Táncszínház Makovecz Imre emlékére – Héttorony ajánló

„…a Héttorony mélyében fekszik a mérhetetlen kincs, melynek a Barát az őre; bizonyos éjeken látni őt völgyeket áthágó lépéssel, fejével a holdig felérve járni, s a kincshöz vivő kulcsokat kinálgatni… Ezen kincs magába foglalja mind azt, mi az isteni magyarföldön csak lelhető: aranyfákat, gyümölcsöt, szöllőgerezdeket, mindennemű állatot, bor helyett, iható folyékony aranyat, arany tyúkokat, hasonló tojást költve, arany köveket….” – Ipolyi Arnold

Ha valakinek ismerős a Héttorony legenda szimbolikája, az nem meglepő, hiszen számos alkalommal felbukkant a magyar kultúrtörténetben. Számunkra ezt a kincset a Kárpát-medence népi műveltsége, kollektív emlékezete, kreativitása és nagy elődjeink szellemi hagyatéka jelenti. Közöttük pedig ott van a Kosssuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, Makovecz Imre életműve is, amely többek között olyan csodálatos munkákat vonultat fel, mint a makói Hagymatikum, a piliscsabai Stephaneum, a paksi Szentlélek Templom, a szlovén Lendva színház, a dobogókői Síház és az 1992-ben felépült, világhírű Magyar Pavilon a Sevillai Expón, amely nemzeti jelképnek számít – nem véletlen, hogy Makovecz épületeiben kerül megrendezésre a Héttorony nevet viselő építési és világzenei fesztivál. A pavilonban felcsendülő zenét a Prima- és Martin György-díjas Kiss Ferenc szerezte, amely a magyar világzenei élet kiemelkedő alkotása lett és ebből született meg később a Héttorony hangjai című album. A Duna Művészegyüttes táncszínházi előadása éppen ezért Kiss Ferenc dallamaira építve állít emléket Makovecz Imre szellemi hagyatékának, a mester gondolkodásmódját, műveinek komplexitását a tánc nyelvén fogalmazza meg. Ezt a közönség augusztus 12-én, a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében tapasztalhatja meg legközelebb, amelyben neves művészek működnek közre.

A magyar organikus építészet mestere számos különféle művészt inspirált az alkotásban, a tavalyi Héttorony Fesztivál pedig rávilágított, hogy milyen széles skálán mozogva tevékenykednek azok az alkotók, akik ápolják a 2011-ben elhunyt kiválóságunk, Makovecz Imre emlékét. Köztük van a szépíró és a magyar gyümölcs történetével három évtizeden át intenzíven foglalkozó Ambrus Lajos is, aki elmondta, hogy a Makovecz-hagyaték „azért inspirálta mindig, mert teljességre törekvő világképet, szellemi mélységet, az égieknek a földiekkel való együttműködését tükrözi”. Így fogalmazott a 2022-es Héttorony Fesztivál online újságjában: „A maga kifejezésmódjával – az építészet csodálatos nyelvén – a legmélyebb magyar hagyományokhoz nyúl vissza – nem másolva, hanem hozzáadva mindehhez az alkotó géniuszát, pótolhatatlan személyiségét. Nemcsak építészek, hanem mondjuk az „egyszerű” kertészek számára is példaértékű Makovecz Imre életműve; különleges, gyönyörködtető kertje, amely a Paradicsomnak a metaforája, s amely egy másik világra irányítja a tekintetünket.”

A mester hagyatékából a népzene is részesül a maga módján, amelyről az ezen a területen otthonosan mozgó Paár Julcsi mesélt tavaly: „Makovecz Imre munkássága, és az annak szellemi alapját képező organikus, holisztikus gondolkodásmód mintaként szolgál számomra. A saját képességeim szerint szeretnék én is azokról a szimbolikai mintázatokról, kollektív tudattalanból származó formákról és tartalmakról szólni, amelyekről Makovecz az épületein keresztül hírt adott. Akár szakrális térbe, akár középületbe vagy művelődési házba lépünk, láthatjuk, hogy ezek az alkotások nem művi koncepciók mentén jöttek létre. Makovecz épületei magával az emberrel lépnek működésbe, a felhasználóval elegyednek, így valóban egészen rendkívüli élmény megtölteni hangokkal egy efféle teret.” Ez a gondolat tökéletesen passzol a hivatásos néptáncosokból és hangszeres művészekből álló Duna Művészegyütteshez, amely tavaly ünnepelte 65. jubileumát.

