Amikor felvetődött az ötlet a szerkesztőségben, hogy a Magyar Kultúra Napján ajánljuk legkedvesebb magyar előadásunkat, egy percig sem gondolkodtam azon, melyik is legyen az. Székely Csaba munkásságát 2013 óta követem nyomon, már első drámáival (Bányavidék-trilógia) felhívta magára a figyelmet. Azt éreztem, hogy a Radnóti Színházban 2018 decemberében bemutatott 10 is tetszeni fog, de arra abszolút nem számítottam, hogy a közel 3 és fél órás előadás úgy állok fel a székből, hogy életem egyik legjobb, egyben legmeghatározóbb produkcióját látom.

Jelenet a 10 című előadásból, középen Márfi Márk (fotó: Dömölky Dániel)

A 10 pontosan az az előadás, amelyről hosszan és részletesen írni vétek lenne, hagyni kell, hogy mindenki saját maga fedezze fel az apró csodákat. A darab tíz, nagyjából 20 perces jelenetből épül fel, mindegyik szereplőnek ennyi jut osztályrészül, hogy elmesélje saját élettörténetét. Azonban – ez már a második sztorinál kiderül – a szálak kezdenek szép fokozatosan egybeérni, az egyik szereplő döntése kihatással van a másik életére, és fordítva. Habár az egyes történetek kerek egészek, többnyire lezártak, idővel mindig vissza-visszakanyarodunk egyik-másik karakterhez, megismerjük a másik oldal álláspontját, az előzményeket vagy éppen a következményeket. Mintha csak egy krimibe csöppentünk volna: a történet a legvégére válik nagy egységgé, ekkor értünk meg mindent és mindenkit. Így lesz ebből egy mélyen megindító és megrendítő dráma.

Martinovics Dorina és Kováts Adél a 10 című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)

Minden történetet egy-egy parancsolat nyit (Székely a protestáns verziót veszi alapul), amelyeket latinul, oratorikus formában adnak elő a színészek. A zenét Rozs Tamás és Wágner-Puskás Péter szolgáltatja, de kétszemélyes zenekaruk időnként kiegészül egy-két, hangszeren is játszó színművésszel. Az egyes parancsolatokat olvasva (a dalok alatt magyarul vetítik ki) nézőként önvizsgálatot is tarthatunk, hogy mi magunk mennyit tartunk be ezekből (én magam sem állok valami fényesen), különösen annak tükrében, hogy látjuk, Székely miként értelmezi ezeket a szabályokat. A szerző a tőle megszokott módon, most is rengeteg kérdést vet fel, némelyikre választ is ad, de leginkább csak opciókat mutat, a nézőre bízva a feleletet. Egyszóval mindvégig gondolkodásra késztet minket, ráadásul mindezt briliáns fekete humorral fűszerezi, így a komoly mondanivaló mellett a valódi szórakozás is garantált.

Kiemelt kép: Jelenet a 10 című előadásből (fotó: Dömölky Dániel/Radnóti Színház)