Hamarosan új fordításban jelenik meg Antoine de Saint-Exupéry mára klasszikussá vált regénye, A kis herceg. Az Alexandra Kiadó gondozásában érkező kiadás az ígéretek szerint az eredeti szöveghez hű, friss nyelvezetet kap. 

A kis herceg 1943-ban jelent meg először, magyar nyelvre elsőként Zigány Miklós ültette át; a könyv 1957-ben jelent meg a Magvetőnél. Ezután egy újabb változat látott napvilágot Vámos Pálné tollából 1958-ban, a Kárpát Könyvkiadó Vállalatnál. Zigány fordítása annak idején nem nyerte el a Móra szerkesztője, Aszódi Éva tetszését, így 1970-ben Rónay Györgyöt bízta meg a mű újrafordításával. Ez utóbbi vált gyakorlatilag klasszikussá és jelent meg azután számos további kiadásban. 2015-ben (ekkor jártak le az eredeti szöveg szerző jogai), számos további fordítás jelent meg: az év elején Ádám Péter munkája látott napvilágot a szegedi Lazi Könyvkiadónál, áprilisban Pálfi Ritáé a Napraforgó Kiadó gondozásában, valamint ugyanezen hónapban Takács M. Józsefé a Helikonnál, júniusban pedig Dunajcsik Mátyásé. 2017-ben a Könyvmolyképző Kiadó is beállt a sorba, náluk Burján Monika szövegével jelent meg a regény. 

A most érkező kiadás Kácsor Zsolt szövegével jelenik meg, aki a fordításnál arra törekedett, hogy minél jobban megtartsa az eredeti francia szöveg jelentésárnyalatait, ezeket próbálva minél jobban átadni a magyar változatban. A fordítás hű az eredeti szöveghez, és több ponton is eltér a klasszikus Rónay-féle fordítástól, más módon értelmez és közvetít fontos részeket. Hogy mit is jelent ez pontosan, arra az Alexandra Kiadó egy kommentben, Kácsor utószavából idézve válaszolt az olvasóknak: „Mivel az én fordításom egyes helyeken jelentősen eltér a klasszikusnak tekinthető Rónay-féle szövegtol, ebben az utószóban a legfeltűnőbb különbségekre szeretném felhívni az olvasók figyelmét. Az egyik fontos különbség az, hogy az elbeszélő és a kis herceg első találkozását leíró jelenetben Rónaynál azt olvashatjuk: a kis herceg egy bárány lerajzolását kéri a pilótától. Mivel az eredeti szövegben a „mouton” (juh, birka) szerepel, nem pedig az „agneau” (bárány), én ragaszkodtam az Antoine de Saint-Exupéry által használt szóhoz. Ennél fontosabb különbséget fedezhet fel az olvasó a kis herceg és a rózsája kapcsolatáról szóló fejezet fordításában. Rónaynál a kis herceg és a rózsa tegeződik, holott az eredeti szövegben magázódnak. Antoine de Saint-Exupérynél a két szereplő udvariasan, sőt kifejezetten választékosan beszélget egymással. A harmadik lényeges különbség: a magyarban szállóigévé lett Rónay-mondat (,,jól csak a szívével lát az ember”) nálam egészen másképp hangzik. Fontos ugyanis figyelembe venni, hogy ezt az állítást egy róka teszi, egy olyan róka, „aki” több alkalommal is kifejezi, hogy lenézi, megveti az embereket – meglátásom szerint tehát a regénybeli róka nem használhatja általános alanyként az „ember” szót, szerinte ugyanis az emberek meglehetősen primitívek. Igaz, Rónay megoldása mellett szól, hogy az idézett mondat végső soron bizony ránk, emberekre vonatkozik – hiszen van igazság a róka által a kis hercegre bízott nagy titokban.” 

A kiadó hangsúlyozta, hogy semmiképp sem kívánnak minőségbeli megkülönböztetést tenni Kácsor Zsolt új és Rónay György régi fordítása között, hiszen a műfordítás egyik legnagyobb szépsége, egyben kihívása az, hogy rengeteg megoldás létezik, amelyek mindegyike „jó” lehet a maga módján. Úgy vélik, hogy A kis herceg egyik varázsát épp a látszólagos egyszerűségében rejlő összetettség adja, ahogy arra Kácsor Zsolt megjegyzései is jó példákkal szolgálnak. Remélik, hogy mindenki örömét leli az új, értő és szövegérzékeny fordításában – ahogy Rónay György generációk sorát elbűvölő változatában is.

Kiemelt kép: Antoine de Saint-Exupéry illusztrációja A kis herceghez