Színházi ABC sorozatunkban ezen a héten olyan színházzal kapcsolatos ismert és kevésbé ismert fogalmakat gyűjtöttünk össze, amelyek érdekesek lehetnek a színházat kedvelők számára.
A – Antihős: az a főszereplő, aki kevésbé pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkezik.
B – Büfé: Nemcsak a nézők egyik kedvenc helye, de a színészek állandó törzshelye is. A különbség csak annyi, hogy legnagyobb sajnálatunkra, ők a művészbüfé perecének az ízét élvezik.
C – Csehov fegyvere: dramaturgiai eszköz, lényege, ha a színpadon megjelenik egy pisztoly, akkor annak el kell sülnie, vagyis semmi nem lehet felesleges a darabban.
D – Duológus: olyan jelenet, amelyben két, egymással párbeszédet folytató színész vesz részt.
E – Epikus színház: drámaírói és színjátszási módszer, amely Bertolt Brecht nevéhez fűződik. Szándékosan szétrombolja azt az illúziót, hogy a valóságot látjuk a színpadon, kizökkent az érzelmi átélés állapotából, és állásfoglalásra késztet (ennek érdekében elidegenítő effektusokat használ).
F – Félre: olyan szövegrész, amit a nézőknek, nem pedig a színpadon lévőknek kell meghallaniuk.
G – Gyorsöltözés: a takarásban másodpercek alatt történő átöltözése a színészeknek a varázs-kezű öltöztető segítségével.
H – Hét óra hét perc: Az esti óra, amelyre egész nap várunk. Magyarországon a színházakban mindig várnak 7 percet a későkre, amely – valljuk be – mindannyiunk estéjét megmentette már.
I – Improvizáció: amikor a színész nem előre megírt szöveget mond és játszik, hanem egyidejűleg maga találja ki és adja elő a szöveget, amit beleépít az előadásba.
J – Játéktér: az előadás tere, ahol a színészek játszanak. Ez nemcsak a színpad lehet, hanem akár a nézőtér egyes részei is.
K – Kulissza: 1.) színfal, díszletelem 2.) egy esemény, előadás hátterében zajló folyamatok (kulisszák mögött zajló események)
L – Látványterv: a színpadra állítást megelőző tervezések alap kelléke, az előadás díszletének, illetve jelmezeinek rajza.
Gyilkosság az Orient Expresszen látványterv (Fotó: Thália Színház)
M – Magánbeszéd: egyetlen hosszú beszéd, amely akkor hangzik el, amikor más szereplő nem tartózkodik a színpadon (Hamlet: Lenni vagy nem lenni?)
N – Nézőtéri rész: 1.) minden olyan munka esetében használjuk ezt a fogalmat, ami kapcsolatban áll a nézőkkel és a velük való foglalkozással (jegyárusítás, jegyszedés, ültetés, ruhatár stb.); 2.) olyan színpadra állítási összetevők, amelyek kívül esnek a színpad területén, például a nézőtérre esnek.
O – Olvasópróba: az előadást megelőző próbafolyamat első lépcsőfoka, amely során a rendező ismerteti az előadás szövegét, majd ezt a színészek összeolvassák.
P – Perec: a legkedvencebb nasink, amiből sajnos még egy színházban sincs kifogyhatatlan mennyiség, éppen ezért élet-halál harcok folynak érte a szünetben.
R – Ruhatár: az első hely, amit célba veszünk a színházban, ahol a ruhánkért cserébe a cuki ruhatárosok mindenféle kis cetlit adnak, amit csak reméljük, hogy nem vesztünk el az előadás végére.
S – Súgó: az a színházi dolgozó, aki nemcsak az előadás alatt súg a színésznek, ha véletlen elfelejtené a szövegét, hanem aki a próbafolyamat során segít nekik a szövegtanulásban is.
Pillanatkép a Legszebb férfikor olvasópróbájáról (fotó: Juhász Éva)
T – Takarás: a színpad azon részei, amit a nézők már nem látnak. Itt történnek például a látványos gyorsöltözések.
U – Ügyelő: az előadás technikai lebonyolítását végző színházi alkalmazott, aki biztosítja és felügyeli a működési feltételeket, hogy az előadás rendben lejátszásra kerüljön.
V – Végleges bontás: egy adott előadás díszletének teljes szétszedése.
W – (női) WC: az a hely, ahol még a ruhatárnál is mindig nagyobb sor áll, mivel sosincs elég belőle.
Z – Zsinórpadlás: a színpad fölötti tér (ami még egyszer olyan magas, mint a színpad), ahol fellógatva tartják a nagy díszletelemeket.
Kiemelt kép: Vígszínház nézőtere (Fotó: Cultura.hu)
