Tompos Kátyára emlékezünk – Megtartották a színésznő nevéhez fűződő második emlékestet

2026. március 2-án a Budapest Kongresszusi Központban került megrendezésre az idei Tompos Kátya Emlékest, amelyet az egy esztendővel korábbi, legelsőnek számító ugyanilyen eseményhez hasonlóan a néhai színésznő születésnapjához közeli időpontban tartott meg a Tompos Kátya Alapítvány, az évenkénti rendszerességű programsorozat szervezője. Amint arról a közelmúltban már beszámoltunk, az este folyamán a Tompos Kátya-díj átadása is megtörtént, az elismerést idén Balla Eszter színművésznő vehette át a helyszínen. A mindössze 41 esztendős korában elhunyt Kátyáról színészi és alkotói ismérveinek felidézésén keresztül ennek a közelmúltban lezajlott kegyeleti koncertnek az anyagából kiindulóan emlékezünk meg.

„Az határozza meg, hogy mi vagy, ami a hátad mögött van. Amit egyszer összegyűjtesz magadról, vagy összegyűjt valaki rólad. Nem én döntöm el, hogy mi vagyok. Szerintem a munkáim beszélnek helyettem, és akkor azt mindenki döntse el, hogy hova tesz engem!”– ezek a gondolatok a 2024-ben elhunyt Tompos Kátyától származnak, ha pedig valaki így vélekedik önmagáról, az egyszerre közvetít megengedő nagyvonalúságot mások felé, valamint nagy fokú realizmust és tudatosságot. A Tompos Kátya Alapítvány gálaestekkel, kulturális rendezvényekkel tiszteleg a színésznő gazdag és sokszínű életműve előtt, gondoskodva arról, hogy köztudatban maradjanak azok a színház- és filmtörténeti jelentőségű, illetve zenei vonalon felmutatható produktumok, amelyeket az élők sorából mindössze 41 esztendősen távozó színésznő maga után hagyott. Tompos Kátya fentebb idézett mondataihoz igazodva Balázs János Kossuth-, Liszt Ferenc- és Prima Primissima-díjas zongoraművész a 2026-os emlékkoncert művészeti vezetőjeként maga is felmutatott egy értelmezést arról, hogy Kátya emberi és művészi értelemben kicsoda volt. A műsorrend összeállításakor pedig a programba a 2021-ben streamelt közös Cziffra 100 estjük néhány dalát is beemelte, ez a vonal, illetve az emlékezés szándéka adta a tematikai alapmotívumot, s ehhez a vállaláshoz, valamint Balázs János zongorajátékához a fellépőket hangszeren kísérő Mendelssohn Kamarazenekar is csatlakozott.

Az est házigazdája, moderátora Kátya egykori színművészetis osztálytársa, Szemenyei János volt, akivel főleg az első egyetemi évben voltak amolyan borsó meg a héja-relációban összenőve: folyton jeleneken dolgoztak a néhai színésznővel. Aztán diploma után kettévált a pályájuk, és nem annyiszor sodorta össze őket az élet munkaügyben, mint az a diákévek szimbiózisából következett volna, de azért egy-egy szakmai pillanatra összetalálkoztak, például a Madách Színház által 2021-ben elindított Pályacsúcs című online produkcióban, és János volt Kátya szívesen énekelt dalának, Az én kutyámnak az egyik alkotója.

Az emlékest kezdetén Chopin e-moll zongoraversenyének első tétele hangzott fel, miközben a kivetítőn Leonyid Zorin Varsói melódia című előadásának képkockái peregtek Tompos Kátyának és Adorjáni Bálintnak szereplésével. Azáltal, hogy a közönség elé tárt részlet élőzenekari aláfestést kapott, és hang nélkül közölt mivoltában némajátékká avanzsált, bebizonyította a gyakorlatban: Tompos Kátya drámai ereje szavak nélkül is tetten érhető, játéka a nonverbális kifejezőeszközök szintjén is világosan megfogható. A színésznő szerencsés adottsága volt, hogy bármilyen projekt keretében erőteljesen tudta átadni az érzéseit, gondolatait, és félig orosz származása révén azt a nagyon tiszta és sűrített szláv érzelmiséget is magában hordozta, ami a színészi és énekesi feladataiban a javát szolgálta, orosz őseihez hasonlóan  ő is végtelenül odaadó volt a művészetekben, az alkotásban. 

