Út az ismeretlenbe – Elolvastuk a Felemelkedést, Nicholas Binge új regényét

A fiatal Nicholas Binge Felemelkedés című könyvével mutatkozott be a magyar olvasóknak. Az Agave Könyvek gondozásában nem sokkal a világpremiert követően, nyár elején megjelent regényben egy csapat tudósnak a Csendes-óceán közepén rejtélyes módon felbukkanó, minden eddig ismertnél nagyobb hegyet kell megmásznia.

2020-ban Benjamin egy szerencsés véletlennek köszönhetően egy magánkórház pszichiátriai osztályán rátalál harminc évvel korábban eltűnt – és azóta talán már halottnak is hitt – testvérére. Harold, az egykoron sikeres orvos azonban már csak árnyéka régi önmagának: a kommunikáció nehézséget okoz számára, paranoid téveszmék gyötrik, nem sokkal később pedig önkezével vet véget az életének. Mi történhetett az 1990-es évek elején, amiért a férfi teljesen elvesztette a kapcsolatát a valódi világgal, és amely ilyen állapotba juttatta őt? A kérdésekre választ azok a levelek adnak Benjamin számára, amelyet testvére unokahúgának, Hattie-nek írt, és amelyekből mindössze három jutott el akkoriban a címzetthez. A férfi megkísérli az üzenetek alapján helyükre rakni a múlt darabkáit, ám ez korántsem bizonyul egyszerű vállalkozásnak. 1991 januárjában Harold Tunmore-t ugyanis egy titkos expedícióba szervezték be, több más tudóssal egyetemben, hogy közösen fejtsék meg a Csendes-óceán közepén található, mindennél magasabb hegy titkát, amelynek bizonyos részei mintha maguktól mozognának, és ami ennél is furcsább: a hegy három hónappal ezelőtt még egyáltalán nem létezett, nem észlelték a radarok.

Nicholas Binge 2023-as regénye, amelyet az Agave Könyveknek köszönhetően nem sokkal az eredeti megjelenést követően már mi is olvashattunk, egy titokzatos expedíció történetét meséli el. Műfaját tekintve valahol a misztikus thriller, a horror, a sci-fi és a kalandregény között helyezkedik el, az olvasó pedig még ennél is több, mára klasszikussá vált alkotást fedezhet fel a regényben. Binge saját bevallása szerint leginkább az olyan gótikus horror-regényekből inspirálódott, mint a Drakula vagy a Frankenstein (ez leginkább a levélregény formátumban érhető tetten), ugyanakkor az elmúlt két évtized terméséből könnyen eszünkbe juthat Jeff VanderMeer A Déli Végek-trilógiája vagy éppen a Lost – Eltűntek című televíziós sorozat is. Ez utóbbi főleg a regény felépítésében: egy csapat, amelynek tagjai korábban nem ismerték egymást, egy, a világtól elzárt helyen (ott szigeten, itt hegyen) találja magát, ahol a természeti erőkön túl meg kell küzdeniük egy titokzatos lénnyel, ráadásul a főhős múltját (bűneit) flash-back jeleneteken keresztül ismerhetjük meg.

A Felemelkedés tehát egyáltalán nem eredeti ötlet, éppen ezért nem is váltja meg a világot, de a maga 350 oldalával kellemes szórakozást nyújt az arra fogékony olvasónak. Binge újító szándéka a téma és a műfaj más oldalról történő megközelítésén érhető tetten. Egyrészt a regényben fontos szerep jut a hitnek, ez pedig a sci-fi műfajában, amely alapvetően a tudományra, mint a vallással mindig is szemben álló dologra épül, meglehetősen ritka. Persze, az, hogy technikai eszközök segítségével játszhatunk-e istent, beleszólhatunk-e a természet működésének rendjébe, visszatérő kérdés ebben a zsánerben, de jelen esetben nem erről van szó, Binge másképpen hozza be ezt a szálat a cselekménybe. Már önmagában a helyszín, a hegy egy szimbólum, hiszen akár a régi mitológiákra gondolunk, amely szerint ez az istenek lakhelye, akár arra, hogy minél magasabbra jut az ember, annál közelebb kerül Istenhez, aki a mennyekben lakozik. A másik újítás a szerző részéről, hogy előszeretettel kezd bele rövidebb filozofálgatásokba, amelynek alapját Camus Sziszühposz mítosza című írása, és a nevezett személy köré fűződő legenda adja. Ezáltal több ponton előtérbe kerül az emberi természet, valamint az, hogy milyen céllal is létezünk ebben a világban, van-e egyáltalán értelme bármilyen cselekedetünknek.

