A Jóban Rosszban Dr. Zólyom Ivánja, a Fapad Kálóczy Andorja, a Válótársak Hatvani Józsefje és nem utolsó sorban A mi kis falunk Bodri Gyurija – csak néhány karakter azon sorozatokból, amelyekben Lengyel Tamás szerepelt. Pajkaszeg lakójaként ő lett az ország kedvenc falusi fociedzője – és saját bevallása szerint roppant mód szereti ezt a figurát, amely öt éve az élete része. Lengyel Tamással ezekről a sorozatokról, szerepekről beszélgettünk, de szóba került többek között a Magyarország Kedvenc Műsora, valamint a Vígszínház újonnan kialakított etikai kódexe is. 

Amikor először felhívtalak telefonon, hogy időpontot egyeztessünk a beszélgetésre, azt mondtad, hogy szívesen adsz interjút, bár mindent elmondtál már, amit akartál. Ezek szerint nem szereted ismételni magad?

Azt mondtam, az elmúlt időszak eseményei kapcsán már sokszor, és részletesen kifejtettem a véleményemet. Az álláspontom nem változott, ismételni meg nem szeretem magam. Időnként olyan érzésem is szokott lenni, hogy a csapból is én folyok. Divatszerűen, hullámokban érkeznek az interjúkérések, ez pedig jelentheti azt, hogy ugyanazokra a sablonkérdésekre válaszolok.  Én inkább a történetmesélésben és a humorban vagyok jó, nem az interjúadásban.

Ha megfordítom kicsit a dolgot, és azt kérdezem, hogy van-e olyan kérdés, amit még nem tettek fel neked, pedig vártad, tudnál példát mondani?

Nem, és én is csak fordított választ tudok adni! (nevet) Olyan van, amit állandóan megkérdeznek, mint például: hogyan és miért lettem színész, ezekre őszintén szólva már nem szívesen válaszolok. Próbálok szelektálni, a bulvárt, ha lehet, teljesen kihagyom. Vannak helyzetek, amik totálisan értelmetlenek, és a végén legalább még hülyén is jön ki belőle az ember. Ezeket igyekszem már elkerülni. Nem mindig sikerül. Az üzenet, amit küldeni szeretnék, sosem abban a formában jön át, mint amiben akarnám, így a végén mindig én szívom meg. Az egészen más, ha egy munkát promózni kell, vagy egy ügy mellé kell állni, abban szívesebben veszek részt.

Lengyel Tamás (fotó: Várady Nikolett)

Ha már említetted a bulvárt: a magánéletedről viszonylag keveset lehet tudni. Tudatosan választod ketté a szakmai és a civil énedet?

Na tessék, ez a másik. (nevet) Van jelentősége egyáltalán a magánéletemnek a szakmámat tekintve? Szerintem eltávolít a munkám végeredményétől, sőt, akadályoz abban. Ez a vesszőparipám. Miért jó az nekem, ha boldog boldogtalan tudja, hogy leszakadt a WC-ajtón a kilincs, és én bent ragadtam egy éjszakára? Nem szeretnék szerepelni a médiában sem a feleségemmel, sem a gyerekemmel, sem a kutyámmal, sem az autómmal. Na jó, ha felajánlanak egy autót cserébe, azt meggondolom! (nevet)

Az ország a Jóban Rosszban dr. Zólyom Ivánjaként ismert meg. Bár több mint 10 éve kiszálltál a sorozatból, akad, aki még ezzel a szereppel azonosít most is?

Nagyon ritkán. Nem tudom, pontosan milyen volt a sorozat nézettsége, de azt hiszem, soha nem hozott olyan számokat, mint a Barátok közt. Az országos ismertséget inkább a Válótársakhoz kötöm, de, persze, volt már előtte is egy réteg, aki ismert, akár a Munkaügyekből, akár a Fapadból, akár a Kossuthkifliből.

Viszont az biztos, hogy a legtöbben ma már A mi kis falunkból ismernek. Azt nem bánod, hogy a fél ország Pajkaszeg Gyurijaként azonosít, és mondjuk kevesebb reflektorfény jut a komolyabb, drámaibb szerepeidnek?

