Ünnepi könyvajánló – Gyermek- és ifjúsági könyvek

Közeledik a karácsony – az élménynél pedig nincs is szebb ajándék. Az egyik legnagyobb élményt pedig mi más is adhatná, mint a könyv, amely a saját képzeletünk segítségével repíthet el egészen más világokba. Most induló sorozatunkban öt héten át tematikusan kívánunk ötleteket adni olvasóinknak. Elsőként a gyerek- és ifjúsági könyvek széles palettájából válogattunk.

David Walliams: A világ legrosszabb gyerekei-trilógia
ford.: Vereckei Andrea, Kolibri Kiadó 258-288 oldal

David Walliamst gyakran hasonlítják Roald Dahlhoz, ami, tekintve határtalan fantáziáját, és különc, eltúlzott, ám mégis szerethető szereplőit, és persze humoros stílusát, egyáltalán nem véletlen. A szerző minden kötetében igyekszik valamilyen tabu- vagy más, teljesen hétköznapi, de mégis nehéz témát feldolgozni (Gengszternagyi – nagyszülő-unoka viszony, halál; Büdöss úr – hajléktalanság; Milliárdos fiú – a pénz nem boldogít; Köténycsel – másság; Az éjféli banda – halálos betegségek; Rosszfiúk – csonka család). Ezek a történetek 10 éven felüli olvasóknak szólnak, A világ legrosszabb gyerekeivel azonban a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani a szerző. Ezt a váltást jelzi, hogy az eddigiektől eltérően ezek a kötetek nagyobb méretben, keményfedeles kiadásban, színes illusztrációkkal kerültek a boltokba és a betűméret is jobban igazodik a kezdő olvasók igényeihez.

A világ legrosszabb gyerekei-trilógia köteteiben 10-10 különböző történetet olvashatunk nagyon rosszcsont gyerekről, akik a legkülönfélébb gonoszságokat és gusztustalanságokat találják ki. Ott van például Nyálas Nyikos, akinek állandóan folyik a nyála, végül ez keveri őt bajba a természettudományi múzeumban, vagy Serke Ferke, aki a tetvek segítségével akarja leigázni a világot. Vagy Lusta Ádi, aki sosem írja meg a házi feladatot, egy este azonban meglátogatja őt a történelem öt leggonoszabb kísértete. Kérkedő Kelemen annyira beképzelt, hogy végül felrobban a feje, Kriszti pedig teljesen kiborítja a szüleit az állandó hisztijeivel. Kungfu Kinga mindenkit leteper, Hiú Hugó pedig annyira tökéletesnek hiszi magát, hogy a saját tükörképét csókolgatja az iskolai vécében.

A sztorik mindegyik eltúlzott, éles karikatúrája a mai gyerekeknek, ugyanakkor egy-két szereplőben könnyen magunkra, barátainkra vagy társainkra ismerhetünk (jobb esetben csak az utóbbi játszik.) Mindegyik mesének megvan a maga tanulsága, némelyik ugyan kissé szájbarágós, de nem ez a jellemző. A történetek kimondottan alkalmasak arra, hogy a fel- vagy elolvasás után elbeszélgessünk a gyermekkel a mondanivalóról, aki nem mellesleg feltehetőleg remekül fog szórakozni az abszurd fordulatokon.

Jane Riordan: Volt egyszer egy mackó
ford.: Szlukovényi Katalin, Móra Kiadó, 128 oldal

Micimackót senkinek nem kell bemutatni: a Százholdas Pagony lakói közel 100 éve gondoskodnak kicsik és nagyok felhőtlen szórakoztatásáról, a Disney rajfilmjeinek, sorozatainak, valamint a regény keletkezését bemutató filmnek (Én, Christopher Robin) pedig azóta is töretlen népeszerűsége. A. A. Milne regénye megjelenésének 95. évfordulója alkalmából Jane Riordan egy csodálatos történetgyűjteményt írt, amely Milne-hez hűen varázslatos világokat idéz meg. A küllemre is roppant igényes és szemet gyönyörködtető kötetet Mark Burgess rajzai díszítik, amelyek az eredeti Micimackó-történetek illusztrátora, E. H. Shepard stílusában készültek.

