„Szeretjük látni, amikor egy kisember átveri a gazdagokat” – Interjú Peller Károllyal

Peller Károly neve mára teljesen összeforrt az operettel, a világ számos pontján a műfaj hazai nagyköveteként tekintenek rá. Nem csak játszik bennük, hanem átírja-felfrissíti, rendezi és tanítja is azokat – egyszóval hatalmas energiákkal tartja életben ezt az igazi hungarikumot. Tavaly év végén az ő rendezésében mutatták be Szegeden a Mágnás Miskát, előtte pedig A Csárdáskirálynőhöz készített új változatot. Február végén majd egy musical magyaroszági ősbemutatójában láthatjuk: Homonnay Zsolttal közösen állítják színpadra a kétszereplős Gutenberg!-et a Karinthy Színházban. Karesszal a Kálmán Imre Teátrum kávézójában beszélgettünk a közelmúlt bemutatóiról, illetve a következő premierekről.

Jól gondolom, hogy számodra az év vége és az ünnepi időszak nem a pihenésről szólt?

A mostani karácsony annyiból volt kivételes, hogy a Szentestét és 25-ét a családommal töltöttem. Az elmúlt tizenöt évben minden december 24-én felültünk egy buszra és Münchenben, a társulattal ünnepeltük a karácsonyt a fellépések miatt. Ettől függetlenül nem sokat pihentem az év végén: 14-én mutattuk be a Mágnás Miskát Szegeden, rá két napra elutaztam Erdélybe egy egyhetes turnéra Oszvald Marikával és Bódi Barbarával. Karácsony második napja már próbával telt, mert szilveszterkor beálltam a József Attila Színház Macskafogó című előadásába Lusta Dickként. Január 1-jén pihentem, utána négy napon keresztül újévi gálát adtunk szerte az országban.

A Macskafogó – mind a rajzfilm, mind az abból készült musical – igazi közönségkedvenc. Milyen érzés részese lenni egy ilyen sikerdarabnak?

Számomra hatalmas élmény. A premiert is láttam, már akkor nagyon tetszett, utána pár nappal később jött a megkeresés, hogy be kellene állnom. Rettenetes boldog voltam. A társulat azonnal befogadott, elképesztően aranyos mindenki, öröm velük együtt dolgozni. Így, utólag azt érzem, hogy jól sikerült a szilveszteri dupla előadás.

Kicsit visszaugorva az időben: ősszel Debrecenben bemutatták A Csárdáskirálynőt, ami abból a szempontból különleges, hogy ez egy új változat, aminek – az eredeti alapján – te írtad a szövegkönyvét.

Kálmán Yvonne-nal sokat beszélgettünk erről korábban. Yvonne ma már nem szereti az 1954-es átiratot, mert szerinte az egy korszaknak a lenyomata, és ezzel az állásponttal maximálisan egyetértek én is. Nálunk mindenki ezt a változatot ismeri, ha nem ezt kapják a nézők, azonnal szentségtörést kiáltanak. Anhilte szerepe az eredeti verzióban elég kicsi, alig pár mondata van, 1954-ben viszont szinte főszereplővé vált, az idősebb primadonnák örömére. A mostani verziónál az volt a cél, hogy a primadonna-bonviván-szubrett-buffo négyes ne csak a fiataloknál, hanem a „szülőknél” is meglegyen. A legfontosabb változtatás, hogy Leopold nem Edwin, hanem Stázi apukája lett, valamint bejött a képbe egy teljesen új szereplő. Nekem mindig is hiányzott a darabból az idősebb komika, így született meg Terka figurája, aki nem csak nagy titkok tudója, hanem remekül bonyolítja, kavarja a szálakat. Amikor elküldtem ezt a változatot az örökösöknek és a jogtulajdonosoknak, mindnyájan lelkesen, örömmel fogadták, és azt mondták, hogy törekedni fognak, hogy a világ más országaiban is ezt játsszák. Ez hatalmas büszkeség nekem.

Ahogy említetted, december közepén a te rendezésedben mutatták be a Mágnás Miskát Szegeden. Ez az operett a pályafutásod meghatározó darabja, hiszen közel 20 éve játszol benne. Nem volt nehéz elvonatkoztatni?

