„Szokott olyan lenni, hogy az 50. előadáson jut eszembe, hogy egy mondatot netán másképp kellene mondani” – interjú Mészáros Bélával

Tavaly két előadása szerepelt a POSZT-on és idén is duplázik: játszik a decemberben bemutatott Jeanne d’Arcban, amelyet Hegymegi Máté rendezett a Kamrában, illetve ő Zentay György a Rozsdatemető 2.0-ban. Amikor beszélgettünk, Tar Sándor Szürke galambját próbálta éppen, aminek ma este van a premierje, a különleges hangulatú krimi színpadi változatát Gothár Péter jegyzi. Hamarosan pedig elkezd forgatni a TV2 új napi sorozatában, a Mintaapákban, amelynek ő az egyik főszereplője. Mészáros Bélával beszélgettünk. 

A Szürke galamb próbáiban vagy most éppen benne, kit játszol?

Csiszár hadnagyot játszom benne, akiről nem szeretnék túl sokat elárulni, hogy azoknak is izgalmas maradjon a történet, akik nem olvasták a regényt. Egyébként nagyon sok minden át lett írva ahhoz képest, ahogy Tar papírra vetette, és még most is próbáról próbára változik. A teljes szöveg csak a főpróbahéten lesz valószínűleg kész, de még az is lehet, hogy a rendező, Gothár Péter később is belenyúl majd. Nyilván akkor már csak kisebb módosítások lesznek.

Péter rengeteget mesél a regényről, a korról, a körülményekről. Illetve én korábban próbáltam a Biharit, ami Tar Sándor életéről szól, a SUFNI-ban játsszuk most is. Amikor azzal dolgoztunk, akkor sokat beszélgettem Ménes Attilával, a darab írójával. Sokszor találkozott Tarral a 90-es években, mesélt erről is. Valószínűleg ezért érzem magamhoz ennyire közel ezt a mostani próbát. Nagyon tetszik a történet egész világa, az volt az olvasópróbán az első gondolatom, hogy ebből filmet kellene csinálni.

Péter színházi rendezéseiben eleve mindig van egy erős filmes hatás.

Igen, abszolút. A mai próbán is kitaláltunk valamit, ami nagyon jó gondolat volt, és azonnal mondta, hogy az nem kell oda, higgyem el, és pontosan levezette, hogy milyen mozdulattal, milyen fénnyel hogyan lesz az a jelenet még hatásosabb… tehát azonnal lát mindent. Biztos vagyok benne, hogy tele lesz az egész erős képekkel, nagyon jó agya van ehhez.

Érezni, ahogy beszélsz róla, hogy nagyon élvezed ezt a munkát.

Igen, szeretek Péterrel dolgozni. Az is sokat számít, hogy végre tavaszodik, ilyenkor az ember lelke felüdül, teljesen más energiákkal dolgozunk. Megvannak ennek a próbafolyamatnak is a nehézségei, nekem például nem könnyű, hogy ne tipikus rendőrt játsszak… A szöveg is tele van egyébként bújtatott jelentésű mondatokkal, csodálatosan van megírva… Olyan emberismeret van benne, olyan összefüggések… mintha a mondatok sakkjátszmája lenne, az én szemszögemből legalábbis teljesen. Illetve Péter is kér gyakran apróságoknak tűnő dolgokat, amikről tudom, hogy nagyon illenek bele, de borzasztó nehéz ezeket megtalálni. Olyan árnyalatokra van szükség, olyan mimikára és hangsúlyra, amik akár mondaton belül is teljesen máshová viszik az egész értelmét. Ezért szeretem ennyire.

Olvastad a regényt?

Igen, régebben, de most elolvastam újra. Nagyon szeretem, olyan, mintha a magyar Sin City lenne. Tar fantasztikus atmoszférát teremt, nagyon egyedi, ahogy megközelíti a krimi műfaját, néhol egyenesen vérfagyasztó, ezeket a részeket imádom.

Nagyon el fog térni a darab a könyvtől?

Most azt mondom, hogy igen, lesznek benne változások, de lehet, hogy ha két nap múlva kérdezel, akkor azt mondanám, hogy nem. Még alakul a példány, elég hosszúnak tűnik ebben a percben, valószínűleg ez sem lesz rövid darab, ahogy a Rozsdatemető sem az, amiben ezelőtt próbáltam.

Az milyen munka volt?

Nagyon szeretek Máté Gáborral dolgozni, de az sem volt könnyű feladat. Már megvolt a premier, de még most sem az. Nehéz megmutatni, hogy ki Zentay György, akit játszom, mert erre csak egy pici monológban van lehetőségem. Általában kétféle állapot van, vagy tudok az előadásból ihletet meríteni a színpadon állva, vagy nem. Ha nem tudok, akkor most azt érzem, hogy nem tud átmenni, amit szeretnék. Van, amikor nem annyira számít, hogy ihletett állapotban vagyok-e, némely szerep ezt nem is igényli, mert technikailag is meg lehet oldani őket igényesen, illetve, van olyan előadás, mint a Bihari, ami nehezebb ugyan lelkileg, de arra meg van időm felkészülni. Itt viszont 1 óra 20 perc után megyek be először a színpadra, ott van egy jelenetem és aztán jön egy kiborulás az első felvonás végén. Nagyon szeretem ezt a részt, de tudom, hogy nagyon-nagyon sok feladat van még vele.