Hrutka Róbert zenésítette meg Juhász Gyula Szerelem című versét, ami része lett az emlékkoncert repertoárjának. Tompos Kátya ugyanis mindig készen állt arra, hogy ötvözze a művészeteket, így hát az is teljesen beleillett ebbe a koncepcióba, hogy a színésznővel még a Nemzeti Színházas esztendők alatt együttműködő Bozsik Yvette saját társulatának tagjai egyes énekszámokat az esten performanszaikkal nyomatékosítsanak. Kátya jó ízlése színésznői létezésének valamennyi szegmensében megmutatkozott, kísérletező hajlama, belefeledkező lelkesedése pedig érdekes ellentétben állt visszafogottnak ható, és finomságot sugárzó alkatával, a mosolya alól kibuggyanó, leheletnyi melankóliával.

A jelenlegi est összeállításában oroszlánrészt vállaló Balázs János maga is szereti tágítani az általa jellemzően képviselt klasszikus zene határait, így a zongoraművész például Aznavour – Nádasdy: Néma szerelem című számát szintén beleszerkesztette a koncert folyamába, méghozzá jelnyelvvel kísért előadásban. Az esemény fellépői között volt Gubik Petra, aki a Kicsi gyere velem rózsát szedni című dalt Miklósa Erikával közösen, utóbbinak az operai hangképzéssel kísért, és jelentős virtuozitást mutató vokális aláfestésével színesítetten énekelte el. A színésznő egyébként egy sztárutánzós televíziós műsorban azt kapta egyik feladatául, hogy a Valami Amerika 2 egyik Tompos Kátya által ismertté tett betétdalát, a Magányos csónak című szerzeményt az éppen abban az esztendőben elhunyt pályatársa előadói sajátosságait visszaadva rekonstruálja. „Kötelességem hozzá méltó produkcióval kiállni a színpadra, tovább örökíteni az ő munkásságát, ez lebeg majd a szemem előtt, miközben csatornává válok!” – nyilatkozta akkoriban. Kátya több magyar filmben szerepelt, de nem érezte magáénak azt a celebmentalitást, amit a filmipar által kínált országos ismertség maga után von. Művészi kvalitásairól azonban sokat elárul, hogy ez a most említett Magányos csónak többé válhatott miatta és általa annál, mint amire eredetileg volt hivatott, amikor csupán arra számítottak az alkotók, hogy az majd a vígjátéknak egyik zenés szeleteként funkcionál, és nem tör ki a mozis keretek alól. Herendi Gábor, a produkció rendezője az idén mozikba kerülő Szenvedélyes nőkben Tompos Kátya iránti tiszteletét a maga filmes eszközeivel fejezte ki, gesztusa nagyvonalú és szerethető lett.

Tompos Kátya éppen a Valami Amerika 2 idején kezdte meg a Hrutka Róbert zeneszerzővel való gyümölcsöző szakmai együttműködését, amelynek később két albumnyi zenei anyag lett az eredménye. Az emlékkoncert műsorszámai közé beapplikált több közös dal mellett a Törékeny éj már a színésznő betegségének idején született, de Kátya még hallhatta a szerzeményt. Sokszínű alkotói tevékenységét jól mutatja, hogy ő maga is írt dalszövegeket, amelyeket a költőiség és a gondolati tisztaság egyszerre jellemez. A néhai színésznő szerteágazó tehetségét számos, akár más korosztályhoz tartozó előadó is elismerte, mindenki szívesen dolgozott vele. Az Esküvő című számot például Zoránnal énekelte duettben, amit a Kossuth- illetve Liszt Ferenc-díjas énekes és zeneszerző Gubik Petrával vitt közönség elé a Tompos Kátya Emlékesten. Azzal a színésznővel, akiben egyébként a nézők többsége ugyanazt a szerénységet, romlatlanságot és szakmai alázatot véli felfedezni, ami Kátyára is jellemző volt életében. 

