„Szentendrén harapni lehet a művészetet” – interjú Gubik Petrával

Gubik Petra 2009-ben kezdte színészi pályáját a békéscsabai Jókai Színházban, nevét pedig az egész ország megismerte miután az élő adásokba jutott az egyik énekes tehetségkutató műsorban. 2013-ban vendégművészként csatlakozott a Budapesti Operettszínházhoz, ahol első szerepe az Elfújta a szélben volt, ő alakította a szegedi Dóm téren tartott ősbemutatón Scarlett O’Harát és játssza ma is váltott szereposztásban. Több nagy zenés szerepben is megmutathatta már tehetségét, amelyért 2018-ban Junior Prima-díjjal jutalmazták.

Idén nyáron őt választották a Szentendrei Teátrum jubileumi szezonjának háziasszonyává, amely elmondása szerint egy fantasztikusan jó kulturális és kikapcsolódási lehetőség is. Most vizsgaelőadására készül a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amit nem csak az iskolában, hanem nagy közönség előtt, Szentendrén is eljátszhat. Monodrámája formabontó, hiszen monomusical, azaz egy teljes történetet egyedül, végig énekelve ad majd elő. A darab megszületéséről, a vele járó kihívásokról és a szentendrei feladatairól is beszélgettünk Gubik Petrával.

Idén nagyon szorosan közreműködsz előadóként és háziasszonyként is a Szentendrei Teátrum jubileumi évadában. Hogy jött a felkérés?

Tavaly nyáron kimentünk egy barátnőmmel Szentendrére, pont a Nyári Fesztivál alatt, hogy egy kicsit kiszellőztessük a fejünket, lazítsunk. Az egész belváros elképesztően gyönyörű, imádom a macskaköves kis utcáit, olyan, mintha egy olasz vagy egy francia faluban járnánk, hangulatában mindkettőt megidézi. Szerintem Szentendrén harapni lehet a művészetet, engem minden alkalommal elvarázsol, amikor ott járok, szóval tökéletes helyszín egy spontán kiruccanásra. Ahogy sétálgattunk, felfedeztük, hogy Csányi Sándor aznap este játssza önálló estjét, ami a nőkről szól. Én azok közé a fanatikusok közé tartozom, akik egy színházban töltött nap után is szívesen néznek darabokat, főleg szabadtéren, így beültünk rá, és persze elképesztően jól szórakoztunk.

Vasvári Csaba, a Szentendrei Teátrum igazgatója nagyon jó barátom, még Békéscsabáról ismerjük egymást, ahonnan én elindultam, a Jókai Színházban volt az első kőszínházi társulatom 19 éves koromban. Ott ismerkedtünk meg, és nagyon jó barátságot kötöttünk, játszottunk is együtt több darabban. Arra gondoltam, hogy ha már ott járunk, milyen jó volna összefutni legalább egy köszönés erejéig. Amint tudomást szerzett arról, hogy a nézőtéren ülünk, a rá jellemző őszinte kedvességgel, vendégszeretettel a lelkemre kötötte, hogy mindenképp vár bennünket az előadás végén a színfalak mögött. Ez jól eső érzés, ha figyelnek az emberre.

Gondolom szóba került a vizsgaelőadásod is.

Igen. Én akkor már egy ideje töprengtem azon, hogy a záróvizsgámra mivel készüljek majd, ott ugyanis egy monodrámát kell mindenkinek előadnia. Abban például már biztos voltam, hogy valami olyasmit szeretnék csinálni, amit nem csak egyetlen alkalommal játszhatok el, hanem szeretném szélesebb közönségnek is megmutatni mindenképpen, hogy induljon be, kavarjon valami kis port… Gondoltam, bedobom ezt a témát, hátha van valami jó ötletük, gondolatuk, hiszen sosem lehet tudni, talán találkoztak egy nekem való anyaggal. Csabi akkor is, mint mindig nagyon készséges volt, azonnal mondta, hogy kicsit körbejárja ezt.

Ez volt júliusban, majd augusztus végén kaptam tőle egy e-mailt, hogy talált valamit, nézzem meg. Őszintén szólva egészen idáig nem is hittem, hogy tényleg érdekelheti az én akkor még gyerekcipőben járó kis projektem. Egy Jurás Jenő átiratról volt szó, A szépek idejéről, amelyet Galambos Attila és Nyitrai László közösen írtak, de még csak egy félkész darab volt. Elolvastam, és nagyon is láttam benne fantáziát, ebből lett később A hentes lánya.

Mennyire szakadtatok el az eredeti történettől?

