Színházi ABC: Legendás színművészek

Színházi ABC sorozatunkban ezen a héten olyan legendás színészeket és színésznőket gyűjtöttünk egy csokorba, akik csodálatos alakításaikkal és karizmatikus jelenlétükkel örökre beírták magukat a magyar színház történelmébe.

A – Abonyi Géza: Pályája elején őt tekintették a lírai színésznek gyönyörűen zengő hangja, fürge mozgása és lágy vonásai miatt. A szerelmes szerepek mellet a tragédiában és a komikus karakterekben is remekelt.

B – Bajor Gizi: A csodálatos színésznőre építette műsorát a Nemzeti Színház, amelynek legnagyobb sikerei mind az ő nevéhez fűződtek, beszédtechnikája és mimikai készsége hamar legendává vált. Tragikus körülmények között halt meg, életét saját férje oltotta ki, attól való indokolatlan félelmében, hogy feleségét a teljes süketség és agydaganat fenyegeti.

C – Csortos Gyula: Alig hatvan éve alatt közel kétszázötven szerepben lépett színpadra a legváltozatosabb egyéniségekbe burkolva, mindig képes volt újat mutatni.

D – Darvas Iván: Egy őrült naplója alakításával örökre beírta magát a történelembe, amelyet több, mint ötszázszor játszott. Darvas Iván mindenben tehetséges volt, amihez csak nyúlt, de amikor játszani kezdett, megszűnt körülötte a világ, mindenki csak rá tudott figyelni.

E – Egressy Gábor: A Nemzeti Színház első együttesének legjelentősebb egyénisége volt. Amikor 18 évesen megszökött otthonról, hogy színésznek álljon, apja kétszer is visszahozatta, de a fiatal Egressy harmadszorra is megszökött. Szoros barátságot kötött Petőfi Sándorral, és 1848. március 15-én ő szavalta el a Nemzeti dalt a Nemzeti Színház közönségének.

F – Fedák Sári: Az operett királynője, aki nagy tánctehetségével, magával ragadó temperamentumával és igéző egyéniségével új színt vitt a műfajba. Szélsőjobboldali tevékenysége miatt a felszabadulás után börtönre ítélték, és ezután többet már nem lépett színpadra.

G – Garas Dezső: A sokoldalú színész elsősorban a groteszk, ironikus hangvételű karaktereiről ismerte meg a közönség. A legenda szerint egy fogadás vitte a színészi pályára, miszerint őt még a főiskolára is felvennék. A fogadást kétségkívül megnyerte, és nem hogy elsőre felvették, de páratlan színész lett belőle.

H – Hegedűs Gyula: Pályája elején csapnivalóan rossz színésznek tartották, mivel olyan természetességgel járt-kelt a színpadon, mintha csak otthon lenne. Később ez a természetesség emelte a szakma csúcsára. Legjobb alakításait a kortárs magyar írók, főleg Molnár Ferenc darabjaiban nyújtotta, az Ördög és a Liliom ősbemutatóin ő játszotta a főszerepet.

I – Inke László: A legtöbb magyarnak Inke László hangja egy életre összefonódott Telly Savalassal, akit a Kojak című sorozatban szinkronizált. De emellett olyan sokoldalú színészt ismert meg benne a világ, aki különösen hideg szenvedéllyel formált gúnyos hangvételű intrikusszerepeiben vált emlékezetessé.

J – Jászai Mari: A klasszikus tragédiák fenséges nőalakjainak legtökéletesebb megtestesítője a magyar színpadon. Mielőtt rendkívüli egyéniségként meghódította volna a színházi világot, a legsötétebb nyomort is megélte: markotányosnőkét a königratzi csatatéren szolgált.

K – Kiss Manyi: Végtelen természetességgel létezett a színpadon, a humor és a mély tragikum egyaránt közel állt hozzá. Egyetlen felkérést, szerepet sem utasított vissza, egész pályafutását megállás nélkül végigdolgozta.

