Az egri Harlekin Bábszínház évről évre egyre nagyobb figyelmet fordít arra, hogy minden korosztályt megszólító repertoárt építsen, sőt, fontosnak tartják azt is, hogy ez a szemlélet a teátrum design-jában is tükröződjön. Idén hat bemutatót tartanak összesen, emellett pedig májusban megrendezik a HANEKONA-t, a Harlekin Nemzetközi Kortárs Bábművészeti Napokat. A színház igazgatójával beszélgettünk a náluk folyó munkáról, és a tavaszi fesztiválról. Interjú Éry-Kovács Andrással.
Tavaly kezdtek bele a színház felújításába, hol tart most ez a folyamat?
Teljesen új arculatot adtunk az épületnek, mert korábban nehezebben lehetett észrevenni a bejáratunkat. Először újragondoltuk a Harlekin külső homlokzatát, és azokat a domináns színeket használtuk, amik egyébként is jellemzőek voltak már ránk. Ezt a színvilágot, amivel a homlokzatot felgazdagítottuk, egy képzőművész csapat álmodta meg. Itt azonban nem álltunk meg, az élénk, nem csupán figyelemfelkeltő és hívogató, hanem otthonosságot is keltő designt bevittük a színház előcsarnokába is, majd ugyanezzel a vizuális világgal átalakítottuk a nézők számára nem látható „hátsó frontot” és a műhelyt. A nézőtér következik éppen. Ezen ugyan már egy picit dolgoztunk korábban, mert kiszedtük a fapadokat, most kényelmes bársonyszékekben ülnek a nézők.
Ha jól tudom, a színpadot is átalakították.
Így van, megnöveltük a méretét, most a teret teljes szélességében és mélységében lehet használni. A Harlekinben már régóta úgy gondolkodunk az előadásokról, mint a nagy drámai színházakban: a díszletnek, a bábnak és a mozgató színésznek egyetlen, ám sokféleképpen használható térben kell megjelennie. Ez persze nem könnyíti meg az előadások utaztatását, mivel a Dés–Geszti-féle A dzsungel könyvét rendszeresen hívják Budapestre is, amiben óriás bunraku bábokkal dolgozunk. Persze, van egy stúdiószínpadunk, ahol játszunk Paprikajancsit is, hiszen a műfaj hagyományai nagyon fontosak számunkra. Ezek azok a darabok, amiken a gyerekek felnőnek, amik a színház szeretetére tanítják őket. De ebben a térben játsszuk a legkisebbeknek, a 3 év alattiaknak készült babaszínházi előadásainkat, mert számunkra fontos, hogy minden generációt megszólítsunk az előadásainkkal. Bár már van két játszóhelyünk, így is kinőttük az épületet. Szeretnénk egy új közösségi teret és egy pódium-előadásokra alkalmas játszóhelyet is létrehozni, amihez különböző pályázatokon sikerült egy kevés külső forrást is szerezni, így a megtakarításainkkal együtt meg tudjuk valósítani ezt a projektet.
Izgalmas címekkel találkoztam, amikor évadot hirdettek tavasszal, a Nyitnikék volt az első bemutató.
Boldizsár Ildikó A Kormos varjú, a Holló és a Csóka meséje című alkotása alapján készült a darab. Mivel ő gyermekpszichológiával is foglalkozik, ezért a történetei mind gyógyító szándékkal íródnak, a hátrányos helyzetű gyerekeknek nagyon sokat segítenek a meséi. Rumi László rendező és Nagy Orsolya dramaturg közösen adaptálták az anyagot bábszínpadra, ami képzőművészeti szempontból is izgalmas látványvilággal készült el. A madárbábok egyenként szobrászati remekművek.
