A Karinthy Színház nemrég bemutatott Káosz című előadásában ő az egyetlen, aki a többiekkel ellentétben nem játszik férfi karaktereket, viszont jutott neki számtalan vicces nő, és persze ő játssza Júliát is, a darab állandóan szerelmes és rossz kapcsolatokba keveredő pszichiáternőjét. Mika Myllyaho drámájáról Bozó Andreával beszélgettünk.

Te játszod a pszichiáternőt, Júliát, mesélsz róla?

Ő a tipikus esete annak, amikor a suszter cipője lyukas… valószínűleg egy kitűnő pszichiáter, de időnként ő maga is szemmel láthatóan belecsúszik azokba a helyzetekbe, amiket nem lenne szabad szakmailag elkövetnie. Itt most konkrétan arra gondolok, amikor a darab elején beleszeret az egyik betegébe, ami egy óriási etikai hiba. Az már a kezdetektől nyilvánvaló, hogy a saját életében komoly problémák vannak, nem talál kiutat a magánéleti zűrjeiból. Ezt látjuk egyébként mind a három nőnél, hogy nagyon nehéz kikeveredniük a saját labirintusukból.

Júlia látszólag jól érzi magát az életében. Egyedül él, bár vágyik egy társra, de attól is fél, hogy valaki beköltözzön az életébe, hogy valakihez alkalmazkodnia kelljen, hogy ne a saját szabályai szerint alakítsa a dolgait. Talán ő a három nő közül a legszabadabb. Ennek ellenére neki sem könnyű, hiszen egy nagyon súlyos gyerekkori terhet cipel magában, amitől a párkapcsolatai általában kudarccal végződnek. Ő a szerelmes típus hármójuk közül, aki mindig beleveti magát nagy érzelmekkel egy kapcsolatba, ami aztán mégis megfeneklik, mert eleve olyan viszonyokba megy bele, amik magukban hordozzák a kudarc lehetőségét.

Bozó Andrea a a Káoszban (Fotó: Görgényi Gábor)

Gyerekkori traumát említesz. A darabban Szávai Viktória a te karaktered testvérét játssza. Ez kihat mindkettőjük életére?

Igen, elég erősen. Egy ponton Emma elmondja, hogy milyen trauma érte Júliát, amire a lány, mivel eszméletlen állapotban volt, nem emlékszik, de komoly lelki sérülésként megmaradt benne. Júlia egyébként egy forradalmár típus, aki mindig tüntetésekre jár, védi az állatokat, küzd a globalizáció ellen, ami jó dolog, de közben mégis éli a saját komfortos kis életét, tehát ezek olyan kényelmes lázadások. Valahogy azt érzem rajta, hogy nem viszi végig a dolgokat. Tulajdonképpen mi magunk is nagyjából így vagyunk ezzel: akarunk tenni, csak közben megy az élet, és persze próbálkozunk, de nincs olyan komoly elköteleződés bennünk, hogy egy-egy „ügynek” szenteljük magunkat teljesen.

Szakemberként egyébként tud a másik két lánynak segíteni? Jó tanácsokat ad?

Nagyon nehéz ez, mert a barátság és a rokoni kapcsolat eleve kizárja a terápiát. Az is tény, hogy aki közel áll hozzád, annak sokkal nehezebben tudsz segíteni, hiszen képtelenség érzelemmentesen közelíteni a problémájához. Ebből az következik, hogy valószínűleg nem ad túl jó tanácsokat. Illetve mivel ők is nagyon közelről ismerik Júlia gyengeségeit, ezért valószínűleg nem is olyan hiteles a szemükben, mint szakember. Emma például azonnal elutasítja minden tanácsát, gyakran erős gúnnyal.

Több karaktert is játszotok a darabban.

Igen. Én vagyok hármunk közül az egyetlen, aki nem alakítok férfiakat. Nem tudom, hogy ez mennyire Ádám (Horgas Ádám, a rendező – a szerk.) döntése, de azt hiszem, hogy picit belenyúlt az eredeti anyagba, és újra keverte, hogy ki milyen figurákat játsszon. Ettől függetlenül nagyon izgalmas karaktereim vannak (nevet). Vannak köztük egészen karikatúraszerű, elrajzolt alakok sok humorral, ezeket nagyon élvezem. Egyébként a darab egész szerkezete folyamatosan jó játéklehetőséget teremt. Ádám mindig hangsúlyozta, hogy az alapkarakterünk nagyon egyszerű, őszinte és drámai legyen. Sokszor ránk is szólt, hogy inkább engedjünk is el adott ponton egy-egy poént, ne a viccességre törekedjünk. Szofi, Emma és Júlia legyenek nagyon erősen elválasztva a tisztaságukkal a többi megjelenített figurától. Én ezt nagyon élvezem, hogy az egyik pillanatban lehet “bohóckodni”, aztán egy fényváltás után már teljesen ki kell lépni abból az erősen karakteres figurából. Ez izgalmas színészileg (mosolyog).

Bozó Andrea a a Káoszban (Fotó: Görgényi Gábor)

Nem érzed ezeket a gyors váltásokat nehéznek?

A próbákon még az volt, de most már nem, most már kifejezetten jó érzés így játszani, vagány dolognak érzem, ahogy ugrálunk a szerepekből ki-be.

Ahogy beszélgetünk, úgy látom, hogy nagyon szeretitek mindhárman ezt az előadást.

Igen, abszolút (nevet). Már maga a darab is nagy ajándék, mivel három egyenlően jó női szerep van benne, ez azért nagyon ritka. Az már önmagában ünnep, hogy ezt a darabot Mika Myllyaho megírta, Karinthy Márton igazgató úr műsorra tűzte, és Ádám megrendezte, illetve, hogy én ebben játszhatom. Ez nekem óriási dolog, nagy lehetőségnek élem meg. Az meg külön öröm, hogy két ilyen csodálatos kolléganővel játszhatok! Nagyon megszerettem őket, a színpadon kívül is jól érezzük magunkat együtt. És hát olyan jó érzés, amikor két ilyen nagyszerű színésznővel játszhatsz együtt, egyszerűen jó rájuk nézni a színpadon. Folyamatosan hálás vagyok azért, hogy ennyire adják a labdákat előadás közben, hogy támogatnak, hogy bízhatok bennük, hogy soha nem kell attól félnem, hogy rivalizálás lesz közöttünk, ahogy ez a próbák alatt sem merült fel egyetlen egyszer sem. Ahogyan Ádám is szerető szigorral és türelemmel viselt el három színésznőt a színpadon (nevet). Végig azt éreztem, hogy fogjuk egymás kezét. Mindig rengeteget kapok tőlük, szakmailag és emberileg egyaránt. Én így szeretek színházat csinálni.

Kiemelt kép: Bozó Andrea (Fotó: Görgényi Gábor)