáltal jobban megértjük, miért vált ilyenné. Gábor és István (Tasnádi István, a darab szerzője – A szerk.) szépen felépítették ezt a karaktert és általa az üzenetet is. Van egy pont, ahol a döntés a te kezedben van: vagy maradsz továbbra is gonosz és kegyetlen, folytatod, amit elkezdtél, vagy azt mondod, hogy állj, én ezt nem csinálom tovább. Eurüsztheusz is vállalja, hogy önmaga lesz, az, aki mindig akart lenni, és nem akar továbbra is gonosz lenni, csak azért, mert őt bántották.

Ebből a szempontból némi hasonlóságot érzek a mostani bemutatóval, a Frankensteinnel, amiben te alakítod a címszereplőt. Hadd tegyem fel a kérdést, hogy ki az igazi szörnyeteg: Victor Frankenstein vagy az általa létrehozott Kreatúra?

Az az igazság, hogy nem szeretem az ilyen jellegű kérdéseket, mert bár nekem is van egyfajta értelmezésem a szereppel és a történettel kapcsolatban, de nem akarok okoskodni. Arra figyelek most, hogyan tudom személyessé tenni Victort, hogyan tudok a saját gondolataimról, problémáimról mesélni a szerepen keresztül. Jelenleg az érdekel, hogy megtaláljam a karaktert magamban, az igazságát, a teremtés iránti vágyát.

A Frankenstein Nick Dear-féle adaptációjának – ha jól tudom – ez lesz az első olyan színpadi verziója, ami egyben bábelőadás is. Az olvasópróbán és a részpróbán készült fotók alapján igazán különleges látványban lesz részünk, példának okáért a Kreatúrát három színész fogja mozgatni.

Igen, Teszárek Csaba, Bartha Bendegúz és L. Nagy Attila. Elképesztő, hogyan tudnak együtt dolgozni, nézem őket a próbán, és csak ámulok, hogy mennyire összeszokottan, mondhatni egy testként mozognak.

Maga az alapmű egyike az első rém- vagy ha úgy jobban tetszik, horrorregényeknek. Mennyiben jelenik meg ez a színpadon?

Számomra nem is a Kreatúra igazán félelmetes, hanem a Csarkó Bettina által játszott Clarice, a cseléd. Amit Keresztes Tamással (az előadás rendezője – A szerk.) közösen kitaláltak, iszonyatosan jó! A darab maga pedig inkább melankolikusan nyomasztó, mint félelmetes. Néha csak ülök a próbán, nézem Varga Vince mozgóképeit, közben szól Kézdy Luca elképesztő zenéje, és arra gondolok, hogy simán tudnám csak ezt bámulni órákig. De, persze, erre még rájönnek Hoffer Károly csodálatos jelmez- és bábtervei, illetve a díszlet és a színészet.

Keresztes Tamással ez az első közös munkátok. Jól egymásra tudtatok hangolódni?

Abszolút! Tamás egy végtelenül nyugodt, intelligens és profi rendező, aki mellett nem érzek semmilyen stresszt, mindenki arra figyel, ami a dolga, teljesen profi körülmények között dolgozunk. Mivel látványtervezőként megtapasztaltam már, hogy milyen a másik oldalon lenni, tudom, hogy színészként melyik fázisban mit és mikor kell megkérdeznem. Jelenleg az a feladatom, hogy Tamás vízióját a tőlem telhető legjobb minőségben segítsem – amellett, hogy meg kell találnom saját magamat is a szerepben. Ehhez megkapom tőle a megfelelő teret, kölcsönösen tiszteljük egymás munkáját.

Egy hét múlva premier. Hogy álltok?

Szerintem jól. Úgy látom, hogy szép lassan minden a helyére kerül. Ahogyan Frankenstein építi a Kreatúrát, úgy tesszük mi is helyükre az elemeket. Meglátjuk, milyen lesz ez a „szörnyeteg”! (nevet)

Említetted a látványtervezést. Ezen a téren milyen munkák várnak rád a közeljövőben?

Van pár felkérésem hazai színházaknál, de ezek nem tudom, mennyire publikusak jelenleg. Lengyelországban pedig lesz egy A kis herceg előadás, aminek én tervezem a díszletét és a jelmezeit. Ez most egy hatalmas munka számomra, de a 3D-zés kicsit könnyít a helyzeten. Jelenleg Budapesten próbálok, de egy programon keresztül tudom tartani a kapcsolatot az ottani műszakkal és világítástervezővel, egy laptop segítségével koordinálom őket. Emellett lesz egy angliai projektem is. A Trafó terjesztett fel, egy közös munkára kerestek egy magyar konceptuális művészt – bár én nem tartom magam konceptuális művésznek -, aki egy angol festővel dolgozik majd együtt. Egyelőre ez is online zajlik, de márciusban kiutazom, akkor lesz a projektünk bemutatója. Óriásbábokkal fogunk festeni, ezeket jelenleg Magyarországon gyártjuk, úgy visszük ki őket.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Frankenstein című előadásból (Fotó: Éltető Anna/Budapest Bábszínház)