Tompos Kátya amúgy nemcsak az új keletű dalokkal tudott mit kezdeni: a két világháború közötti időszak slágereihez is előszeretettel visszanyúlt. Erre való tekintettel az idei emlékkoncerten a Karády Katalin-féle Mindig az a perc című sanzonikus lüktetésű énekszám is felhangzott, ahogyan a műfaj őshazájából származó, éppen ezért francia nyelven előadott Himnusz a szerelemhez is, amit ezúttal a közönségnek Edith Piaf és Tompos Kátya művészi nyomvonalán haladva Miklósa Erika tolmácsolt.

Kátyáról köztudott, hogy nagyon természetesnek tűnő módon, sallangmentes egyszerűséggel, mégis azonnali hatást kiváltva volt képes megejtő lenni. Ám olykor saját maga söpörte le magáról a személyével, művészetével kapcsolatban sokakban szinte óhatatlanul elinduló patetikus gondolatokat, mert akadt a karakterének egy profánabb, végtelenül játékos, huncut, életigenlő oldala. Ezért eshetett meg, hogy a pandémia idején az online térben a franciás báját felnagyítva, illetve a különböző nyelvjárásokat és akcentusokat sebészi pontossággal elsajátító egyéni képességét hadba vetve a magyarul tanuló, fiktív francia lány, Corinne figuráját életre keltette. Lackfi János és Kátya több zenei produkcióban is együttműködött, melyeknek a francia nyelv és kultúra iránti közös rajongásuk volt a táptalaja, a mostani emlékkoncerten pedig a József Attila-díjas költő, író, műfordító a Corinne-gegre is visszautalt, hiszen egy fordításának révén közvetve neki is köze volt ahhoz, hogy megszülethetett ez a figura.

Az est folyamán szintén fellépő Schmidt Vera egy televíziós tehetségkutatóban vált ismertté, majd azt a képet, ami az emberekben annak idején kialakult róla, jelesül a visszafogottságában is figyelemre méltó előadó imázsát az esztendők múlásával is sikeresen megtartotta. Tompos Kátya pedig tökéletes megfigyelőként mindenre rögtön reagáló, azonnal rezonáló játékmóddal rendelkezett. Éppen ezért, vagy akár ennek ellenére a tehetségkutatók vitatott létjogosultságú világa nála is megjelent, amikor a legnagyobb videómegosztó portálon található saját csatornáján egy ilyen jellegű műsorokba jelentkező, és az előadott színmagyar népdalt az amerikai gyökerű Rhythm and Blues stílusjegyeivel felruházó, széthajlított frazírozással éneklő jelentkező identitását vette fel. Ám egyedi látásmódjának köszönhetően nem kínált azonnali megfejtést, így a karaktert nem a hamis énekhangokon, hanem a rossz stílus- és arányérzéken keresztül jelenítette meg, ami okán akadt, aki nem ismerte fel őt, vagy az egyébként nyilvánvaló iróniát a helyzetben.

Természetesen Kátya pontosan tudta, milyen egy jó előadó, Barbra Streisand ebből a szempontból a példaképe lett, ezért Kiss Diána Magdolna, a Tompos Kátya-díj tavalyi díjazottja más dalok előadása mellett a tízszeres Grammy-díjas színésznő nevéhez köthető Yentl filmmusicalből is énekelt. A székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze Kátyával nagyon erős rokon vonást mutat fel a munka iránti alázatban, de nyughatatlanabb alkat, ezért amikor tavaly átvette az elismerést, egy interjúban kifejezte: a néhai pályatársának kedvességét, csöndesebb energikusságát szeretné azzal megtisztelni, hogy ne akarjon már forgószél lenni.

A Tompos Kátya Alapítvány az idei esztendőben Balla Eszternek ítélte oda a díjat, aki nemcsak művészi és habitusbéli értelemben, de általános kisugárzását tekintve is hordoz magában a Kátyáéhoz hasonló tulajdonságokat. A Centrál Színház My Fair Lady produkciójának címszerepét megöröklő Balla Eszter meg is erősítette azt a fogadalmát az esten, hogy úgy vigyáz az előadásra és az abban való feladatára, mintha az egy értékes tárgy lenne, amit az eredeti tulajdonosa bármikor visszakérhetne.

Kiemelt kép: Tompos Kátya (Fotó: Tompos Kátya Emlékoldal)