Ilyen a tévézés. 20 éven keresztül drámai szerepeket játszottam a színházakban. Nincs problémám ezzel. Sőt kifejezetten szeretem, hogy egy magamtól ennyire eltérő karakterben ekkora sikerem van. Persze, félek is a skatulyától, de ez a félelem a korábbi sorozatok esetében is megvolt. Azt mondják, nem a skatulyát levetkőzni nehéz, hanem egy másikat magadra húzni.  A sorozat a torta, és Gyuri rajta a hab. Rengeteg poén jut neki, kiszól a helyzetekből, sokszor nem érti, vagy egészen máshogy érti az összefüggéseket, kimondja azokat a mondatokat, amit más egy párkapcsolatban nem merne, sokszor az az érzésem, hogy ezzel ellopja a showt. Miután ez egy heti sorozat, a karakterek kisebb fejlődési ívvel rendelkeznek. Bár, ez pont most, az ötödik évadban ránk nem igaz, mert a helyzetek olyan szinten alakulnak, ami az én karakteremet is változásra készteti. A gyerekvállalással egy pár élete még szorosabban összefonódhat, Gyuriéknál ráadásul ikrek jönnek, ami egy hétköznapi család életét is felforgatná, őket pedig teljesen kizökkenti a megszokott kerékvágásból. Ezenkívül az ilyen típusú sorozatokat 4-5 hónapig, főleg nyáron forgatjuk, az életem maradék részét más munka teszi ki, akkor nem Bodri György vagyok.

Bata Éva, Lengyel Tamás, Csuja Imre és Lovas Rozi A mi kis falunkban (Fotó: RTL Magyarország)

A tavalyi évben a koronavírus okozta helyzet mennyire nehezítette meg a forgatást?

Hetente teszteltek minket. Emiatt néha korábban kellett kelni, hogy időben ott legyünk, illetve, amíg nem volt eredmény, maszkban, kesztyűben várakoztunk. Ennyiben nehezítette csak, de minden más flottul ment. Nem mondom, hogy teljesen zökkenőmentes volt, mert volt nálunk is fertőzés, ami felborította a gyártási tervet, de körülményekhez képest jól lement. Novemberre sikerült leforgatni a teljes évadot.

Az utóbbi időben te is jobban hangot adsz a véleményednek, az Eszenyi-ügy kapcsán többször is nyilatkoztál. Az elmúlt hetekben elkészült a Vígszínház etikai kódexe. Ezt olvastad? És ha igen, ezzel szerinted mennyiben sikerül megakadályozni bármiféle abúzust a színházi világon belül?

Talán a legfontosabb, amit el kell mondani, hogy ez egy tanulási folyamat, a szakma még keresi  az utat, hogyan lehetne a legjobban, legsikeresebben megelőzni ezeket a helyzeteket. Ezenkívül fontos, hogy sokunk azt tanulta, a művészetnek minden alárendelődik, sok mindent el kell viselni. Pedig ez nem így van. Ezt a határt próbálja most érvényesen felrajzolni a Vígszínház etikai kódexe. Igyekszik meghatározni, mi számít szexuális zaklatásnak vagy hatalommal való visszaélésének. Erre konkrét példákat is hoz. Ez azért nagyon fontos, mert szükséges a megerősítés, hogy bizonyos dolgok már kívül esnek a munkán, művészeten. Felhívja, a figyelmet, hogy mi tehetsz, ha nem téged ér az abúzus, de szem, vagy fültanúja voltál. Véleményem szerint, ez egy nagy előrelépés, azonban, amíg olyan előfordulhat, mint az Operettszínházban, hogy egyszerűen magasról tesznek az ilyen bejelentésekre és ehhez a fenntartó minisztérium asszisztál is, lehet nekünk aranykötésű etikai kódexünk is, semmit nem ér. Olyan, mintha a legdurvább próba után, a segélyszámot Eszenyi Enikő vette volna a fel. Hosszú idő lesz, amíg kialakul a bizalom. Rengeteg változás kell hozzá. Nem csak a színházak, a mindenkori kormányzat részéről is.

A Szabadszínész alapítói: Gosztonyi Csaba és Lengyel Tamás (fotó: Köő Adrienn)

Bár a kódex későbbi, az Eszenyi-ügy kapcsán akad még hiányérzeted?

