Utazás egy ősi világba – A táltos sorozatról

Szigeti Kovács Viktor (eddig) két kötetből álló sorozata az ősi magyar hiedelemvilág elemeit alapul véve meséli el egy táltos varázslatos cselekedeteit, abban a korban, amikor még az égigérő fa tetején lakott az Öregisten, a fa gyökerei között pedig a rémséges alsóvilág húzódott.

Szigeti Kovács Viktor 1978-ban született Győrben. A Szegedi Tudományegyetemen 2003-ban végzett magyar-komparatisztika szakos bölcsészként. Kortárs magyar irodalommal kapcsolatos publikációi többek között az Árgusban, a Bárkában, a Műhelyben, a Forrásban és a Magyar Narancsban jelentek meg. Első regénye az Először volt az Erdő 2015-ben látott napvilágot a Ciceró Könyvstúdió gondozásában, amelyet egy évvel később követett a Lúna gyermekei. Az Ég madarai című bestiáriumát a Corvina Kiadó adta ki 2018-ban. A táltos című ifjúsági regénye – szintén a Cicerónál – 2019-ben jelent meg, a kötet 2020-ban elnyerte a Merítés-díjat, amellyel az általa legjobbnak tartott ifjúsági regényt tünteti ki a moly.hu könyves közösség zsűrije. A történet folytatása Karakondzul éjszakája címmel 2022-ben látott napvilágot.

A táltos címet viselő kötetben az emberek világában immáron húsz éve tart a tél, amivel Cilonda, a boszorkány sújtja az Öregisten számára oly kedves teremtményeket, akiket szívből gyűlöl. Ám amikor világra jön Kücsen, a táltos, az emberek lelkében is megszületik a remény, hiszen a gyermekről már csecsemőként is lehet tudni, hogy kiválasztott. Azonban, hogy legyőzhesse a boszorkányt, még át kell esnie három próbatételen: le kell győznie a fekete bikát, el kell mennie a kígyók és békák országába, végül meg kell küzdenie a rettenetes sárkánnyal.

Szigeti Kovács Viktor meseregénye – nota bene: a megjelölés korántsem jelenti azt, hogy csak gyerekek élvezhetnék, sőt! – ugyanabból építkezik, mint Böszörményi Gyula Gergő-sorozata: az ősi magyar hiedelemvilágból. Ám míg Gyula bátyónál mindez keveredik a 21. századdal, addig Szigeti Kovács egy ősrégi mesét mond el az olvasóknak, amelynek története sok-sok évszázaddal ezelőtt zajlik. Habár sem az idő, sem a hely nincs meghatározva (ilyen értelemben ez lehetne tisztán fantasy regény is), mégis megannyi ismerős elemre bukkanhatunk benne, miközben a szerző számtalan újdonsággal is képes meglepni és elkápráztatni az olvasóit. Az ősi magyar mítoszok és mondák világa a népmesei elemekkel keveredik, így a főhősnek három próbát kell kiállnia, hogy végül a jó elnyerje a jutalmát, a rossz pedig a méltó büntetését.

Szigeti Kovács azonban nem elégszik meg ennyivel, és bár a legtöbb szereplő valóban meseszerű (vagyis egyértelműen jó vagy rossz), a történet számos pontján hoz be olyan csavart, amellyel képes újból és újból meglepni az olvasóit. Mert az bizonyos, hogy a jó végül győzedelmeskedni fog, de nem mindegy, hogy milyen módon és áron jut el addig. A három próbatétel sem olyan egyszerű, mint amennyire gondolnánk elsőre, ott van például a sárkány legyőzése. Gyerekkori emlékeinkből tudjuk, hogy ezekben a csatákban ki melyik oldalon áll, de mi van akkor, ha a sárkány is közel kerül a szívünkhöz? Márpedig ebben a regényben ez is megtörténik, ugyanis Illujankasz – aki Cilonda, a boszorkány és Markoláb, a vihardémon nászából fogant az idők hajnalán – nem állt be fajtársai mögé a sorba, évezredekkel ezelőtt elhatározta, hogy nem bántja az emberek, akiket annyira szeret. A jóslat azonban egyértelműen úgy fogalmaz, hogy Kücsennek Illujankasszal kell megküzdenie, hiszen a sárkány azon a napon ébredt fel álmából, amikor a táltos született. Hogy végül mi lesz az elkerülhetetlen összecsapás eredménye, az legyen meglepetés, de annyit elárulhatunk, hogy az író itt képes volt csavarni egyet a megszokott sémán.

