Paulo Coelho neve még azok számára is jelent valamit, akik életükben egyetlen egy könyvesboltba sem tették be a lábukat és a nagyáruházak könyves részlegét is messze elkerülik. Ha máshol nem is, a Facebookon vagy az instagramon biztosan mindenki belefutott már egy-egy idézetébe – legyen az akár komolynak szánt poszt, akár a szerzőt kiparodizáló mém. Persze, a nagyfokú ismeretség nem véletlen, hiszen csak hazánkban több mint egymillió példány kelt el regényeiből, a legnépszerűbbek (A Zarándoklat, Az alkimista) pedig már a tizedik kiadáson is túl vannak.

Paulo Coelho 1947-ben született a brazíliai Rio de Janeiróban. Jezsuita iskolában tanult, és már fiatal korában írói pályára készült, holott édesanyja mérnöknek szánta. Korai lázadásából kifolyólag hippivé vált, majd dalszövegeket kezdett írni, végül egy újságnál helyezkedett el. 25 éves korától kezdve tanulmányozta a mágiát és az okkultizmus, vagyis természetfölötti jelenségek tana. Később gyalog megtette a 830 kilométeres zarándokutat Santiago de Compostelába, ennek emlékére írta meg az Egy mágus naplója című regényét, amely nagy sikert aratott Brazíliában. 1999 márciusában a világ legtöbbet olvasott írójának minősítették a francia Lyre magazin alapján. 2002-től a Brazil Írói Akadémia tagja, a kultúrák közötti párbeszéd európai nagykövete, és az ENSZ békekövete. Művei mintegy 170 országban, 83 nyelven, több mint 320 millió példányban fogytak el. Számos rangos nemzetközi kitüntetést kapott, köztük a Chevalier de l’Ordre National de la Légion d’Honneurt, a Becsületrendet, amely a legrangosabb francia elismerés. 2005-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében vehette át a Budapest Nagydíjat.

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.” Mindannyian hallottuk már ezt a részletet Pál apostol korinthusiakhoz írt első leveléből. De vajon értjük az üzenetét? A 19. század végén, az ifjú hittérítőt, Henry Drummondot felkérték, hogy egy híres prédikátor helyett mondjon beszédet. Bár a hallgatóság eleinte kétkedve fogadta őt, gyorsan magával ragadta Pál apostol gondolatainak elemzése. Ez a prédikáció, amely A szeretet a legnagyobb a világon címen vált ismertté, és azóta klasszikussá, kétségtelenül az egyik legszebb, amit a szeretetről írtak valaha is.

Paulo Coelho (Fotó: powws.com)

De ki is volt Henry Drummond? 1851-ben, Nagy Britanniában született és már fiatalon elhatározta, bejárja a világot, hogy megtalálja az élet értelmét. Bár kisebb közösségekben már huszonkét éves korától prédikált, következetesen elutasította, hogy a klérus tagjává váljon, ehelyett inkább természettudományokat oktatott Glasgow-ban. Legfontosabb műve, A szeretet a legnagyobb a világon (The Greatest Thing in the World) 1890-ben jelent meg, és az egyik legszebb prédikációként vált ismertté. A magyarul most először, eredetileg pedig 1991-ben megjelent A legnagyobb ajándékban Paulo Coelho ezt a szöveget dolgozza át: valóságos és erőteljes üzenetet közvetít, amely segít beépíteni a szeretetet a mindennapjainkba, hogy mi is megtapasztalhassuk az életünkben mindent átformáló erejét.

„Azt ​hittem, eleget gondolkodtam már a szeretetről, amikor a kezembe került Henry Drummond prédikációja. Attól a pillanattól kezdve, hogy elolvastam, és próbáltam átültetni a gyakorlatba a tanítását, rengeteget változott az életem.”

A legnagyobb ajándék tulajdonképpen Az accrai kézirat párkötetének is tekinthető, ugyanis itt egy szónoklatot olvashatunk. Csak míg utóbbiban a prédikátor a nép kérdéseit válaszolja meg, itt Drummondnak egyetlen feladata van: olyan beszédet tartani, amivel kivívja a hallhatóság tiszteletét és eloszlatja a vele szemben felmerülő kételyeket. Rövid, alig félórás prédikációjának témájául pedig Pál apostol korinthusiakhoz írt első levelének egy részletét választja, amely a szeretetről szól. Drummond ezt a szöveget elemzi, vizsgálja meg és járja körül. Arra a következtetésre jut, hogy a szeretet kilenc elemből áll: türelem, jóság, nagylelkűség, alázat, illem, önzetlenség, szelídség, őszinteség és ártatlanság. Ezeket külön-külön is számba veszi, és bemutatja, hogy önmagukban miért „kevesek”, és hogy miért nem lehet teljes egyik nélkül sem a szeretet. Így jutunk el arra a pontra, hogy megértjük, a lelki élet legnagyobb kincse nem a hit, hanem a szeretet.

Coelho korai műve sokban különbözik a későbbi írásaitól. Itt még nem akar mindenáron megmondó ember lenni, nem lovagolta még meg az őt övező rajongói hullámot, így nem is üres frázisokat puffogtat. A kötet valóban nem szól másról, csak a szeretet dicsőítéséről, arról, hogy ez a legfontosabb emberi érzés, és ez az, amelynek valóban mozgatnia kell(ene) a világot. Minden más jó és rossz tulajdonság eltörpül emellett, mert ha nem a szeretet a cselekedeteink mozgatórugója, semmit nem ér az életünk. Ahogyan a szerző a kötetben is írja, ha minden nap újra és újra elolvassuk a korinthusiakhoz írt első levél ezen szakaszát, akkor kezdjük csak igazán érteni, hogy miről is szól a szöveg, és tudunk ezen tanítás mentén élni. „Mert élni annyit tesz, mint szeretni.”

Paulo Coelho: A legnagyobb ajándék (O Dom Supremo), ford. Nagy Viktória, Athenaeum Kiadó, 96 oldal
Kiemelt kép: Paulo Coelho: A legnagyobb ajándék (Szerzőportré: Paul MacLeod)