Ez a kérdés egy jóval összetettebb választ igényel. (mosolyog) Barnák Lacit (a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója – A szerk.) régóta ismerem, az egyik Budavári Palotakoncertek után hívott fel, hogy Horgas Ádámmal (a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője és prózai tagozatának vezetője – A szerk.) szeretnének felkérni, hogy rendezzek valamit náluk. Azt tudni kell, hogy a színházi világban nagyon nem egyszerű darabot választani és beilleszteni az évadba. Öt vagy hat operett cím is szóba került, mire eljutottunk a Mágnás Miskáig. Az első gondolatom az volt, hogy de jó, ha van operett, amit elég jól ismerek, akkor ez az, hiszen – ahogy te is mondtad – 18 éve játszom benne, most már a harmadik szerepemet. Aztán megijedtem, hogy vajon el tudok-e vonatkoztatni a budapesti előadástól. Nyáron írtam meg a szövegkönyvet, az 1916-os eredeti, az 1949-es átirat, valamint a saját ötleteim nyomán. Amikor elkészültem vele, megnyugodtam, mert tudtam, hogy milyen előadást szeretnék létrehozni.

Ezek szerint ebben a verzióban is vannak változtatások?

Ha nem is annyi, mint debreceni A Csárdáskirálynőben, de vannak! (nevet) Azt tudni kell, hogy hasonlóan Kálmán Imre operettjéhez, itt is van egy ősváltozat. A Mágnás Miskát 1916-ban mutatták be először, ebből a történetből hiányzik a kleptomániás nagymama, Pixinek és Mixinek van három mondata, és nem ők udvarolnak Marcsának, hanem Rolla öccse. 1949-ben készült belőle egy film, amelyben már szerepel Zsorzsi nagymama, a két gróf is nagyobb szerephez jut, és Rollának sincs testvére. A film bemutatása óta a színpadon is ez a verzió az ismertebb. A szegedi bemutató is alapvetően ehhez kapcsolódik, az egyik lényegesebb újítás, hogy a két idegesítő grófnő karakterét felnagyítottam. Őket két csodálatos operaénekesnő, Kovács Éva és Somogyvári Tímea játsszák, akik elképesztően jó komikák is egyben, így igazolták számomra, hogy érdemes volt nekik nagyobb szerepet adni.

Pont ez a kettő operett, amiről beszélünk, az, amit bármelyik színház is mutat be, garantált a siker. A Mágnás Miskáét miben látod?

Ez egy közismert történet, remek dalokkal és szereplőkkel, akikkel tud menni a néző. Mindig szeretjük látni, amikor egy kisember átveri a gazdagokat, fricskát mutat nekik. Ráadásul az egyik leghumorosabb operettünk.

Jelenleg az országban a Mágnás Miska négy színház repertoárján is megtalálható. Ha valaki megkérdezné, hogy miért pont a te rendezésedet nézze meg, mivel ajánlanád neki a szegedi darabot?

Először is azt mondanám, hogy nézze meg az összes Mágnás Miskát! (nevet) Másodszor: ne miattam jöjjenek el Szegedre, hanem a benne szereplők miatt, akik fantasztikusan énekelnek és játszanak. Ezen felül három óra garantált szórakozást nyújt az előadás.

Vidéken rendezni mennyiben más? Értem ezalatt, hogy nem mindig lehet kísérletezni, tapasztalataim szerint a színházak inkább a „hagyományos rendezés” keretein belül szeretnek maradni.

Én azt tapasztaltam, hogy pont az operett műfaja az, amivel vidéken jobban szeretnek kísérletezni a rendezők, mint a fővárosban. Az operetteknek általában van egy saját bázisa, már maga a darab is képes eladni saját magát és egy színházban az egyik fő cél az, hogy az előadásokra minden jegy elkeljen. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy én azon az állásponton vagyok – és ezért lehet meg fognak kövezni páran –, hogy ideje lenne, hogy némely színházban a fiatalabb generáció vegye át a vezetést. Úgy tudjuk megnyerni magunknak a fiatalabb korosztályt, ha az igazgatók és az alkotók felmérik az ő igényeiket, ehhez pedig elengedhetetlen egy „friss látásmód”. Erre jó példa a Szegeden Barnák László vagy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Kirják Róbert.

Hamarosan egy új musical szereplőjeként is láthatnak majd a nézők, a Karinty Színházban Homonnay Zsolttal közösen mutatják be a Gutenberg!-et. Honnan jött a darab ötlete?

