Válások, csalások, fiktív történelem – Elolvastuk Spiró György drámakötetét

Spiró György nevét meghallva számos, mai napig nagy sikerrel játszott, a színházak által minduntalan repertoárra tűzött darab eszünkbe juthat: Az imposztor, Kvartett, Csirkefej, Prah. A Scolar Kiadó által 2008-ban útjára indított, a szerző színházi munkásságát bemutató sorozat VII. kötetében kevésbé ismert művek olvashatók, a legváltozatosabb műfajban. 

Spiró György (Budapest, 1946-) magyar-orosz-szerbhorvát szakon végzett az ELTE-n. A kortárs irodalom egyik legsokoldalúbb művésze: írt verset, regényt, novellát, drámái pedig a magyar és külföldi színpadok legnépszerűbb előadásai közé tartoznak. 1972-ben jelentek meg először a versei egy antológiában, két évvel később kiadták első regényét, a Kerengőt. Elsőként bemutatott drámája A Nyulak Margitja (Pécs, 1978) volt. Élete, művészete ezer szállal kötődik a színház világához: 1982 és 1992 között a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgjaként dolgozott, és ebben az időben kiugró sikereket ért el a Katona József Színházban bemutatott darabjaival (Az imposztor, Csirkefej). A ’90-es években igazgatta a szolnoki Szigligeti Színházat, valamint tanított a Színművészeti Főiskolán. Gyakran beszélt és írt a színészetről, különösen a hazai színjátszás problémáiról. Irodalomtörténészként is nevet szerzett magának, a szláv nyelvek és irodalom alapos ismerője. Irodalmi munkásságát több kitüntetéssel is jutalmazták, többek között József Attila- és Kossuth-díjjal, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült nemzetközileg is nagyra becsült munkásságáért.

A Scolar Kiadó 2008 óta jelenteti meg sorozat keretében drámáit, ezek közül az utolsó, szám szerint a VII. (jelen cikk tárgya) 2019-ben látott napvilágot. Az első kettőben átiratok (I. – Jeruzsálem pusztulása, Czillei és Hunyadiak, Szilveszter, II. – Optimista komédia, Švejk, Mario és a varázsló), a továbbiakban pedig saját drámái (III. – Az imposztor, Csirkefej, Kvartett; IV. – Vircsaft, Honderű, Szappanopera, Prah; V. – A békecsászár, Árpád-ház, Príma környék; VI. – Helló, doktor Mengele!, Elsötétítés) olvashatók. A VII. kötet két drámát, négy dramolettet (kisdráma, jelenet) és három hangjátékot tartalmaz.

Az első dráma, az Ahogy tesszük daljáték nagyjából a kötet felét teszi ki. Ez a mű 1987 és 1988 között íródott, ősbemutatójára a Vígszínházban került sor a ’80-as évek végén Marton László rendezésében, Hegedűs D. Géza és Kútvölgyi Erzsébet főszereplésével, Másik János zenéjével. A darab – ha hihetünk a korabeli sajtónak – megbukott, nagyjából 30 előadást élt meg. A 2000-es években két rendezésben láthatta a fővárosi közönség: Alföldi Róbert 2007 decemberében állította színpadra a Bárka Színházban (Seress Zoltán és Varga Anikó főszereplésével), 2010-ben pedig Jancsó Sarolta értelmezésében mutatkozott be az Eötvös10-ben (Bereczki Lóránd és Szabó Tilda főszereplésével). A történet középpontjában a Hős és a Nej áll, akik közös életüket feladva, válni készülnek. Kinél marad a gyerek? Kié lesz a ház, a vagyon, a közös múlt? Habár a dráma kiindulópontja alapján gondolhatnánk, de Spiró mégsem egy „magyar Kramer kontra Kramert” írt, sokkal inkább mesél a ’80-as évek végi Magyarországról és arról, hogyan is éltek akkoriban az emberek hazánkban. A sztori hátterét adó korszak sok változáson esett át, így bizonyos szempontból ez a történet kicsit avíttnak is tűnik mai szemmel nézve, de ami állandó az az emberi viselkedés és az egymáshoz való viszony, az Ahogy tesszük szereplői közel 35 évvel a dráma megszületése után is ismerősként köszönnek vissza. Mivel daljátékról van szó, a zene hiánya ennél a műnél is erősen érezhető, így az olvasónak nincs más lehetősége, minthogy saját maga „zenésíti meg” a dalszövegeket.

