Hűség és alázat, drámai és zenei érzék, szókincs, ízlés, műfajismeret, képesség a művészi jellegű alkotásra. Pontosan ezeket a kifejezéseket sorolta fel Miklós Tibor, számos hazai rockopera és musical szövegírója, illetve ugyanennyire sok külhoni zenés darab fordítója, amikor arról kérdezték: mi kell ahhoz, hogy egy világhírű regény színpadi adaptációja elkerülje az eredeti mű aprópénzre váltását. A 2013-ban elhunyt színházi szakember az összes ilyen jellegű munkájában gyakorlati szinten is alkalmazta az elmondottakat, akárcsak a Victor Hugo regényének megzenésített változatáért felelős, nem mellesleg magyar származású Claude-Michel Schönberg, akinek ezt a legnépszerűbbnek számító musicaljét, A nyomorultakat éppen Miklós Tibor fordításában, az általa alapított Rock Színházban mutatták be legelőször Magyarországon, 1987-ben. Ugyanennyire jelentős a darab Madách Színházbéli diadalútja, az erkölcsös életvitelt választó egykori fegyenc története első ízben 1999-ben elevenedett meg az Erzsébet körúton lévő teátrum falai között Szirtes Tamás rendezésében: Földes Tamással, Sasvári Sándorral, Miller Zoltánnal, Koós Rékával és Bereczki Zoltánnal a főbb szerepekben. A 2015-ös felújításban egy másik művészcsapat debütált, közülük többen is feladatot kaptak a musical harmadik, 2024-es verziójában, amelynek szeptember 20-án, 21-én, illetve 22-én volt a premierje szintén a Madáchban. Ahhoz, hogy fény derüljön rá, hogy miért kerül vissza a repertoárba már többedjére az előadás, muszáj felgöngyölíteni a zeneszerző sikerének misztériumát. A nyomorultak anyaga a visszatérő motívumoknak köszönhetően sokszínűségében is egységes, képes rá, hogy a közönség számára lekövethetően jellemezzen helyzeteket és karaktereket. Utóbbi tulajdonságból ered, hogy az ensemble tagjai is jóval funkcionálisabb, hangsúlyosabb módon vannak a játékidő alatt jelen, mint más esetekben. Az egymásba fonódó énekszámok klasszikus zenei igényességűek, ám ennek ellenére, vagy mindemellett hatáskeltő módon szerethetőek, nem elfelejtve azt sem, hogy tartalmasak, és feltűnően minőségiek az egyéb musicaleknél gyakorta időkitöltő funkciójú tömegjelenetek. Amint az mindezeknek ismeretében utólag bizonyítást nyert: nem hiába történt meg, hogy alig akadt olyan gálaműsor, vagy musicalstúdiós vizsgaelőadás, amelybe nem került be A nyomorultakból legalább egyetlen dalbetét a kilencvenes években.

Posta Victor (Fotó: Jardek Szabina)

Ascher Tamás, Szinetár Miklós és talán sokan mások is inkább Vikidál Gyula titkát akarták már több mint három évtizeddel ezelőtt is megfejteni, mivel mindig elismeréssel nézték a játékát, az énekes-színészre a Victor Hugo regényéből készült musicalben a két férfi főszerepet, és az eltévelyedett Jean Valjean felett nagyvonalúan kegyet gyakorló jóságos püspök karakterét is ráosztották az esztendők során. Megfoghatatlanul hangzik, de talán az ösztönösségnek, léleknek, és karizmatikusságnak hármas egysége indokolhatja, hogy A nyomorultakban Vikidál Gyula első felvonás legelső felére korlátozódó megjelenését a nézők 2024-ben is hangos tapssal jutalmazzák. A Jean Valjeant mániákusan üldöző Javert felügyelőt megformáló Posta Victor személyével kapcsolatban viszont első körben pont, hogy csupa racionalitáson alapuló, tényszerű, könnyen tetten érhető dolgot lehet megemlíteni. Nagyon biztos, stabil énektudással rendelkezik, és ugyanezt tükrözi a színpadi kiállása is. Valamennyi megnyilvánulását koncentráltság és fegyelmezettség jellemzi, neki is akad azonban olyan jellegzetessége, amit nem lehetséges puszta tudatossággal véghez vinni. Már a pályájának elejétől megfigyelhető, hogy magától értetődőnek tűnő módon képes akár prózában, akár pedig énekelt formában drámaiságot közvetíteni, ezért a musicalirodalom valamennyi olyan életkorilag is releváns szerepe jó helyen van nála, ahol ez az adottsága a terhelhetőségével együtt kibontakozik.

Hogyha pedig külön kitételként merült fel a korkérdés egy színész és az általa eljátszott karakter vonatkozásában, nem mehetünk el amellett, hogy a jó útra tért hajdani fegyenc a cselekmény szerint majdhogynem a teljes játékidő alatt érett férfikorban van, így első blikkre furcsának tűnhet a szerepre Pesák Ádám, Borbély Richárd, és az éveinek valódi számára külső jegyeiben rácáfoló Solti Ádám kiválasztása. Azonban Feke Pál is megkapta ezt a feladatot még 2010-ben a Kecskeméti Katona József Színházban, és annak ellenére, hogy nem volt még harminc esztendős az akkori bemutató pillanatában, nem veszélyeztette a szakmai értelemben vett helytállását a fiatalsága, ahogy Javert felügyelő életre keltésében sem okozott zavart az utóbbi tényező abban a verzióban, amit a Madách Színház 2015-ben tűzött műsorára.