Amikor kijövünk Szirtes Ágival utána, találkozunk a fodrásztárban, és mindig megbeszéljük, hogy milyen volt az aznapi játékunk egy 1-5i-g tartó skálán? Az utóbbi pár előadásnál egyébként jobban el tudtam kapni, de baromi nehéz, mert nagyon durva állapotban van ott ez az ember, rengeteg benne a fájdalom, a keserűség, és ennek erővel kell kirobbannia belőlem. Illetve arra is figyelnem kell, hogy az 1 óra 40 perces felvonás végén van ez, amikor a nézők már szeretnének pihenni egyet, tehát még fontosabb, hogy megragadjam a figyelmüket. Ez tipikusan az az eset, amikor az van benned, hogy ezt most jól kell megcsinálni. Közben meg nem teher, nem érzem annak. Sokat fog ez még változni.

Mitől?

Szokott olyan lenni, hogy az 50. előadáson jut eszembe, hogy egy mondatot netán másképp kellene mondani… annyi minden történik, megéled a szerepet, jobban rá tudsz hangolódni, érik az ember lelkében, és ettől rájövök valamire… vagy csak kipróbálok egy-két technikai dolgot, ami olyan állapotba hoz, amiből utána tovább tudok építkezni. Szóval az időtől. Tök nagy közhely, de mégis mindent az idő old meg. Ma is ezt játszom, mindjárt bemegyek a színházba, készülök, hangolódom rá, szeretem ezt a részét is.

Jól is sikerült.

Szereti a közönség is hál’ istennek. Pedig 22:20-ig tart, nehéz manapság már hosszú darabra beültetni a nézőket.

Decemberben mutattátok be a Jeanne d’Arc-ot, abban is játszol.

Igen. Na, ott először a dob miatt izgultam, sok közöm nincs hozzá. A szerep megformálása mellett nagyon türelmesnek kellett lenni az egész próbafolyamat alatt, mert az volt elsősorban a dolgunk, hogy Blankát (Mészáros Blanka – a szerk.) segítsük. Mátéval (Hegymegi Máté – a szerk.) tök jó dolgozni, a Bádogdob is nagyon jó munka volt. Örülök, hogy szívesen jönnek a fiatalok a Katonába rendezni.

Mindkettő versenyben van a POSZT-on, duplázol idén is.

Nagyon szeretem az egészet, Pécs hangulatát, hogy meleg van, hogy napközben mászkálunk, eszünk-iszunk, és sok színésztársammal tudok találkozni. Tavaly a Berlin, Alexanderplatz miatt azért jobban izgultam, idén könnyebb dolgom lesz.

Forgatsz nyáron?

Igen, Lóth Balázs első filmjében, aminek Pesti balhé a címe. Volt már egy 12 napos éjszakai forgatásunk, és még lesz 20-22 nyáron is. Egy baráti társaságról szól, akik 30 éve ismerik egymást. Az egyik társunknak az az álma, hogy a festménye bekerüljön egy aukcióra. Ezzel akar az apjának bizonyítani, aki soha nem ismerte el őt. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy teljesítsük az óhaját. Nagyon izgalmas akciójelenetek vannak benne, forgattunk úgy, hogy álltam egy szállodai folyosón, zuhogott rám a víz és közben szikráztak körülöttem a vezetéket… Akcióvígjáték lesz, játszik benne Petrik Andi, Elek Feri, Szabó Simon, Inotay Ákos, Reviczky Gábor, Jászberényi Gábor, Hegedűs D. Géza pedig az ellenfelünket alakítja. 2020 februárjában kerül majd a mozikba.

Illetve benne leszel a TV2 új napi sorozatában, a Mintaapákban is.

Igen, ezt is nyáron kezdjük, és március végéig forgatjuk. Várom már, kíváncsi vagyok milyen lesz, biztosan nagyon fárasztó, de közben meg nagyon vágyom is erre. A sorozat miatt márciusig nem leszek új darabban, sőt, amikor a többieknek főpróbahét lesz, akkor én esténként játszani sem fogok. Biztosan hiányozni fog, és március után nagyon jól fog esni visszatérni a színházhoz.

Benne leszel idén a TRUPP-ban?

Benne. Egyszer már találkoztunk Adélnál, nagyjából átbeszéltük, hogy mi lesz benne, de ez még nagyon képlékeny ilyenkor. Júliusban 10 nap csak erről fog szólni, szerencsére akkor pont nem forgatok majd. Jövőre már csak Adél van.

Mi lesz utána?

A Máté Gábort kellene megcsinálni…

Kiemelt kép: Mészáros Béla (Fotó: Süveg Áron)