Az együttes fontos célja, hogy felkeltse a közönség érdeklődését a néptánc iránt, ledöntse a műfajjal kapcsolatos sztereotípiákat és ráébressze a nézőket a néptánc sokoldalúságára, ami meggyőződésük szerint rendkívül alkalmas érzelmek és értékek, komplex történetek megjelenítésére. Éppen ezért a repertoárjukban fontos szerepet kapnak a néptáncelemeket használó gyermek- és ifjúsági produkciók mellett azon táncszínházi bemutatók is, amik a néptáncot és a kortárs táncot ötvözik. Az egyik kiemelten fontos produkciójuk pedig a már említett Héttorony – Makovecz Imre emlékére című táncszínházi előadás. A Makovecz Imre Alapítvány és a Nemzeti Táncszínház által támogatott darab számos művész együttműködésének eredménye, hiszen a zeneszerzői és zenei rendezői feladatokat ellátó Kiss Ferenc mellett az általa alapított Etnofon Zenei Társulás is kiveszi a részét belőle, csak úgy, mint Küttel Dávid és Novák Péter zenei szerkesztőkként. Novák Péter pár éve a Kultúrpartnak a következőket mondta el: „Makovecz Imre munkássága, az épületei, ezek a kézzel fogható jelzőbóják azért olyan izgalmasak, mert rendkívül provokatívak szerintem. Mert nem hagynak minket békén, a közösség keresésének fontosságával nem hagynak lankadni. A falak, a burkolatok, a formák mind-mind noszogatnak afelé, hogy találd meg a melletted levőt, halld meg magadban az istenit, halljátok meg együtt azt a magasabb transzcendens üzenetet, ami ahhoz kell, hogy a közösség jól éljen együtt, hogy egy felsőbb rendű hatalom nevében hozott törvények alapján ne öljük meg egymást, hanem találjuk meg egymásban a közös és rokon vonásokat. Ezek az épületek erre késztetnek.”

Az előadásban közreműködik továbbá a Junior Prima-díjas színművész, Vecsei H. Miklós is, aki a kulturális téren mutatott törekvéseivel sokat tesz a művészetekért és a Novák Péter által említett közösségépítésért. Azonban nem ő az egyetlen, aki tehetségével hozzájárul ahhoz, hogy a Héttorony – Makovecz Imre emlékére című táncszínházi előadás emlékezetessé váljon minden néző számára: a jelmezekért a Budapesti Operettszínház tervezője, Túri Erzsébet (Mária főhadnagy, Monte Cristo grófja, A Szépség és a Szörnyeteg) felel; a látványterv a JuZso munkáját dicséri és külön köszönet illeti Makovecz Imre tanítványát, Csernyus Lőrincet a látványelemekért; a koreográfia a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Juhász Zsolttól (Székely fonó) származik. A koreográfus a Kultúra.hu-nak árulta el a Héttoronnyal kapcsolatban, hogy mi vezényelte őket az alkotás során, hiszen rajta kívül Appelshoffer Jánossal, Fitos Dezsővel, Foltin Jolánnal, Horváth Zsófiával, Kocsis Enikővel és Mihályi Gáborral együtt jegyzik az előadást: „A Héttorony szimbolikája a magyarság szellemi értékeinek közös megóvására vonatkozik. Úgy gondolom, hogy a régi koreográfusok szellemi értékeit kötelességünk átmenteni a jövő nemzedék számára, és időnként, egy-egy ilyen műsor alkalmával megmutatni. Azontúl, hogy közösségről beszélünk, egy-egy karakter alapján különböző emberi sorsok mutatkoznak meg a darabban. Néptáncszínháznak hívom ezeket a produkciókat, hiszen a néptánc és a színház egyaránt erősen jelen van bennük. Minden koreográfusnak megvan a saját világa a Héttoronyban, de a gondolkodásmódunk hasonló. Egy közösség felemelkedése, egy lehetséges beteljesülés bontakozik ki a deszkákon; a szeretet utáni vágy, amely miatt negatív dolgokkal is együtt kell élnünk, ha erősítenek és továbbvisznek az utunkon.”

A Héttorony – Makovecz Imre emlékére tehát olyan táncszínházi előadás, amely nemcsak a 2011-ben elhunyt Makovecz Imrének állít emléket az általa inspirált tehetséges művészeken és társulásokon keresztül, hanem egyben az útkeresésnek, a közösség erejének, az alkotás iránti vágynak és a művészetek szeretetének minőségi kiáltványa is. Természetesen amellett, hogy jelentős a kulturális értéke és alkotásra serkenti a jövő nemzedékét, a produkció nem felejtett el szórakoztatni sem, így maradandó élmény lehet minden látogató számára, amelynek augusztus 12-én, szombaton, Szegeden adhatják át magukat azok, akik jegyet váltanak rá a Szegedi Szabadtéri Játékok honlapján keresztül (a tervezett esőnap augusztus 13.). Vegyük ki mi is a részünket a Makovecz-örökségből: építsük együtt a hangulatot, építsük együtt a közösséget.

Kiemelt kép: Jelenet a Szegedi Szabadtéri Játékok Héttorony című előadásából (Fotó: Frank Yvette/Szegedi Szabadtéri Játékok)