Pillanatkép A nyomorultak tapsrendjéből (Fotó: Jardek Szabina)

Jean Valjean kis túlzással szinte mindvégig színpadon van, és kihívás az összes szólója. Nehezítő tényező, hogy a karakternek léteznek olyan énekes megszólalásai, amikor mindössze néhány taktus alatt kell nagyon sok információt közölni, vagy másokkal párhuzamosan énekelni, és akkor bizony egy Kazinczy Szépkiejtési Verseny képzeletbeli versenyzőjeként szükséges a problémához közelíteni, hogy a nézőtéren minden szót és szótagot tisztán lehessen érteni. Ennek ismeretében elmondható, hogy a színészi képességeken kívül a fizikai kondíció, a férfias hangszín, a megfelelő éneklési technika, illetve az erőtlenséget maximálisan nélkülöző énekhang az, ami igazán számít, és amely többet nyom holmi születési dátumnál a latban. Akadnak olyan színészek, akiken nem segít túl nagy mértékben az, ha mindenféle pszichologizáló tanácsok alapján bízni kezdenek abban, hogy ami előttük áll, arra biztosan alkalmasak, de Pesák Ádám, a megtekintett szereposztási változat Valjean-ja nem ez a kategória. Van téglája ahhoz, hogy építkezzen, van rá szakmai alapja, hogy jogosan hihessen a képességeiben, és előadásról előadásra kifejlessze az ő saját, önmaga számára is tökéletes Jean Valjean-ját, hogy aztán teljes mértékben elengedhesse a szerepben magát. Annál is inkább, mert már most, egyetlen kézen megszámlálható játszási alkalom után is tisztán látszik: el tudta nyerni a közönség szimpátiáját.

Zámbó Brigitta és Arany Tímea elsőként a Pretty Woman címszereplőiként tették le a névjegyüket a Madách Színház színpadán. Előbbi színésznő Fantine szerepében bizonyítja azt estéről estére, hogy akár egy pár perces dalbetétbe beleférhet egy teljes életút, amennyiben azt a dalt a megfelelő személynek adják, a reménytelenül szerelmes Eponine-t megszemélyesítő Arany Tímeának pedig az a legfőbb jellegzetessége, hogy az a belső pezsgés, a jó értelemben vett nyughatatlanság, ami benne munkál, hasonló habitusú karakterek tucatjainak eljátszására jogosítja, és jó hír, hogy a zenés produkciók többségében akad legalább egy ilyen szerep, ami remélhetőleg majd rátalál. Haraszti Elvira klasszikus ének szakon végzett, az efféle képzettség pedig jól jön most Jean Valjean fogadott leányának, Cosette-nek megformálásánál, a már említett Micsoda nő operaénekesi feladatánál, valamint Az Operaház Fantomjában Christine nagyon nehéz énekszámainak előadásánál.

Pillanatkép A nyomorultak tapsrendjéből (Fotó: Jardek Szabina)

A színpadokon nemcsak naivák léteznek, hanem azok férfi megfelelői, a ritkábban emlegetett naivok. Ebbe a szerepkörbe tökéletesen belepasszol Jenővári Miklós, mint A nyomorultak egyik szereposztása szerinti Marius, akit a dramaturgia alapján Jean Valjean ment meg a biztos haláltól. A megtekintett előadásban Enjolrast, a fiatal forradalmárt a mindenfajta művészi kihívásnak végtelen nagy elánnal és precizitással nekiálló, majd a színpadon is ugyanilyen irányelvek alapján működő Cseh Dávid Péter jeleníti meg. Hasonló attitűd jellemzi a darab egyik komikus karakterét hatalmas tetszésnyilvánításokk közepette alakító Szemenyei Jánost, aki gyakran kapja feladatul furcsa figurák eljátszását, ám mindazok, akik nyomon követik a pályafutását, tudhatják róla, hogy a háta mögött nagyon komoly szakmai tudás és tapasztalat áll. A nyomorultakban Kecskés Tímea a házastársa, akinek szintén vissza kell fognia a jeleneteiben az énekesi kvalitásait, neki is fel kell áldozni azokat időlegesen a szórakoztatás oltárán. Tisztán látszik tehát, hogy a Madách Színházi változatban a kisebb szerepeket is jól éneklő személyek játsszák, az ensemble tagjai között például az a Braga Nikita is felfedezhető, aki a közelmúltban egy másik teátrumban a Lévay Szilveszter-féle ikonikus musicalben Mozartként színpadra állt.

Merész döntés egy már többször játszott darab bemutatásával megnyitni az évadot, de Claude-Michel Schönberg műve a közönség érdeklődésének töretlenül a középpontjában áll, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy erre az évre minden jegy elkelt rá, és a szervezők már a januári játszási időpontokat is nyilvánosságra hozták.

Kiemelt kép: Jelenet A nyomorultak című előadásból (Fotó: Jardek Szabina)