A második mű a kötet címadó drámája, a Széljegy, amely 2017-ben íródott, a következő év márciusában pedig a Katona József Színház Kamrája adott otthont az ősbemutatónak (rendező: Zsámbéki Gábor). Ennek megszületéséről a szerző így vall: „2017 január végén hallottam egy megtörtént esetet. Úgy éreztem, alkalmas lehet arra, hogy bemutassam, hogyan működik mostanában a mindenkit legázoló pofátlan pimaszság ott, ahol a dolgok eldőlnek, a mindennapi életben. Elkértem a sztorit, két hónap alatt kész lett a darab.” Hogy a történet minél hitelesebb legyen, Spiró konzultált szakértőkkel, ügyvédekkel, jogszabályokat silabizált, ingatlanhirdetéseket olvasgatott. A négy szereplőt felvonultató történet ugyanis arról szól, hogy egy ügyvédnő és egy ingatlanos szövetkezik egymással, hogy egy ház színlelt eladásával milliókat csaljanak ki a gyanútlan, jóhiszemű ügyfelektől. Egyik nap az ügyvéd egykori osztálytársa tűnik fel hirtelen a színen, aki a gimnáziumban a legjobb barátnője volt. A szerző – a fentebb említett kutatásoknak köszönhetően – nemcsak az ügymenetet, a jogi hátteret és a kiskapukat ábrázolja hitelesen (ezt jómagam is tanúsíthatom, hiszen korábban három és fél éven át dolgoztam az ingatlannyilvántartáson), hanem magukat a szereplőket is. Fanyar humorral, kendőzetlen őszinteséggel mutatja be az ember sötét oldalát, amelyet a kapzsiság, a másokon való áttiprás jellemez, de ugyanilyen éles maga a társadalomkritika is, amikor rájövünk arra, hogy a jogától (és vagyonától) megfosztott ember teljesen magára marad egy ilyen helyzetben.

A két drámát négy dramolett követi, ezek közül az egyik legérdekesebb az 1998-as A szerződés, amely könnyedén párhuzamba állítható a Széljegy című drámával. Ennek a rövid történetnek a helyszíne egy autószalon, ahol a Vevő új kocsit kíván vásárolni, ám mind az eladó (Nő), mind a biztosító (Férfi) részéről akadályokba ütközik, amikor felveti a szerződéskötéskor az aggályait. A mindössze másfél oldalas Történelmi lecke (1996), valamint az I. Vilmos német császár és II. Miklós orosz cár között 1914. június 28-án lezajlott, fiktív párbeszédet prezentáló Békevadászat (2014) igazán groteszk, a humort és iróniát nem nélkülöző, ám mégis elgondolkodtató alkotás. A 2015-ös Beatrice monológja (amelyet Dante szerelme ad elő) nemcsak színpadi jelenetként, hanem önmagában is hatalmas irodalmi értékkel bír.

A válogatást három hangjáték zárja, amelyek közül számomra a legjobb az 1988-as Csobogás volt, amelyben egy hatvanas éveiben járó pár mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. A két évvel később íródott A hívás Borisz Paszternak és Sztálin közötti fiktív telefonbeszélgetés leirata, az Óvja isten Angliát pedig a két világháború között játszódik. E két utóbbi írás egyszerre groteszk és túlzó, miközben nagyon is valóságos – különösen a mából nézve. 

Ebből az összesen kilenc írásból is kitűnik, hogy Spiró György nemcsak a XX. századi történelem, hanem az emberek tökéletes ismerője is, valamint az is, hogy műfaji és tartalmi megkötés nélkül képes igazi remekműveket alkotni.

Spiró György: Széljegy – Drámák, dramolettek, hangjátékok, Scolar Kiadó, 2019, 216 oldal, 3.999,- Ft

Kiemelt kép: Spiró György (Fotó: Németh Dániel/Magyar Narancs)