Bizonyára mindenki számára ismerősek az online társkereső appok – ha máshonnan nem is, az ismerősök körében biztosan akadt, aki ezen a módon próbálta megtalálni élete párját (és sokaknak sikerült is.). Ahogyan az az érzés is ismerős, hogy sosem tudhatjuk, ki rejtőzik a (legtöbb esetben) gondosan felépített profil mögött. Ilyenkor jönnek a jó tanácsok, hogy csak nyílt színen, nagy közönségforgalommal ellátott helyen ejtsük meg az első randit vagy éppen az, hogy sose adjunk ki magunkból elsőre túl sokat. Hiszen sosem tudhatjuk, hogy éppen mikor bújik meg az álarc mögött mondjuk egy sorozatgyilkos.

A Londonban élő és az elmúlt tizenöt évben újságíróként olyan népszerű magazinoknak és újságoknak, mint a The Times, a Cosmopolitan és a Glamour dolgozó L. M. Chilton első regényében ugyanis pontosan ez történik. Gwen, miután szakított élete szerelmével, Noah-val (a valódi okot annyira szégyelli, hogy még legjobb barátnőjének sem meri bevallani), az online társkereséstől várja a megváltást. Borzalmasabbnál borzalmasabb első randikon van túl – amelyeket valamiért sosem követ második –, amikor egy este matchel egy Parker nevezetű fickóval. Már éppen készülne otthagyni barátnője és lakótársa, Saran halálunalmas lánybúcsúját, amikor a férfi átküld neki egy linket. A híradások egy fiatal férfi haláláról szólnak – arról a férfiéről, akivel Gwen először randizott. Nem sokkal később feltűnik a színen még egy hulla, majd még egy, majd még egy… – és Gwen mindegyiküket ismerte. A rendőrség szemében ő lesz az fő gyanúsított, így a nőnek minél hamarabb meg kell találnia az igazi gyilkost, mielőtt még az csapna le rá.

A Jobbra húzva legnagyobb erényét az adja, hogy annak ellenére, hogy minden panelja maga a klisé, mégis tud eredeti lenni, amelyet a nagyszerű alapötletnek köszönhet. Olyan ez, mint például a Boldog halálnapot! című film, amely pont azzal tudott szórakoztatóvá válni, hogy meg sem próbálta tagadni, hogy innen-onnan lopta az ötleteket. Ráadásul Chilton ki is használja az olvasó jártasságát, amivel szépen meg is vezet bennünket. A mára már unalomig ismételt toposzokból építkezik sokáig, és már-már éppen ott járnánk, hogy mérgünkben, amiért ennyire hülyének néz minket, a falhoz vágnánk a könyvet, amikor behoz egy olyan felállást, amire nem számítanánk. És habár a gyilkos kilétét illetően nem ér minket akkora meglepetés, de ez csak annak köszönhető, hogy addigra már olyan kevesen maradnak a gyanúsítottak, hogy valóban bárki lehetne az.

L. M. Chilton a Jobbra húzva eredeti kiadásával (Fotó: Tim Merry / Sunday Mirror)

Bár sorra hullanak a férfiak, a Jobbra húzva összeségében mégis egy igen szórakoztató és humoros, semmint vérbő és brutális krimi. Ez nagyrészt Gwen érdeme, aki a maga sajátos stílusában meséli el nekünk, hogyan válik rémálommá egy átlagos szingli élete. És teszi mindezt olyan lazán, hogy attól azonnal a szívünkbe zárjuk őt. A legkeményebb helyzetekben sem tudja nélkülözni az iróniát és a szarkazmust, ez pedig azt eredményezi, hogy legyen bármilyen veszélyes is az adott szituáció, inkább hangosan nevetünk rajta, semmint tövig rágnánk a körmünket izgalmunkban.

A sötét humorral megírt krimiszál mellett azonban van egy fontosabb értéke is a regénynek. A könnyedség ellenére ugyanis Chilton műve egy nagyon erős társadalomkritika, szatíra is egyben. Bármennyire is viccesek azok a randik, amelyekben Gwennek része volt – egy idő után szabályosan várjuk, hogy elmesélje azokat –, egyben igen szomorú, hogy valóban efelé tart a világ. Akinek kettőnél több online ismerkedése volt, azok számára meglehetősen ismerősek lesznek ezek a férfi- és nőtípusok, de nem egyről közeli barátaimon keresztül is hallottam már. A regény tehát az is bebizonyítja, hogy az emberek valóban ugyanúgy működnek a világ minden táján: Angliában éppúgy füllentenek-hazudnak és folyamodnak kisebb-nagyobb fortélyokhoz, csak hogy minél jobb színben tüntessék fel magukat, mint hazánkban, ettől pedig az egész történetet meglehetősen közelinek érezhetjük magunkhoz. Chilton pedig beavat minket a társkereső appok (jelen esetben a fiktív Conversébe) algoritmusának működösébe, amiből kitűnik, hogy ezek is inkább a haszonszerzést szolgálják, semmint az emberek párkeresési problémáinak megoldását.

Mondanánk, hogy a Jobbra húzva egy könnyed kis nyári regény, amelyet leginkább a vízparton ülve lehet élvezni, de lássuk be: a humorra évszaktól függetlenül mindig szükségünk van, így – bár a jó idő ténylegesen most jön – ezt a könyvet bármikor elővehetjük, ha könnyed kikapcsolódásra vágyunk.

L. M. Chilton: Jobbra húzva (Swiped), ford.: Kéri Andrea, Agave Könyvek, 304 oldal
Kiemelt kép: L. M. Chilton: Jobbra húzva (Szerzőportré: Jack Barnes)