Szolnokon játsszák Shakespeare elátkozott darabját

Szerkesztőségünk Szolnokon járt a hétvégén, a Szigligeti Színház februárban bemutatott Macbeth előadását néztük meg. A legendás átok, mely Shakespeare tragédiáját körüllengi első színpadra állítása, azaz 1606 óta, itt szerencsére nem kísért, de nem is hangzik el az a bizonyos két sor, melyet a híres mester a legenda szerint egy fekete mágia szertartás szövegéből emelt át.

Az mindig végtelenül izgalmas, amikor egy nagy színdarab kevés díszletet és eszközt használ, hiszen ilyenkor a színészi játéknak és a dramaturgiának kell nagyon jól működnie. Itt is ez az eszköztelenség a jellemző, hiszen a hatalmas színpadon mindössze két erkély kap helyet hosszú lépcsőkkel, illetve néhány ajtó. A színpadkép teljesen kortalan, lehet akár egy mai elhagyatott gyárbelső is éppúgy, mint egy skóciai vár ódon falai közti csarnok. A jelmezek viszont maiak, mindenki bőrben és katonai felszerelésben feszít, Lady Macbeth (Radó Denise) kap egyedül korhű női ruhát, ő is csak akkor, mikor már fejére kerül a korona, előtte az ő lábán is nehéz bőrcsizma van. Na de ne szaladjunk előre, a királyi trónig még hosszú az út.

Macbeth (Barabás Botond), a hős hadvezér legyőzi a skót földeket veszélyeztető norvég seregeket, a véres csatában aratott győzelme jutalmaként Duncan (Kautzky Armand), a király thánná nevezi ki. A háború után az uralkodó úgy dönt, hogy ellátogat hős alattvalója várába, ám mielőtt a díszes udvartartás megérkezne, Macbeth találkozik három boszorkánnyal, akik azt jósolják számára, hogy király lesz belőle. A férfi tudja, hogy csak egy módja van ennek, ám lelkiismerete nem engedi, hogy merényletet kövessen el Duncan ellen. Feleségét azonban semmi sem gátolja abban, hogy addig szítsa Macbethben a becsvágyat, míg a férfi végül tőrt ragad, és gaztettek sorozata árán nem biztosítja kettőjük számára a trónt. Innen pedig egyenes út vezet mindkettőjük számára az őrületig, és persze onnan is tovább.

Barabás Botond Macbethje a darab elején tiszta és becsületes, az első gyilkosság után még fullasztja a mardosó lelkiismeret, ám ahogy egyre jobban belejön az alakoskodásba, úgy válik természetessé számára minden ellenfél elpusztítása, már az sem számít, hogy az asszony vagy gyermek. A színész jól érzékelteti karaktere személyiségtorzulását, a folyton derűs és délceg hadvezérből fokozatosan válik karót nyert, önhitt, őrjöngő állattá. Ahogy elméjét kikezdi tetteinek súlya, semmi emberi nem marad sem tartásában, sem beszédében.

Radó Denise Lady Macbeth szerepében a történet kezdetétől fogva a romlottság szimbóluma, magányában önmagából kifordulva adja tudtunkra, hogy számára a hatalom mindennél fontosabb. A színésznő használja ki legjobban a nagy terek adta lehetőségeket, Macbeth-tel közös jeleneteikben hatalmas energiákat mozgat meg, sőt ezt fokozva képes a megőrülés felé vezető úton is annyi színt mutatni, hogy hangja és gesztusai mindegyikét feszült figyelemmel kíséri az egész nézőtér.