Ezt is messzebbről kell kezdenem! (nevet) Zsoltival első közös munkánk a Csókos asszony volt, ő volt Dorozsmai Pista, a bonviván, én pedig Ibolya Ede, a táncos-komikus. Már akkor kiderült, hogy nagyon jó színpadi partnerek vagyunk, sokszor megtréfáltuk egymást az előadások alatt. Utána jött a Viktória, ahol ugyanebben a szerepkörben játszottunk mindketten, a karaktereink között volt egyfajta függési viszony. A Zsolti által megformált kapitány úrnak én, Jancsi voltam a tisztiszolgája, a történetben a két figura között erős barátság szövődött. Mindig elmesélem, hogy annyit dolgoztunk ezeken a szerepeken, hogy egy idő után teljesen ebben is éltünk: a takarásban kinyitottam Zsoltinak az ajtót, elhúztam a függönyt, stb. Aztán jött az igazán nagy párosunk az Én és a kisöcsémben (Dr. Sas, Dr. Vas – A szerk.), egyszerűen imádtuk! Jó hatással vagyunk egymásra. Bár, lehet inkább azt kellene mondanom, hogy rossz hatással vagyunk egymásra, mert ha együtt vagyunk, olyanokká válunk, mint a rossz gyerekek. (nevet) Régóta terveztük már, hogy közösen mutassunk be valamit, és pár éve már azt is tudtuk, hogy a Gutenberg!-et szeretnénk. Sokáig próbálkoztunk megfelelő időpontot találni, de egészen mostanáig nem tudtuk összeegyeztetni a munkáinkkal. Amikor felvetettem Karinthy Marcinak, hogy itt van nekünk ez a darab, azonnal rábólintott. Szomorú, hogy a premiert már nem láthatja.

A színlapon a ti nevetek szerepel színészként, rendezőként, és a játéktér kialakításáért is ti lesztek a felelősek, úgy tűnik, abszolút egyenlőként kezelitek a másikat, ez tényleg közös munka lesz.

Sokat beszéltünk erről, hogy beengedjünk-e egy külső szemet a produkcióba, végül úgy döntöttünk, hogy ez legyen a saját gyerekünk. Mindketten rendeztünk már, Zsolti ráadásul most fog végezni a Marosvásárhelyi Egyetemen rendezőszakon. Egymást fogjuk instruálni, remélhetőleg komolyabban nem veszünk össze! (nevet) De a főpróbahéten természetesen hívunk majd embereket, hogy mondjanak véleményt.

Magyarországon először lesz látható ez a musical. Mesélnél kicsit a történetről?

Adott két srác, Doug és Bud, akik nagyon szeretik a musicaleket, ezért elhatározzák – noha semmilyen előképzettségük nincs –, hogy írnak egyet. Hamar ki is találják, hogy a világ legfontosabb emberéről, a könyvnyomtatás feltalálójáról fog szólni. Alapos kutatásba kezdenek: beírják a nevét a Google-ba. Az első találat, a Wikipedia, ahol ennyi olvasható: „Johann Gutenberg, született 1400 körül, meghalt 1460 körül, a könyvnyomtatás feltalálója.” Először lefagynak, de aztán rájönnek, hogy van egy olyan műfaj, hogy történelmi fikció, így saját maguk egészítik ki a történetet. Lesz benne például szerelmi szál (a lányt Helveticának hívják), egy gonosz szerzetes, aki nem akarja, hogy az emberek olvassanak, mert akkor nem magyarázhatja a Bibliát úgy, ahogyan szeretné. Rengeteg szereplővel írják meg a darabot, de mivel nincs pénzük, ezért minden szerepet ők ketten játszanak, és közben reménykednek benne, hogy a bemutatón ott ül majd egy Broadway producer, aki felfedezi őket.

Ezek szerint ez leginkább egy musical-paródia lesz.

Abszolút, ráadásul tele van klisékkel az egész előadás. Ezzel meg is gyűlt a bajunk, mert musicalek terén Magyarország mondhatni gyerekcipőben jár. Amerikában egy félmondat is elég, hogy tudják, melyik musicalre utalsz, ez nálunk többnyire hiányzik. Éppen ezért kicsit ránk, magyarokra írtuk át a szövegkönyvet, de szerintem így is nagyon vicces lesz.

Mindazok alapján, amit eddig meséltél a Zsolttal való kapcsolatodról, meg kell kérdeznem: ki fogjátok bírni, hogy ne nevessétek el magatokat?

Még csak a próbaidőszak elején vagyunk, de már most sem megy. Ráadásul még nem is kezdtük el a különböző karaktereket kipróbálni, az lesz majd az igazán nagy munka. Meg persze az lesz izgalmas, amikor valamelyikünk improvizál vagy meg akarja tréfálni a másikat… (nevet)

Ezen kívül mit tartogat számodra 2020?

Továbbra is tanítok, az évad végén valószínűleg vizsgaelőadásokat fogok rendezi. Nyáron, mostanra már hagyományszerű módon Várpalotán is tanítok három héten keresztül az Országos Musical és Operett Kurzuson. Ezen kívül különböző operett- és musicalkoncertekre, gálákra kaptam meghívást.

Kiemelt kép: Peller Károly (Fotó: Zsigmond László)