November elején mutattuk be a Szegény Dzsoni és Árnikát, amit a hozzánk most már rendszeresen visszatérő Veres András rendezett. Ezzel párhuzamosan pedig E. T. A. Hoffman Az aranyvirágcserép című kisregényéből készített osztálytermi előadást Varsányi Péter rendező, akinek a feldolgozást segítő színházi nevelési programban Romankovics Edit volt a munkatársa. Évek óta komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy a középiskolásokat megszólítsuk, az előző évadban új alapokra helyezett tantermi előadásokkal, hiszen a kamaszok saját közegükben találkoznak a nekik életkorilag is releváns kérdéseket feldolgozó klasszikus és kortárs drámákkal, és ami a legfontosabb: a báb műfajával.
Januárban pedig egy teljesen új darabot mutatnak majd be.
Mi nagyon szeretjük azt, hogy ha egy mű kifejezetten nekünk íródik. Szabó Attila, aki egyébként rendez is, kiváló meseíró, vele harmadszor dolgozunk együtt. Motyó király birodalma címmel írt nekünk egy darabot, ami nagyon mai, és elsősorban az óvodásoknak szól. A főszereplő egy clown-szerű figura, aki képtelen otthonról kimozdulni, mert annyira imádja az otthonában őt körülvevő tárgyakat és nem tud azoktól elszakadni. Ha elindulna, akkor annyi mindent szeretne magával vinni, hogy mire összeszedné, inkább már el sem indul. Megjelenik egy másik figura is, aki szembesíti önmagával és rendet tesz az életében.
Ezután megint a középiskolásoknak készül egy előadás, folytatva nem csupán a színház-pedagógiai törekvéseket, hanem a szakmai és közönségsikert egyaránt arató Shakespeare-ciklusunkat is:, Shakespeare Othellóját én magam rendezem. Othello története az egyik kedvenc identitás játékom, és bábszínpadon különösen izgalmas feladat lesz. Az előadás köré olyan típusú foglalkozás épül, amilyet annak idején Ruszt József hozott létre. Othello és Jago karaktere cserélődik majd a szerepjátszók között, így több szemszögből lehet vizsgálni a cselekedeteik mögött lévő motivációt, illetve abból adódóan, hogy a címszereplő fekete, boncolgatni tudjuk az identitás, a hovatartozás kérdését is. Ez ma egy rettenetesen fontos téma, örülök, ha a fiatalok közel kerülnek a problémához.
Az évadot Schneider Jankó fogja zárni. Az a történet, amelynek a színpadi adaptációját Nagy Viktória Évával készítik, Szellő a füzesben és Békavári uraság címmel is ismert, ebből reményeink szerint egy rendkívül humoros előadás születik. Amellett, hogy Jankó elképesztően szórakoztató produkciókat rendez, színész- és bábtechnikailag valami olyat is tud, amivel fontosnak tartom, hogy a mi művészeink is találkozzanak, így ebben a produkcióban az egész társulat benne lesz.
Májusban pedig jön a Harlekin Nemzetközi Kortárs Bábművészeti Napok (HANEKONA), amire úgy tudom, hogy nagyon izgalmas vendégek érkeznek majd Egerbe.
Kétévenként rendezzük meg a fesztivált, az idei lesz a harmadik. Amikor hat éve elindult, az volt az álmom, hogy olyan külföldön elismert szakembereket hívjunk Magyarországra, akiknek az előadásai nagyon magas színvonalon nyújtanak betekintést a kortárs irányzatokba. Ám amikor elkezdtünk számolgatni, rá kellett jönnünk, hogy ezt a Harlekin nem tudja megvalósítani önerőből. Nem tettünk le a szándékról, és a hazainál nagyobb vizekre eveztünk: megnyertünk egy nemzetközi pályázatot. Ettől kezdve sokkal nagyobb anyagi és szellemi szabadsággal tudtunk belekezdeni a szervezésbe.
Kik érkeznek majd?
A szakma több nagyon ismert alkotóját kértük fel, hogy egy-egy előadásukat hozzák el a HANEKONA-ra. Közülük Duda Paiva már igent mondott, aki kifejezetten a kedvünkért veszi elő repertoárjának egyik nagy sikerű előadását. Vele a charleville-i fesztiválon találkoztunk, ahova kifejezetten miatta, a JOE5 című új munkájának a premierje miatt utaztunk el.