L – Latinovits Zoltán: A színészkirály, aki romantikus hősöket, intrikusokat és karakterfigutákat egyaránt játszott. Az építészmérnökként végzett színész igazi perfekcionista volt, és híres volt nehéz természetéről.

M – Márkus László: Rendkívül tehetséges előadóművész volt, jellegzetes humorát bohózatokban, vígjátékokban mutatta meg, de mély jellemláttató képessége a drámai szerepekben is utánozhatatlanul érvényesült. Emlékezetes figurákat teremtett Molnár Ferenc, William Shakespeare és Molière darabjaiban.

O – Ódry Árpád: Mikor először lépett a régi Nemzeti Színház udvarára, kétkedés fogadta, kevesen hitték, hogy valódi értéket tud teremteni a színpadon. Hihetetlenül elszánt volt és sokat követelt saját magától. Az a beszéd-és lélegzettechnika, amit az évek során egyedülálló módon elsajátított, páratlan színésszé tette a magyar színpadon.

P ­­– Psota Irén: Széles skálájú színésznő, aki tragédiákban, vígjátékokban és musicalekben egyaránt otthonosan mozgott. Szabálytalan és szélsőséges karakterekben tudott igazán kiteljesedni, és csodálatos énekhangjával felejthetetlen marad a magyar művészvilágban.

R – Ruttkai Éva: Gyermekszínészként kezdte a pályafutását, de egy beugrás révén a Vígszínházban hamar igazi színésznővé vált. Legendás szerelem volt közte és Latinovits Zoltán között. Először este fél hétkor néztek egymás szemébe a színpadon, és ennek emlékére a férfi a színésznő minden egyes premierjén – a következő 16 évben – pontban fél hétkor virágcsokrot küldött. A színészóriás halála napján Ruttkai Éva fél hétkor megállította a tőle kapott óráját.

S – Sinkovits Imre: Gyermekkorában minden akart lenni, csak teátrista nem: pap, erdész, kertész, gazdász, tanító és még hősi halott is. Mikor felvételizni ment a Színiakadémiára, édesanyja a templomban imádkozott, hogy nehogy felvegyék a fiát. Az ember tragédiájában nyújtott alakítása örökké beírta magát a történelembe, a mai napig része az előadásnak: a Nemzeti Színházban jelenleg is futó produkcióban az Úr Sinkovits hangján szólal meg.

T – Tolnay Klári: A harmincas-negyvenes évek egyik legnépszerűbb filmsztárja volt. Karrierje kezdetén fiatal lányok, naivák és komédiák hősnőinek szerepében lépett fel, de később egyre inkább kibontakozott drámai egyénisége és karakterizáló-képessége.

U – Újházi Ede: Pályatársai és a közönség „mesternek” nevezte, ami Hauptmann Crampton mesterének sikeréből ered, hiszen ez különösen illett egyéniségéhez. Az olyan jellemszerepekben tudott leginkább kiteljesedni, ahol tragikus és komikus jellemvonásokat lehetett egyesíteni.

V – Varsányi Irén: A visszafogott játék mestere volt, csupán az érzelem és a gondolat erejére támaszkodott. A Vígszínház aranykorszakának vezető egyéniségeként tartják számon. Kiemelkedő szerepe volt Molnár Ferenc Liliom című előadásában Julika szerepe. Harmincöt évig volt a Vígszínház tagja, ahol 217 szerepet játszott.

Z – Zenthe Ferenc: A színésznek egészen másik pályát szántak szülei: közgazdaságtudományi egyetemre íratták be, ahol négy szemeszterig bírta. Barátjával, Pécsi Sándorral titokban jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, és palócos kiejtése ellenére is felvették. Hazánkban és világszerte hírnevet szerzett magának A Tenkes kapitánya című tévésorozattal, amelyet még Kínában is bemutattak.

Kiemelt kép: Pécsi Sándor és Márkus László színművészek A nagy Romulus c.  előadásban, 1968-ban (Fortepan)