A Volt egyszer egy mackó méltó tisztelgés a világ leghíresebb medvéje előtt, és tökéletes alkalom arra, hogy újra találkozhassunk kedves barátainkkal, és megtudjuk, mi minden történt velük, mielőtt a Százholdas Pagony lakói lettek. A kötet – hasonlóan Milne két regényéhez – 10 fejezetből áll, amelyekben visszatérünk a kezdetekhez. Megtudhatjuk hogyan került Micimackó Róbert Gidához (majdnem egy habcsókforma kislány lett a plüssmackó gazdája!), hogyan kapta meg nevét Füles, a mindig mélabús szamár, milyen volt a barátok első látogatása az Állatkertben vagy a múzeumban, ahol megismerkedhettek a dinoszauroszokkal. A bájos és humoros történetek állandó hősei Micimackó, Malacka és Füles, később Nyuszi is színre lép, viszont azoknak sem kell aggódniuk, akiknek Tigris, Kanga vagy Zsebibaba a kedvence, egy kis időre őket is láthatjuk. (Ők az eredeti regényben később csatlakoznak a társasághoz, ezért sem szerepelhetnek ebben az előzményregényben.)

A Micimackó Magyarországon Karinthy Frigyes nélkül nem lenne az, ami, hiszen az ő bravúros és leleményes fordítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy generációk sora szeresse meg ezeket a történeteket. Szlukovényi Katalin magyar szövege igyekszik ennek a szellemiségnek megfelelni, a jól bejáratott megszólalások, szállóigék visszaköszönnek, így joggal mondható, hogy mind küllemében, mind tartalmában méltó módon tisztelegtek a Micimackó előtt.

Anna Sewell: Fekete Szépség
ford.: Törék Margit, Móra Kiadó, 176 oldal

A Micimackó után egy újabb klasszikus: Anna Sewell (1820-1878) Fekete Szépség című könyvét a felnőtt olvasóknak talán nem szükséges bemutatni, hiszen generációk nőttek fel ezen a megható történeten, valamint a számos film- és rajzfilmfeldolgozásnak köszönhetően is ismerhetjük a gyönyörű fekete ló viszontagságos életét. Az írónő élete krónikus betegsége miatt már gyermekkorától összekapcsolódott pónijával. Csak pónifogaton tudott kimozdulni otthonából, így hőse, a póni, a legközvetlenebb ismerőse volt, „akin keresztül látta a világot”. Egyetlen, világhírű műve az 1877-ben megjelent Fekete Szépség a gyermekirodalom egyik nagy klasszikusa. A rendkívül intelligens, gyönyörű ló, életében többször gazdát cserél, és ennek során sok emberi rosszal, gonoszsággal, kegyetlenséggel találkozik. A könyv rólunk, emberekről is szól, morális tisztasággal tanítva azt, hogy feladni soha nem érdemes. A Fekete Szépség története a jó győzelmét ünnepli a rossz felett, és erősíti bennünk azt a hitet, hogy érdemes „embernek” maradni elembertelenedett világunkban. Sewell főhősének sorsa is végül jóra fordul, és eljut a szerető gondoskodáshoz.

A regényt 12 éven felüli olvasóknak ajánlatos kézbe venni, felső korhatár nélkül. Sewell gyönyörűen bemutatja a korabeli Anglia vidéki és nagyvárosi életét, a különböző társadalmi rétegeket, feszültségeket és problémákat. Hiába a keletkezése óta eltelt közel 150 év, a történet ma is éppen olyan megható és aktuális, hiszen számos olyan kérdést boncolgat, amelyek az idő előrehaladtával sem változtak. A történet viszonylag rövid, a fejezetek is 2-3 oldalasak, ám Sewell megkapó stílusa olyannyira olvasmányos, a cselekmény pedig annyira mozgalmas, hogy könnyen belecsúszhatunk a „még egy fejezet”-effektusba. A Fekete Szépség kiváló ajándék lehet az állatokért rajongó gyermekeknek – főleg, mivel ezáltal nem csak róluk, hanem az emberi érzésekről is tanulhatnak.

A regény Törék Margit klasszikus magyar fordításában (először 1987-ben jelent meg) kerül ismét kiadásra, Herbszt László gyönyörű borítógrafikájával. A Szép Magyar Könyv 2016 Versenyen oklevelet szerzett Móra Klassz! sorozat a klasszikus ifjúsági regényekből nyújt színes válogatást, a magyar és világirodalom ismert kalandregényeit, állatos és indiántörténeteit, fantasztikus meseregényeit gyűjti egybe. Eddig olyan kultikus művek jelentek meg a sorban, mint a Lassie hazatér, a Robin Hood, a Pán Péter, a Krabat, a Frankenstein vagy a Kiberiáda.

Ornella Della Libera: Durva
ford.: Tálos-Nezdei Adrienn, Kolibri Kiadó, 184 oldal

A kicsivel idősebb korosztályra (14+) gondolva ajánljuk az olvasók figyelmébe a rendőrként dolgozó olasz szerző könyvét, amely a Kolibri Kiadó új sorozata, a #POV, azaz a Point of View részeként jelent meg. A sorozat célja, hogy a fiatal olvasók más szemszögekből ismerhessék meg a világ egy-egy szegletét, eseményét.

