Több mint négy és fél évvel a bemutatója után, november 6-án ünnepelte 100. előadását a János vitéz. A budapesti Nemzeti beavatószínházi előadása egy különleges, kicsiket és nagyokat is tényleg ámulatba ejtő produkció, mely nem a hagyományos módon tárja elénk Petőfi Sándor azonos című elbeszélő költeményét. János vitéz és Iluska történetét mindenki ismeri, ezért is bizonyult jó alapnak ahhoz, hogy az alkotók, mind a rendező Vidnyánszky Attila, mind a színészek kísérletezhessenek.

A 100. előadás közönsége (fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház)

Égből aláereszkedő bárányok, óriás kelengyeláda, “vasparipák”, színpadon átszálló boszorkány és fényshow, csak néhány dolog a János vitézből, amik elvarázsolták és szórakoztatták a közönséget. A közel háromórás előadáson pedig nem csak a nézőtéren helyet foglaló több száz kisiskolás, és kísérőik érezték jól magukat, hanem a színészek is, akik láthatóan minden színpadon töltött pillanatot élveztek. A végén pedig fürdőzhettek a sikerben, ugyanis a függöny leeresztése után nem egyszerű tapsvihar, hanem hangos és őszinte gyermek-ováció volt a jutalmuk.

Színpadon az alkotók (fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház)

A Nemzetis János vitéz nem egy klasszikus adaptáció, és pont ettől igazán sikeres, a kicsiket ugyanis lenyűgözte minden megoldás, a színészek felhőtlen, örömteli játéka. A fiatalok lendülete és energiája mellett érdemes kiemelni a gonosz mostohaként és boszorkányként lubickoló Szűcs Nellit, vagy például a több szerepben is színpadra lépő Varga Józsefet, aki itt igazán megmutatta a humoros oldalát. A 100. előadás végén a színpadra szólították a János vitéz mai és egykori szereplőit, valamint az alkotókat is.

Az ajándék (fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház)

Ez tényleg beavató- és élményszínház volt, a legjobb módja annak, hogy a gyerekekkel megszerettessék ezt a világot, és ne csak a jubileumra kapott mézeskalácsból, hanem a színházból is kívánjanak egy újabb falatot.

Kiemelt kép: Jelenet az egyik korábbi előadásból (fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház)