Sztárstaféta: Ábrahám Edit

Új sorozatunkban csak az első interjúalanyt választottuk ki, a következő személyt és az első kérdést ő fogja feltenni.

A Barátok közt című sorozat 23 évvel ezelőtti indulásakor az alap csapat tagja volt a Berényi Claudiát alakító Ábrahám Edit. Egy időre eltűnt a képernyőről, most viszont újra a szálakat folyamatosan összekuszáló, intrikus üzletasszony bőrébe bújt. Az elmúlt évekről beszélgettünk a népszerű színésznővel.

Hosszú idők után, egyszer csak eltűntél a sorozatból. Mi történt akkor, hogy így döntöttél?

Valóban hosszú idő után, hiszen 16 éve ment már a sorozat, amikor kissé telítődtem. Akkor úgy éreztem, hogy nagyon sok idő ez egyhuzamban egy napi sorozatban. Kívülről egyáltalán nem látszik, hogy ez a munka milyen feszített tempót igényel. Rengeteg a szöveg, a jelenet, egyszer csak azt éreztem, hogy elfáradtam. 25-30 jelenetem volt, biztos van, akinek ez nem sok, nekem akkor az volt. A szervezetem is jelzett, egyértelmű volt, hogy pihennem kell.

Véglegesnek gondoltad akkor a döntésedet?

Abszolút. Azt éreztem, hogy magamra sincs időm, hogy felemészt a munka, hogy muszáj váltanom.

Nagyon összeszokott csapat volt a tiétek, nem hiányoztak a többiek?

Eltelt nagyjából egy év, amikor már kívülről tudtam nézni az egészet, és magam is meglepődtem, de azt éreztem, hogy hiányérzetem van. Nem tagadom, az elején volt egy felszabadultság érzésem, de aztán elmúlt. Számomra jó érzés tartozni valahova, és itt tényleg szuper volt a csapat. A rendezvényekre mindig meghívtak és telefonon is tartottuk a kapcsolatot, szóval nem vágtam el végérvényesen a szálakat. Rövidebb szakaszokra visszatértem, miután eljöttem, teljesen soha nem szakadtunk el egymástól.

A sorozat után visszatértél a színházba, nem volt furcsa ennyi év után a színpad?

Amikor kiszálltam, voltak illúzióim a folytatást illetően, de rá kellett jönnöm egy idő után, hogy a sorozatbeli szerepem nagyon erős karakter, és emiatt nagyon behatárol. Áldás és átok egyaránt, főleg, hogy nem egy pozitív szereplőt alakítottam. Nem szeretem a szót, hogy skatulya, de az volt. Ivancsics Ilona Színházában játszottam, illetve a Csárdáskirálynőbe ugrottam be Cecília szerepére. Dolgoztam Koltai Robival, volt főszerepem és kisebb, de nagyon sok szöveggel járó szerepem is.

16 év elteltével milyen volt színházba bemenni és próbálni?

Nagyon nehéz. Óriási váltás volt hirtelen. De mekkora rendező tud lenni az élet, az első szerepem, amit a sorozat után játszottam egy színésznőről szólt, aki 20 év után először lép színpadra. Mondhatom pofon csapott a szerep. Nehéz volt a visszaállás, a színház teljesen más színészi eszközöket igényel, mint a film. Nagy kihívás volt az elején, a próbák ritmusa, az előadás, mindenre vissza kellet szoknom. A színházban van egy hosszú folyamat, ami alatt megszületik a szerep, összeáll az előadás. A sorozatban ehhez képest 20 perc alatt elkészül egy felvétel, abban a 20 percben kell a maximumot kihoznod magadból, a szerepből. Viszont nincs közvetlen visszajelzés a közönségtől, ettől is kicsit elszoktam. Amikor először léptem színpadra, még meg sem szólaltam, máris tapssal fogadtak. Az például egyértelműen a sorozatbeli szerepemnek szólt.

Meddig voltál még a sorozat után Claudia a mindennapokban?

Óh, hát az így maradt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy 23 éve egy percig sem voltam nem Claudia. De hangsúlyoznám, hogy ez engem nemhogy nem zavar, még jól is esik, hiszen ez is egyfajta visszacsatolás. Nekem ebben a szerepben rengeteg munkám van, és bízom abban, hogy nem a negatív karakterrel, hanem a szerepemmel azonosítanak.

Nagy meglepetés volt tavaly, hogy ismét megjelent a sorozatban Berényi Claudia.

Mindig volt róla szó, hogy visszavárnak, amikor utoljára beszéltünk róla, akkor mérlegeltem a dolgokat és nagyon örültem, hogy visszahívtak. Bevallom, jólesett, hogy komolyan gondoltak rám. Sok minden megváltozott az évek alatt bennem, sok változás történt az életemben is, kifejezetten örültem, hogy ismét szükség van rám. Nagyon jó, ha érzed, hogy fontos vagy.

A lelkesedésed sem hagyott alább ennyi év után?

Képzeld, hogy nem. Változtak a prioritások az életemben, már tudom, hogy mi a fontos, mi nem annyira. Nagyon hálás vagyok, hogy tudott egy olyan szituáció alakulni az életemben, hogy meg tudtam érteni, hogy nekem ez a feladatom. Kaptam még egy lehetőséget, hogy folytathassam azt, amit nagyon szeretek.

Elkaptad rögtön a fonalat?

Alapvetően igen, bár mint mondtam a napi szintű tanulásból könnyű kiesni. Az elején éreztem, hogy nem megy olyan könnyen, sokkal tovább tartott a szövegtanulás, mint ahogy korábban. Nyilván most is nehezebben megy, mint 20 évvel ezelőtt, de az első pár hét után visszarázódtam.

Mennyit forgatsz egy héten?

Változó, van, hogy minden nap, van, amikor csak egy napot egy héten. Mindent ehhez igazitok és szervezek. Szerencsés vagyok, figyelembe vették a kérésemet, hogy reggeltől estig intenzíven már nem bírom, tekintettel vannak arra, hogy már nem vagyok 20 éves. (nevet)

Amikor nem szerepeltél követted a sorozatot?

Őszinte leszek, folyamatosan nem követtem. Azt nem mondom, hogy soha nem néztem bele, de akkor nem ezen volt a hangsúly az életemben.

Szeretik még a sorozatot a nézők?

Nyilván vannak előítéletek, és rengeteg más sorozat is van azóta, de azért 23 éve mégiscsak megy. Szerintem jó a történet, és mindig van benne valami csavar. A saját szerepemben is sokszor történik olyan, amivel engem is meglepnek.

Most is annyira gonosz vagy?

Igen! De azért van emberi oldalam is, és már az is kiderül, hogy miért lettem ilyen. Tehát ha valaki nem a kezdetektől nézni, egy-egy visszautalásból annak is összeáll a személyiségem.

Van egy gyönyörű unokád, jut rá elég időd?

Léna 21 hónapos, imádjuk egymást, szeret velem lenni. Edit mamának hív, sokat mesélek neki, verset mondok, bohóckodunk, énekelünk, táncolunk. Igyekszem úgy szervezni az életemet, hogy hetente kétszer-háromszor tudjunk találkozni.

Szokta nézni Edit mamát a tv-ben?

Ha éppen velem van és megy a sorozat, akkor azt mondja, hogy ott van a tv-ben a másik mama.

Mivel töltődsz fel, amikor nem forgatsz?

Minden reggel tornázom otthon, energizál, feltölt, kikapcsol. Szeretek főzni, hétvégenként szinte mindig szoktam, amikor jön a család. Az a szerencsém, hogy semmi nem kötelező, nem kell megfelelnem senkinek, csak magamnak. A szabadidőmben azt csinálok, amihez kedvem van. Ez az én luxusom.

Te vagy az első ebben a rovatban, te választhatod ki a következő személyt. Kitől kérdeznél és mit?

Varga Iza kolléganőmtől, hogy mihez kezd most, hogy lassan felnőnek a lányai?

Kiemelt kép: Ábrahám Edit (fotó: Steindl Gabriella)