2023-ban A köd városával magyarul is teljessé vált a 2020-ban elhunyt, hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő spanyol szerző, Carlos Ruiz Zafón életműve. A 11 novellát tartalmazó kötet az Európa Kiadó gondozásában látott napvilágot.

A köd városa novellái a négy regényből álló Elfeledett Könyvek Temetője irodalmi világát bővítik tovább a sajnos idejekorán elhunyt világhírű szerző elképzelése és tervei alapján: egy-egy szereplő eddig ismeretlen vonásait tárják fel, beavatnak a legendás könyvtár keletkezésének történetébe, az elbeszélések légköre, témái és motívumai is mind ismerősek lesznek a regényfolyam olvasói számára. Ahogy újdonságokkal sem fukarkodnak, s belépőként szolgálhatnak a spanyol író lenyűgöző, kísértetjárta, ellenállhatatlan látomásába – egyszersmind a rejtélyes, időtlen, párás-ködös Barcelona lakóinak életébe. A köd városa a maga teljességében mutatja be Carlos Ruiz Zafón összetéveszthetetlen írói világát, akár a fejlődésregény, a horror, a thriller vagy a romantikus szerelmi történet műfajában kalandozik – és ahogy tisztelettel fejet hajt nagy irodalmi elődje, Cervantes előtt.

Carlos Ruiz Zafón 1964. szeptember 25-én, Barcelonában született, és a Gaudí által tervezett Sagrada Família árnyékában nőtt fel. Az iskola után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként és az El País, valamint a La Vanguardia című spanyol napilapok újságírójaként is dolgozott. Az 1990-es években ifjúsági prózával próbálkozott: 1993-ban jelent meg első regénye, A köd hercege, amiért megkapta az Edebé irodalmi díjat az ifjúsági irodalom kategóriában, majd további három ifjúsági olvasmányt adott ki: Éjféli palota (1994), Szeptemberi fények (1995), Marina (1999). 2001-ben jelentette meg első, felnőtteknek szóló regényét A szél árnyéka címmel. A regény kiadásakor nem keltett nagy érdeklődést, de aztán rövid időn belül a spanyol bestseller-listák élére került, majd hatalmas nemzetközi sikert aratott: a könyvet több mint negyven nyelvre fordították le, a La Vanguardia pedig 2002-ben az év könyvének jelölte. A regény később tetralógiává bővült, amely sorozat Az Elfeledett Könyvek Temetője címet kapta. Az Angyali játszma 2008-ban, A mennyország fogságában 2011-ben, a Lelkek labirintusa pedig 2016-ban jelent meg. Zafón 2020. június 19-én, 55 éves korában Los Angelesben, az Egyesült Államokban, rákos megbetegedésben hunyt el.

Carlos Ruiz Zafón (Fotó: Leonardo Cendamo)

Habár A köd városa posztumusz jelent meg, mégis egy, a szerző által tudatosan válogatott összeállítás: Zafón mindig is szerette volna egy kötetbe rendezni rövidebb írásai. Ezek egy része (az első öt novella) az Elfeledett Könyvek Temetője világához tartozik, ezek közül a Tűzrózsa című már korábban is olvasható volt magyarul (A szél árnyéka Európa-féle kiadásában), ebben és A Parnasszus hercegében a temető eredetéről olvashatunk. Ez utóbbi írás olyan, mint egy Faust-parafrázis: a Don Quijote szerzője, Cervantes egy természetfeletti alakkal köt alkut, feláldozva a szerelmét az írói sikerért. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ezek a történek a kötet közepén találhatók, viszont muszáj szót ejteni rögtön az első írásról, a Búcsú Blancától címűről, amely azonnal beszippantja az olvasót ebbe a különleges atmoszférájú világba, amely Zafón sajátossága. Ebben a hányatatott sorsú David Martin születéséről, gyerekkoráról és első szerelméről olvashatunk. És hasonlóan erős írás az Egy barcelonai kisasszony, amely a szülői szeretetről szól – amolyan zafónosan.

A kötet többi darabja önálló történet, amelyek tökéletesen illeszkednek az életműbe, tovább gazdagítva-színesítve azt. Ugyanúgy jellemző rájuk a baljós, misztikus hangulat, igazi felnőtteknek szóló mesék ezek is. Két novella kivételével (Gaudí Manhattenben, Apokalipszis két percben) az összes helyszíne Barcelona, amely ismét fájdalmas emberi sorsok és sorsfordító találkozások otthona. Újból, még utoljára barangolhatunk a spanyol város sikátoraiban, élvezhetjük Zafón gyönyörű leírásait erről a ködös városról, bepillantást nyerhetünk a zárt ajtók, titkos életek mögé. A szerző realista stílusa különleges, sokrétű szimbólumrendszerrel párosul, amelyek csak igazolják, hogy Zafónnak a világirodalom nagyjai között a helye.

A kötet maga alig 200 oldal, de rövidsége ellenére is igen tartalmas olvasmány, amelyet néhány korabeli fénykép is gazdagít, ezzel is elmélyítve a történetek nyújtotta élményt. Sajnálatos, hogy ilyen korán búcsút kellett vennünk Zafóntól, de az az életmű, amelyet maga mögött hagyott, sok mindenért kárpótolja az olvasókat – és az biztos, hogy őt még évtizedekig nem fogjuk elfelejteni. 

Carlos Ruiz Zafón: A köd városa (La Ciudad de Vapor), ford.: Berta Ádám, Kürthy Ádám András, Matolcsi Balázs, Mester Yvonne, Európa Könyvkiadó, 216 oldal

Kiemelt kép: Carlos Ruiz Zafón: A köd városa (Szerzőportré: Gustau Nacarino / Reuters)