Molnár Ferenc kétséget kizáróan az egyik legnagyobb írónk volt, akinek műveiből előszeretettel szemezgetnek a színházak is, gondoljunk csak a Delila, a Játék a kastélyban vagy éppen A Testőr című színművekre. Legismertebb alkotása azonban nem ezek között keresendő, hanem az 1907-ben megjelent A Pál utcai fiúk az, amely éppúgy szólt az akkori, mint ahogyan szól a legifjabb generációknak is, nem véletlenül kötelező olvasmány az általános iskolákban. Az alapanyag alapján a későbbiek folyamán több film is született, de mind közül Fábri Zoltán 1969-es rendezése tett szert a legnagyobb népszerűségre, mára elérve a kultikus státuszt.

A magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotását több társulat is játssza prózai vagy musical formában, amelyek lelkes ifjú színészekkel a főbb szerepekben szórakoztatják a nagyérdeműt és érik el hatalmas sikerrel, hogy egyre több és több fiatal kezdjen el érdeklődni Molnár Ferenc munkássága, valamint az ifjúsági regények iránt. Ebben természetesen oroszlánrészt vállalnak Dés László és Geszti Péter fülbemászó dallamai és dalszövegei (mint a „Mi vagyunk a Grund”, a „Felveszem a vörös ingem” vagy éppen az „Igen, jó volt”, hogy csak párat említsünk), amiket napokig, de inkább hetekig fogunk dúdolni és századszorra is újrahallgatni az előadást követően, folyamatosan újabb és újabb apró részletekre, többletjelentésekre rábukkanni az akkordok között.

A Pál utcai fiúk „budapesti iskolája” (fotó: MTI/Kallos Bea)

Persze a Grund nem attól vált szimbólummá, hogy hol helyezkedik el vagy mi található rajta, hanem azok által nyeri el létezésének igazi célját, akik megtöltik azt élettel és szívvel. De lánglelkű, tiszta szívű és a humort sem megvető ifjakból szerencsére nincs hiány. Közéjük tartozik a mű főhőse, Nemecsek, akinek emberségéből, bajtársiasságából és bátorságából mindannyian okulhatunk, legjobb barátja és egyben kapitánya, Boka, aki tudna egyet s mást tanítani a barátságról, de a Grund és a Gittegylet tagjai (Csónakos, Kolnay, Barabás, Weisz, Richter, Csele, Leszik), valamint a vörösingesek (Áts Feri, Pásztorok) is kiveszik a részüket a többlet-mondanivalóval jócskán megtűzdelt mesélésből, együtt érik el a kívánt hatást, játékidőtől függetlenül mindannyian hozzáteszik a magukét valamilyen módon a darabhoz. Ebben rejlik igazán A Pál utcai fiúk ereje: arra a kis időre, amíg nézzük őket a Vígszínház nézőtere is átalakul Grunddá, egy kicsit mindannyian Nemecsekekké, Bokákká és Áts Ferikké válunk.

Kiemelt kép: Részlet A Pál utcai fiúk című előadásból. (fotó: Gordon Eszter)