Április 17-től látogatható a Vajda és a posztmodern című kiállítás Szentendrén a Vajda Múzeumban: a tárlat tágabb perspektívából vizsgálja Vajda Lajos szellemiségének továbbélését a 20. század végének és a 21. század elejének művészetében, négy alkotó – El Kazovszkij, Birkás Ákos, Kovács Péter, Szemző Zsófia – munkáin keresztül értelmezve annak markáns művészi pozícióit.
A Vajda Múzeum évről évre frissülő kiállításokon keresztül tárja fel a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alkotója, Vajda Lajos (1908–1941) életművének belső korszakait, eszmetörténeti összefüggéseit és a korabeli művészeti áramlatokkal való kapcsolódási pontjait, miközben teret ad a legújabb kutatási eredmények bemutatásának is. A sorozat záró állomása, a Vajda és a posztmodern tárlat gerincét ezúttal is a művész főbb alkotói periódusait reprezentáló válogatás adja, ugyanakkor ismét lehetőség nyílt egy frissen előkerült, szenzációs mű bemutatására.
Nemrégiben bukkant fel egy, a franciaországi periódushoz köthető montázs, amely témaválasztásában is atipikusnak tekinthető, új szempontokkal gazdagítva az életmű értelmezését. A kivételes jelentőségű alkotás hordozója egy Dél-Franciaországot ábrázoló Michelin-térkép; hátoldalán egy versenybicikli körvonala bontakozik ki, Vajda karakteres, letisztult vonalvezetésével. A két kerék belsejében korabeli sajtófotókból kivágott montázsok jelennek meg, amelyek a legendás Tour de France epizódjait idézik fel.
Vajda Lajos hatása nem csupán az Európai Iskola (1945–1948) alkotóin, illetve a Szentendrén 1968-tól fellépő művészgeneráción érhető tetten, hanem számos kortárs művész gondolkodásában és gyakorlatában is tovább él. El Kazovszkij a kisajátítás gesztusán keresztül formálta és írta át képregényszerű narratívává Vajda egyik, 1936-ban készült rajzát. Kovács Péter érzékeny, gesztusalapú, drámai rajzművészete szoros rokonságot mutat Vajda utolsó szénrajzaival, míg Birkás Ákos portréfestészethez fűződő, intellektuálisan összetett viszonya mély szellemi rokonságban áll Vajda ikonos képeivel. A legfiatalabb generációt képviselő Szemző Zsófia régi fotókat felhasználó, monumentális kollázsainak antropológiai gondolkodásmódja éppúgy az emberiség kollektív társadalmi tapasztalatairól és ambivalenciáiról mesélnek, mint Vajda Párizsban készült montázsai. A falakon így négy radikálisan eltérő, mégis koherens és autonóm művészi világ lép dialógusba a távoli, közös forrással: Vajda Lajos művészetével.
A kiállítás kurátora: Szabó Noémi művészettörténész