Ornella Della Libera kötetében tíz történetet olvashatunk olyan fiatalokról, akik korukból fakadó tudatlanságuknak köszönhetően esnek csapdába. Olyanokba, amikről a legtöbb hozzájuk hasonló azt gondolná: „velem ilyen soha nem történhet meg”. Pedig, ahogyan ezekből a rövid novellákból kitűnik, nagyon is könnyen véthetünk hibát, amely akár végzetes is lehet – ha pedig nem lesz, az sokszor csak a véletlenen múlik. Szexting, pedofília, drinking challenge, játékfüggőség, molesztálás, függés a közösségi hálótól, happy slapping, blue whale, diszkrimináció – ezek kerülnek az olasz rendőrnő írásainak középpontjába. Habár mindegyik téma megérne egy-egy teljes regényt, a szerző ehelyett rövidebb írások formájában tárja azokat az olvasó elé. Ennek megfelelően főként a bűncselekményre helyezi a hangsúlyt, az odáig vezető utat inkább csak felvázolja, mintsem érzékletesen bemutassa, de a mondanivaló szempontjából ez talán mellékes is. Della Libera bízik olvasója fantáziájában és abban, hogy szereplői élethelyzete minden iskolás számára ismerős, így ezek részletes elemzését maga mögött hagyja. A történetek lazán kapcsolódnak ugyan egymáshoz, de külön-külön is érthetőek, az utolsó két fejezet ad egységet mindennek.

Ezekről a témákról fontos, hogy beszéljünk, hogy a gyerekek tudjanak róla és ebben nemcsak ennek a könyvnek van fontos szerepe, hanem a szülőknek és a pedagógusoknak is. Éppen ezért a szerző a kötet végén tanácsokat is ad a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mi az, amit szabad és mi az, amit tilos megtenni bizonyos helyzetekben. A legfontosabb ugyanakkor az, hogy merjünk segítséget kérni.

Kirsten Boie: Telihold volt aznap
ford.: Nádori Lídia, Kolibri Kiadó, 108 oldal

Szintén a Kolibri Kiadó #POV sorozatában jelent meg a német Kirsten Boie regénye, a Telihold volt aznap. A szerző neve a mai felnőtt generációnak ismerősen csenghet, hiszen 2003-ban már olvasható volt magyarul Szerepcsere című ifjúsági regénye, amely egy afféle XXI. századi Koldus és királyfi-feldolgozás volt. Mostani műve jóval komolyabb témát, a II. világháborút állítja fókuszba, annak azonban egy többnyire ismeretlen szeletét. 1945. április 28-án a németországi Penzbergben egy megtorlás keretében 16 embert végzett ki a Vérfarkasok nevű földalatti náci szervezet. A város lakói ugyanis hírt kaptak arról, hogy az amerikai felszabadtó csapatok már közel járnak, ezért a kormánypárti polgármestert száműzték és megtagadták Hitler a bányák felrobbantására irányuló parancsát.

Az ifjúsági regény cselekménye tehát ebben a korban, ezen a helyszínen játszódik, a történetet három fiatal szemén keresztül ismerjük meg: ők a 15 éves Marie, a belé szerelmes Schorsch, akit nácibarát apja saját eszméi alapján nevel, valamint Gustl, a Vérfarkasok tagja. Általuk nem csak a háború borzalmai, hanem a tinédzserek lelki világa, mindennapos gondjai, érzetei is középpontba kerülnek, arról nem beszélve, hogy a szerző milyen remekül állítja ellentétbe és párhuzamba egyaránt az érzelmeket az eszmékkel. Mintha csak egy forgatókönyvet olvasnánk, a rövid, pár oldalas fejezetek elején az adott jelenetek szereplőinek nevét olvashatjuk, a cselekmény pedig ezek gyors váltakozásának köszönhetően valóban filmszerűen pereg előttünk.

Az utószóból megtudhatjuk, hogy az olvasottakból mennyi a valóság és mennyi a fikció, Boie a történetbe valós történelmi szereplőket, penzbergi lakosokat is beleszőtt, amely hosszas kutatómunka eredménye. Tekintve, hogy ma már Penzbergben szinte semmi nem emlékeztet azokra a helyekre, ahol a polgárokat a véres megtorlás éjszakáján agyonlőtték és felakasztották, sőt, a város igen visszafogottan emlékezik meg erről a tragédiáról, éppen ezért válik olyan fontossá a német szerző ifjúsági regénye, mert azon túl, hogy az ifjúság nyelvén és egy egészen új oldalról mutatja be a II. világháború borzalmait, emléket is állít annak a 16 embernek, akik ártatlanul, de a legnagyobb reménnyel a szívükben vesztették életüket egy rémálom végnapjaiban. 

Kiemelt kép: David Walliams (Forrás: easons.com)