A szereplők közül kétségkívül Haroldot ismerjük meg a legközelebbről. Amikor először találkozunk vele (leszámítva a jelenkori eseményeket, a pszichiátrián) már fizikusként dolgozik, hírnevet azzal szerzett magának, hogy megfejtette a Schroffman-dilemmát és felfedezte a Keleti-hátságot, ennek köszönhetően válik az expedícióra induló csapat részévé is. Múltjának egyik fontos alakja felesége, Naoko Tanaka, aki egykoron szintén orvosként dolgozott, és aki most újból feltűnik a férfi életében. Ugyanis kiderül, hogy a mostani expedíció már a második, és az elsőt egyedül a nő élte túl, ezért egyfajta tapasztalt tanácsadóként vesz részt a soron következőben is. Harold és Naoko múltja nem mentes a sérelmektől és a fájdalmaktól, amelynek közük van örökbe fogadott gyermekükhöz, Santihoz is, de ennek titkára csak a regény utolsó harmadában derül fény. Az expedíció tehát egyben Harold lelki fejlődésének útja is, a férfinak ugyanis újból és újból szembe kell néznie a múltjával, és azokkal a hibákkal, amiket elkövetett, és végül meg is kell bocsátania saját magának.

A többi szereplő mondhatni a kötelező elemeket testesítik meg: egy ilyen csapatba természetesen kell geológus, biológus, vegyész, antropológus, egy tapasztalt hegymászó, no meg valaki, aki ezt az egészet pénzeli, és persze, mindegyiküknek megvan a maga funkciója is a cselekmény előre mozdításában. Példának okáért Thomas Fung, a geológus képviseli legerőteljesebben a vallást, ő lesz a hitről, valamint az ember és Isten kapcsolatáról való gondolkodás elindítója is. Vagy ott van Sir Roger Bettan, a hegymászó, akinek egója még a meghódítandó hegynél is nagyobb, és aki több soron garantálja, hogy egyedül ő képes épségben és életben eljuttatni a csapatot a csúcspontra. (Spoiler: nem így lesz.) Ütnivaló figura – meg is ütik olykor –, akinek a későbbiekben fontosabb szerep is jut, ezzel pedig az erősebben kidolgozott karakterek sorát erősíti.

A regény leginkább sarkalatos pontját a csápos lények képzik, akiket leviatánoknak neveznek. Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire szükséges behozni ezeket az idegen életformákat a történetbe, hiszen már önmagában a semmiből felbukkanó hegy és annak megmászása konkrétan félelemmel tudja eltölteni az embert, de ha még el is fogadjuk az ő szerepeltetésük jogosságát, Binge velük kapcsolatban válaszok helyett csak kétségeket hagy az olvasóban. Elvileg sokkal magasabb rendű lényekről van szó, ugyanakkor a viselkedésük, az emberekhez való viszonyuk nem teljesen ezt tükrözi. Ugyanígy nem kapunk választ arra sem, hogy az expedíciók kevés túlélői miért őrülnek meg? Persze, ezt is elintézhetnénk egy kézlegyintéssel is, hogy annyi szörnyűséget láttak, amit az emberi agy már nem képes sem befogadni, sem feldolgozni, de ez a megoldás is annyira sablonos, hogy egy, „az utóbbi évek egyik legeredetibb ötleteket felvonultató sci-fi regényének” kikiáltott könyvtől ennél jóval többet várunk.

Habár a Felemelkedés Binge nem az első, hanem a második regénye, leginkább az erőteljes kezdés kifejezés a helytálló vele kapcsolatban. Az szinte vitathatatlan, hogy a történet mozgóképre kívánkozik (már opciózták is a jogokat), főleg, hogy maga a szerző is roppant filmszerűen írta meg a regényt, és minden esély meg is van arra, hogy egy igazán látványos, félelemkeltő, ugyanakkor elgondolkodtató alkotás születhessen belőle.

Nicholas Binge: Felemelkedés (Ascension), ford. Bosnyák Edit, Agave Könyvek, 352 oldal

Kiemelt kép: Nicholas Binge: Felemelkedés (Szerzőportré: nicholasbinge.com)