Szeretnénk Egert a bábművészet nemzetközi térképére feltenni, az a célunk, hogy hazai és külföldi szakemberek érdeklődését keltsük fel a fesztivállal. Fontosnak tartom, hogy olyan fórum jöjjön létre, ahol az alkotók diskurzust folytathatnak azokról a dolgokról, amik a szakmánk szépségét adják. Hiszem, hogy a báb egy totális színházi kifejezési forma, nem csak látványban és képzőművészeti szempontból vagy a történettől magától érdekes műfaj ez, hanem fontos az is, hogy a báb és a mozgatója viszonyát és hatásmechanizmusát vizsgáljuk, hiszen a kortárs irányzatok ebből a kérdésből indulnak ki.
Gondolom, lesznek magyar fellépők is.
Több női alkotót hívtunk meg. Markó-Valentyik Anna elhozza az Alaine – Ideje a meghalásnak című előadását, Fabók Mariann pedig gyerekeknek és felnőtteknek készült produkcióval egyaránt érkezik, és különleges szemszögből ismerhetjük meg Alice és Nóra történeteit Kiss Ágnes jóvoltából. Eljön hozzánk egy valóban világjáró bábművész, a virtuóz marionettjátékos, Sarkadi Bence is, akit Eger közterületein, szabadtéren láthatnak az érdeklődők. Jönnek produkciók erdélyi magyar bábszínházakból is, várjuk az SZFE bábszínész hallgatóit, de még messze nincs készen a végleges program. 10 napos lesz a HANEKONA, szóval bőven lesz lehetőség és idő arra, hogy a szakmánk legfontosabb kérdéseiről beszélgessünk a meghívott előadások alapján, ennek érdekében workshopokat és kifejezetten szakmai programokat is szervezünk a hozzánk érkezőknek.
Charleville-t már pár szóval említette, mesélne arról, hogy miket látott?
Charleville a bábművészet fővárosa. És nem csupán a helyi bábművészeti főiskola miatt, vagy mert itt székel a bábművészek nemzetközi szervezete, hanem bármerre nézünk, a hétköznapokban is egyszerűen minden erről a műfajról szól: a cipőboltban bábok lábán kerülnek a modellek a kirakatba, a drogériában a krémek tubusai úgy vannak eligazítva, hogy egy figurát adjanak ki… A franciákra nagyon jellemző a marionett technika, elsősorban ez dominál a fesztiválon is. A fő program is egészen különleges, de számomra azok a produkciók voltak a legizgalmasabbak, amikbe az utcán futottunk bele. Láttam például egy olyan 30 zsinórral mozgatott kutyát, akivel a parkban szaladgáló kutyák úgy viselkedtek, mintha egy lett volna közülük. Elképesztő volt! Már említettem, hogy Duda Paiva legújabb előadása miatt utaztunk el, ami egészen különleges volt, de találkoztunk egy chillei művésznővel is, aki bunraku technikával egy Csehov-színésznőt jelenített meg valami egészen egyedi módon. Őt is meghívtuk és érkezik is majd hozzánk ezzel a nem véletlenül Sirály című előadással májusban.
Budapesten a közeljövőben hol lesznek láthatók Harlekin előadások?
A Müpában fogjuk játszani az Egy jeles nap című előadásunkat, ami Jézus születéséről készült hagyományos népi szövegek és Borbély Szilárd Míg alszik szívünk Jézuskája cím profán passiójának felhasználásával. Ez egy maszkajáték, amit tavaly már láthattak a Nemzeti Színházban, de a téma és a feldolgozás különlegessége miatt a Müpa adventi programjában idén ismét megtekintheti a budapesti közönség. A Budaörsi Latinovits Színházzal több évre nyúlik vissza az együttműködésünk. Oda a Pom-pom meséit visszük, ez december 11-től több alkalommal is látható lesz, csakúgy, mint a Diótörő című bábmusicalünk.
Kiemelt kép: Éry-Kovács András (Fotó: Zsigmond László)