Hiányolom, hogy arra vonatkozóan nem született döntés, nyilvános álláspont, hogy az a nagyjából 70 ember, aki Eszenyi Enikővel szemben panasszal élt, megalapozottan érezte-e azt, hogy hatalommal való visszaélésnek volt kitéve, vagy túlreagáltak a dolgokat, Enikő jól végezte a munkáját és minden gromek. Úgy emlékszem, volt szó arról, hogy lesz valamilyen állásfoglalás, de aztán egyszer csak nem hallottam róla többet. Mindez szerintem nem erősíti az embereket abban, hogy merjék felvállalni a problémájukat. Ügyetlenül sikerült kezelni a szituációt, és én továbbra is várok arra, hogy egy szakértői vélemény megszülessen. Az is döbbenetes számomra, ahogy a civilek reagáltak. Még az első karantén idején, tavaly tavasszal, nem sokkal az ügy kipattanása után adtam egy interjút a 24.hu-nak, és már akkor azt kommentálták, hogy lerágott csont, miért ezzel kell felhívni magamra figyelmet, szálljak már le a témáról. Pedig az ügy szerintem addig aktív, amíg nem mondja senki a panaszosoknak, hogy hülyék vagytok, vagy Enikőnek azt, hogy ejnye-bejnye.

Nem csak az Eszenyi Enikővel kapcsolatos nyilatkozatok miatt támadtak, hanem a Magyarország Kedvenc Műsora miatt is kaptok hideget-meleget. Gondolok itt főleg az újévi köszöntő beszédre.

Az újévi köszöntő nem MKM, hanem Dumaszínházas produkció volt. A mi csapatunkkal együtt csinálták ugyan, de ők írták és szervezték a forgatást. A Hírcsárdás Híradó, a Kidoblak valahol, a Mrs Déry, vagy a Verytas, az már saját gyártmány, azok a mi állandó műsoraink. Tudtuk, hogy nem fog mindenkiből tetszést kiváltani, de őszintén szólva váratlanul ért, hogy a moslékoshordót rám öntik, és a disznókat is utánam hajigálják. Január 1-jén pedig ez történt. De ezeket hamar megtanulja kezelni az ember. A legsúlyosabb, hogy a legtöbb érvelés következetlen, a narratívák féligazságokból épülnek fel, a következtetések hazugságon vagy ferdítésen alapulnak. Az egyik legviccesebb például az volt, hogy valaki azt mondta, azért fontos kisvasutat építeni, mert így az EU-s pénzeket idehozzuk.

Lengyel Tamás (Fotó: dumaszinhaz.hu)

Színészként bizonyára kaptál már negatív kritikát, ez sem segített a mostani helyzeten?

Ez nem kritika volt, hanem agresszió. A kritikában fontos az érvelés, az álláspont értelmes, következetes kifejtése. Abban, hogy „folytál volna le apád lábán” álláspont van, de sem érv, sem kifejtés, sem eredetiség nincs benne. Ezzel szembesültem akkor is, amikor az Alaptörvény ellen, vagy az SZFE mellett posztoltam. De hogyan lennénk mi elfogadók, amikor minden, ami körülöttünk történik ennek ellenkezőjét erősíti.

De valamennyire ezeket tudják ellensúlyozni a pozitív, támogató kommentek?

Az az érdekes, hogy onnantól kapom-kapjuk a pozitív üzeneteket, miután az emberek ráébredtek, hogy ez egy állandó műsor lesz. Hosszan leírják, hogy miért jó, amit csinálunk, tetszik nekik, hogy bátrak vagyunk. Sokan írják azt is, hogy helyettük beszélünk, mert ők nem merik, vagy nem tudják hallatni a hangjukat. Ez a legszomorúbb szerintem, mert változást elérni csak közösen lehet. Vagy ha nem emeled fel a hangod, akkor a helyzet még nem feszít eléggé, tulajdonképpen komfortos vagy vele. A másik, amivel szembesültem, hogy az emberek azt hiszik, egy ilyen produkciónak, minimális, vagy nincs gyártási költsége. Itt szeretném az éterbe kiáltani, hogy de van, mégpedig egy sketch shownak kifejezetten magas a pénzigénye, hiszen nem egy helyszínen, egy ruhában játszódnak a jelentek. A Compact TV infrastrukturálisan segít nekünk, kapunk tőlük operatőröket, stúdiót, lámpát, kamerát, vágót, ez megkönnyíti a helyzetünket. Hálás köszönésben is vagyunk állandóan, de ez nem elég. Éppen ezért indítottunk el egy oldalt, ahol támogatni lehet a projektet. Mindenkit kérek ezúton is arra, hogy ha tud, álljon mellénk ne csak szavakkal, hanem dobáljon a perselybe is. Köszönöm!

Végezetül hadd adjak keretet az interjúnak: sikerült olyat kérdezni, amiért érdemes volt interjút adni, amit még nem mondtál el? (nevet)

Sikerült, igen! (nevet)

Kiemelt kép: Lengyel Tamás (fotó: Lengyel Tamás)