Új szereplőkkel robbant be ismét a kultikus musical Székesfehérvárra

Padlásfelújításról általában a Lakáskultúra magazinban, illetve a hasonló jellegű lapokban vagy internetes felületeken szokás beszámolni, ezúttal azonban teljes joggal kapott helyet egy ilyen tematikájú írás a színházkritikák között, rögtön mutatjuk, hogy miért, és hogyan.

Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter sikerdarabja, A padlás 2021 novemberében ezredik előadásához érkezett a Vígszínházban, ám a musicalt az 1988-as ősbemutató óta a legkülönfélébb koncepciók mentén haladva az ország csaknem valamennyi teátruma bemutatta. A székesfehérvári Vörösmarty Színház idén februárban jelentős szereplőcserékkel, sőt, egy egyáltalán nem kis volumenű szerepváltással megtűzdelve illesztette be újra a repertoárjába az általa határozatlan ideig pihentetett mesejátékot, amelynek felújítása számos következtetést von maga után a történet egészére vonatkozóan.

Ég és föld között, azaz egy régi padláson ragadó szellemek, sok-sok humor, kis szerelem, csipetnyi bűnügy és misztikum: ez az a recept, ami elkészítés után látszólag ugyanazt a színházi csemegét adja ki, az ízesítés mikéntje azonban nem másokon, mint magukon a közreműködőkön múlik: a személyi változások eredményeképpen tehát ezért láthat most a Fejér megyei játszóhelyen egy szinte premierértékű előadást a közönség.

Aki jó szívvel őrizte meg emlékezetében a 2014-es helyi bemutató, majd az azt követő szériák sajátosságait, annak a legnagyobb meglepetést 2022-ben a Rádiós nevű főhős szó szerinti értelemben vett fizikai megújulása okozhatja. Keller János, a bohém fiatal tudós addigi megformálója az ikonikus szerepet ugyanis a harmincas színészgeneráció egyik népszerű tagjára, a televízió képernyőjéről és a rivaldák világából egyaránt ismerhető Tóth Károlyra ruházta át, aki egyébként pályája során már a sokadik Padlásbéli karaktert tudhatja magáénak. A Kassai Thália Színházban még Üteg, a kétbalkezes bombaszakértő figuráját alakította, később Méhes László rendező Barrabás B. Barrabás, a Révész szerepét bízta rá a Komáromi Jókai Színházban, most pedig minden korabeli musicalszínész álmát játssza alkalomról alkalomra – átéléssel, lelkesedéssel és némi férfias vagánysággal.

Mindeközben elmondható, hogy Rádiós tulajdonképpen a musical jellegének emberalakot öltött kivetülése. Ugyanazt a kétpólusú mentalitást képviseli, mint a teljes színdarab. Játékos oldala a gyermekközönségnek kedvez, filozofikus vénája pedig a felnőttek számára mondhat sokat. A padlás sikere is ezen a mezsgyén keresendő, ahol történetszövés technikája nagyfokú könnyedséggel szolgálja ki az egymástól távol eső generációkat, melyek tagjai ennek okán szívesen váltanak jegyet akár többször is az előadásra.

Egy másfajta, igen nemes szolgálat az, amit az egykori Rádiós, Keller János Lámpás szellemként visz véghez a produkcióban. Az új felállás szerint ugyan nem ő kerül már a musical fókuszpontjába, de kifejezetten törekszik arra, hogy saját feladatát tökélyre vigye, és inkább alájátsszon, semmint egy szlengbéli fordulattal szólva „alátegyen” a mostani főszereplőnek.

Egy másik merész színészválasztás értelmében ezentúl Váradi Eszter Sára bukkan fel a padláson az életrevaló nagymama, Mamóka jelmezében, énektudása és színészi kvalitásai pedig nem hagynak azokban sem kérdőjeleket, akik normál körülmények között okkal tartanák őt túlzottan fiatalnak erre a szerepre. Összességében elmondható, hogy nemcsak ez a színésznő, de valamennyi közreműködő birtokában van a muzikalitásnak, a Kölyökként színpadra lépő Kiss Diána Magdolna azonban közülük is kitűnik azzal, hogy nem pusztán rendelkezik a karakterének megformálásához szükséges hangi adottságokkal, de jócskán meg is haladja, túl is szárnyalja az ebbéli elvárásokat. Katona Klaudia a Rádiósért végletekig rajongó fiatal lány szerepében szintén magabiztosan képviseli a musicalvonalat, ugyanakkor arra is odafigyel, hogy ehhez kellő mértékben passzoljon minden egyes prózai megnyilvánulása. Erre Sághy Tamás az általa hozott Gengszter és Révész megelevenítése során egyaránt nagy hangsúlyt fektet a saját vonatkozásában, tekintve, hogy a rá osztott komplex karakternek jelentős jellemfejlődésen kell átesnie, amit igen jól nyomon követhetően kell beteljesítenie, és megmutatnia a jelenlévőknek.

A párbeszédek mellett a felcsendülő énekszámok sem funkciótlanok, szerves részét képezik az előadásnak, és amellett, hogy javarészt a témához illően éteri hangulatot árasztanak, a felnőtt nézőkben előhívnak egyfajta nagyon intenzív nosztalgiát, már csak azért is, mert sokan közülük jó néhány esztendeje, talán még gyermekkorukban látták először ezt a színdarabot.

A másik célkorosztály inkább a történet főként helyzetkomikumra épülő humorforrására, továbbá a látványos fény-és hanghatások tucatjaira koncentrál, és eltérő mértékben, valamint a cselekmény különböző pontjain ugyan, de előbb-utóbb megadja magát a színpadon látottaknak, és ettől válik az előadás igazán interaktívvá. A jóféle cinkosság, a nézőkkel való összekacsintás, és a közreműködők közötti összetartás amúgy is alapkelléke kell legyen Presser Gábor musicaljének, amely az emberi jóság és a tiszta lélek győzelmét hirdeti amellett, hogy arra is választ kínál: mi van a földi lét vége után, illetve mi kerekedik ki abból, ha az anyagi világ kis időre is, de összefonódik a szellemvilággal.

A padlásnak egyszerre van egy nagyon szórakoztató felhangja, és lengi ugyanakkor be jól érzékelhető módon némi melankólia, ebből a kettősségből születik meg aztán a kizárólag erre a zenés darabra jellemző egyedi atmoszféra, amelyet szintén nem nélkülöz a Székesfehérváron bemutatott felújított változat.

A szereplőváltás ténye, amely a jelen írásban máris annyi szót kap, nem puszta érdekesség: saját üzenete van. Arra világít rá A padlással kapcsolatban, hogy amint az a fentiekből is kiderült, meghatározó, ki játszik benne, és hogyan, színházi évadok, színpadi trendek, társulati tagok és vendégművészek jönnek-mennek, de maga a darab örökérvényű igazságokat hordoz, és bőven túlmutat ezeken a körülményeken.

Ráth Orsolya írása

Kiemelt kép: Jelenetkép A padlás című előadásból (Fotó: Vörösmarty Színház)