A szerző egyébként hiedelemvilágunkat valóban csak alapul vette az írás során, annak elemeit saját (határtalannak tűnő) fantáziájával egészítette ki, így a végeredmény egy olyan mese lett, amelyet azon túl, hogy teljes mértékig a sajátunknak érezhetünk, mindvégig képes ámulatba ejteni minket. A regény egyetlen hátránya – főleg a gyerekolvasók oldaláról nézve – az lehet, hogy viszonylag kevés benne a párbeszéd, a történetet Szigeti Kovács valóban úgy írja le, mintha egy tábortűznél mesélne a régmúlt időkről. Ennek megidézésében – a fentebb említett elemeken túl – nagy segítséget nyújtanak a remek, sokszor beszélő nevek: a három ördögfit Mirigynek, Gutának és Fenének hívják, a tündért Biburának, a vén tanítót Agolcsnak, és még sorolhatnánk a frappánsabbnál frappánsabb elnevezéseket.

Egy kicsi párhuzam megfigyelhető C. S. Lewis Narnia-sorozatával, hiszen éppúgy, ahogyan Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című kötetben, úgy itt is évtizedes tél uralja a világot, ahol végül egy gyermek hozza el a reményt a tavasz érkezésére. De nem csak ennyiben merül ki a párhuzamban: ha annyira élesen nem is jelenik meg az isteni gondviselés a regényben, mint Lewisnál, mégis fontos szerep jut az Öregisten személyének, aki a történet végén jelenik meg, különleges módon kapcsolódva a szereplőkhöz.

A három évvel később megjelent folytatásban, a Karakondzul éjszakájában az embereknek – akik már kezdik elfelejteni a húsz éves tél rémképét – újabb gyötrelemmel kell szembenézniük. Pecsét, a gonosz boszorkány elaltatja a Napot, hogy örök éjszaka boruljon a világra. Ezzel együtt az alsóvilág szörnyetegei, a lidércek, strigák, démonok is elszabadulnak, hogy ellepjék az emberlakta tájat. Kücsennek le kell jutnia az alsóvilágba, hogy nehéz küzdelmek árán kiszabadítsa elrabolt szerelmét, Tündérszép Ilonát. Utána pedig még nagyobb feladat vár rá: fel kell ébresztenie a Napot és legyőznie az alvilág urát, Karakondzult, hogy az élet ismét a normális medrében folyjon tovább. Kérdés, hogy a táltos ezúttal is tud-e győzedelmeskedni, hiszen Karakondzul éjszakája nem csupán sötétség, de egy új világrend kezdete is, melyben a jó számára nincsen hely.

A második kötet, habár valóban folytatása az elsőnek, akár attól függetlenül is olvasható (épp úgy, ahogyan az első rész is teljesen megállja a helyét önmagában), hiszen minden, amit fontos tudnunk a történet megértése szempontjából, azt a szerző újból elmeséli röviden. A sztori nyolc évvel később veszi fel a fonalat, mint ahogyan elbúcsúztunk a szereplőktől, Kücsen immár fiatal felnőtt férfi, aki táltosként járja a környező településeket, hogy segítsen az embereken. Az egyik ilyen távolléte alatt rabolják el feleségét, Tündérszép Ilonát, ezzel párhuzamosan pedig teljes sötét borul a világra. Az emberek szép lassan újra kezdik elveszíteni a hitüket a táltosban, egymásnak esnek, kétségbe vonják az addig ismertek – vagyis kezd eluralkodni a káosz, ami az alvilágiak legfőbb célja volt.

A Karakondzul éjszakája, ha lehet ilyet mondani, még magasabbra tette a lécet, mint A táltos: megőrizte mindazt, amiért az olvasók szerették az első kötetet, ugyanakkor kijavította saját hibáit. A történet jóval eseménydúsabbá, összetettebbé vált, az olvasónak még több meglepetésben lehet része, hiszen a cselekmény kevésbé kiszámítható, mint az előző rész esetében. Ami nagy öröm, hogy a karakterek is jóval árnyaltabbak lettek, többször elmosódik a határ a jó és a rossz között, a szereplők többsége pedig nagyfokú jellemfejlődésen esik keresztül. Erre a legjobb példa Cilonda, aki az első részben még a főgonosz helyét töltötte be, most azonban már ellene lázadnak fel az alattvalók: sokan úgy vélik, hogy a legfőbb boszorkány nem képes már betölteni a posztját. Ezzel egyfelől kialakul az alvilágiak között is a nézeteltérés, ami belső csatározások vezet, másfelől Cilonda is kezdi másként látni a dolgokat a múlt tükrének fényében.

Tulajdonképpen mindkét kötet legfőbb mondanivalója az az egyetemes, de megunhatatlan igazság, hogy a szeretet és a jóság erejénél nincs nagyobb dolog a világon, és ha a legnagyobb nehézségek és akadályok ellenére is kitartunk elveink és ezen erények mellett, végül valóban minden jóra fordul. A gyerekeknek és felnőtteknek ezért is érdemes kézbe venni az ehhez hasonló történeteket, mert kicsit visszaadják a hitet, hogy egyszer tényleg minden jobb lesz.  

Szigeti Kovács Viktor: A táltos, A táltos – Karakondzul éjszakája, Ciceró Könyvstúdió, 232 oldal/kötet

Kiemelt kép: Szigeti Kovács Viktor (Szerzőportré: tiszatajonline.hu)