Ma ünnepli születésnapját Szulák Andrea, eMeRTon- és Máté Péter-díjas énekesnő, színésznő.
Budapesten született, és már óvodásként felfigyeltek rá, öt éves volt, amikor az Erkel Színház szervezői kiválasztották statisztálni. A Pillangókisasszony című darabban állt először színpadon, amit számos fantasztikus előadás követett 3 éven keresztül. Aztán iskolás lett és bekerült az iskolai kórusba, ahol az énektanárnak tűnt fel, hogy milyen jó hangja van. Ebben az időben énektanárnak készült, nem érezte magát elég bátornak és magabiztosnak a szerepléshez.
A konzervatóriumba felvételizett, ott találkozott Sík Olgával, aki rábeszélte, hogy ezzel a hanggal ne akarjon tanár lenni, menjen az ő stúdiójába tanulni. Fantasztikus pedagógusok irányítása alá került, és bekerült a TV-be, Rádióba, az iskola mellett pedig a szakmai kapcsolatai is kialakultak. Berkes Gabi ajánlotta maga helyett külföldre, a nemzetközi karrierje ekkor indult el.
1991-ben nyerte meg az OIRT–fesztivál nagydíját Moszkvában, majd egy ével később Egerben a táncdalfesztiválon diadalmaskodott. Az éneklés mellett színésznőként is komoly népszerűséget szerzett magának, a mai napig több fővárosi, és vidéki teátrumban játszik. Legismertebb zenés előadásai a Hotel Menthol, a Funny Girl, a Hello, Dolly!, A hegedűs a háztetőn, a Ghost, vagy a Menopauza, hogy csak néhányat említsünk a terjedelmes listáról, illetve a prózai Szívhang.
Sokoldalúságát bizonyítja, hogy televíziós műsorokat is vezetett, valamint több sorozatban és játékfilmben is szerepelt. 13 lemez, és két könyv is fűződik a nevéhez. Pályájával kapcsoltban úgy fogalmazott, hogy: „Keresni sosem kerestem a lehetőségeimet, viszont, ha szembe jöttek velem, akkor mindig éltem velük. Én még életemben nem kopogtattam be szerepért vagy feladatért sehova. A színházat és a tv-t nem én választottam, hanem azok választottak engem. Én egyetlen dologhoz értek, az az éneklés, és azt nem is vagyok hajlandó elengedni, mert úgy érzem az a küldetésem, abban jól tájékozódom”.
Isten éltesse sokáig!
Kiemelt kép: Szulák Andrea (fotó: Steindl Gabriella)