Ez tipikusan az az eset, amikor bizonyos termékeken azt olvasod, hogy nyomokban mogyorót tartalmaz: a mi darabunk is csak nyomokban tartalmazza az eredetit. Tulajdonképpen ihletés szintjén. Jurás Jenő Ne szakítson félbe! című monodrámájában egy Nóra nevű nőről írt, aki ugyanígy párkapcsolati és önismereti problémákkal küzd, próbál helytállni az életben. Mi az egész történetet igyekeztünk rám igazítani és áthangolni a saját ízlésvilágunkhoz. Eleinte úgy volt, hogy Galambos Attila írja a szöveget, de közben őt beszippantotta egy másik kőszínházi projekt. Ekkor került a képbe Máthé Zsolt, aki készségesen elvállalta a feladatot és tulajdonképpen írt egy új darabot, amit Nyitrai Laci zenéje tesz kerekké. Tehát így A hentes lánya című monomusicalt a Nyitrai-Máthé szerzőpáros alkotta. Szép Andris amellett, hogy a darab korrepetítora, élőben fog majd kísérni az előadáson, illetve Szokol Jutka rendezi, aki most végzős Ascher Tamás zenés színházi rendező osztályában. Meg kell még említenem Mikes Annát és Balázs Julit is, akiknek szintén jelentős munkájuk van a produkcióban.

Tehát akkor meglett a darab.

Igen. Aztán egyszer csak Csabi felhívott, hogy mit szólnék hozzá, ha ő ezt betenné a Nyári Fesztivál programjába. Nagyon megörültem a felkérésnek, mert nagyon különleges dolog, hogy még be sem mutattad a diplomamunkád, de már hívják Szentendrére a FRISS programba. És ez egy óriási felelősség is innentől kezdve, mert nem csak a Színmű valamely termében játszod el egyszer, és aztán soha többé, hanem erre az emberek jegyet fognak váltani… arról nem is beszélve, hogy azzal, hogy ez egy monodráma, azaz egyedül vagyok a színpadon, még nagyobb figyelmet kap az, amit és ahogy közvetítek majd. Szóval ez egy óriási kihívás.

Nem csak előadóként vagy idén jelen Szentendrén, hanem az évad háziasszonya is te vagy.

Csabi elmondta, hogy az 50. évfordulóra egy fiatal arcot szeretnének felkérni a fesztivál képviselőjének, valaki olyat, aki a zenés színházi világból jön, energikus és életvidám egyéniség, rám gondolt, lenne-e kedvem hozzá? Természetesen én ennek nagyon örültem, egyenesen ujjongtam a telefonban. Für Anikó, Tompos Kátya és Kovács Patrícia után beállni ebbe a sorba, számomra nagyon megtisztelő.

Milyen feladataid lesznek háziasszonyként?

Amellett, hogy ez egy nagy megtiszteltetés és óriási felelősség, ez egy fantasztikusan jó kulturális és kikapcsolódási lehetőség is. Mivel én magam is színész vagyok, nagyon ritkán jutok el mások előadásaira. Így hogy ez most a munkámmá vált, gyakorlatilag „kötelező” lesz. Az Operagálán például konferanszié leszek, illetve a legtöbb előadáson a fesztivál képviselőjeként leszek jelen. Ez a felkéréssel járó kötelezettség, de közben pedig egy nagyon kellemes időtöltés is. Egyáltalán nem érzem munkának, az egész inkább felüdülés. Arról nem is beszélve, hogy a Szentendrei Teátrum jóvoltából így a monodrámám is sokkal nagyobb figyelmet kap. Ez egy óriási lehetőség, amiért végtelenül hálás vagyok.

Hogy kell elképzelni a darabot? Nem sűrűn jön szembe az emberrel egy monomusical…

Kicsit több mint egy órás a darab, amiben én végig énekelni fogok, élő zongora kísérettel. A kortárs stílus több árnyalatába belekóstolunk, a táncdaltól, a szinte már-már heavy metal elemek megvillantásáig, de csakis olyan mértékben amennyire a karakter érzelemvilága megkívánja. A hentes lánya egy fiatalos, lendületes, mai problémákat feszegető Bridget Jones-történet, amivel szeretnénk megfogni a fiatalságot. Beszélünk benne arról, hogy létezik-e a nagy ő? Megtalálhatjuk-e? Hogyan dolgozzunk fel egy szakítást? Hogyan találjuk meg a helyünket a világban? Hogyan legyünk barátságban saját magunkkal? Egy monodrámával alapesetben a saját belső vívódásait teszi ki a színész a nézők elé. Ebben nem különbözik a mi darabunk sem, a mély érzelmek mellett szerettük volna, hogy azért egy humorral megtűzdelt, szórakoztató előadás is legyen, ami illik egy szentendrei, könnyed nyári estéhez. A legnagyobb kihívás, hogy mindezt zenében, énekelve kell megtennem.

Miért ezt a címet választottátok?

Sokat gondolkodtunk ezen. A hentes lánya címet Galambos Attila találta ki eredetileg, aztán ez megtetszett Jutkának és nekem is. Szerettünk volna valami olyat, ami egy kicsit elemeli a valóságtól az egész történetet. Közben meg Nóra, akit játszom, valóban egy vidéki hentes lánya… Szerettük volna a címmel érzékeltetni, hogy ez a történet bárkiről szólhat, hiszen Nóra egy olyan lány, aki lehetnél akár te is, vagy én is… azt gondoltuk, hogy ez a cím nem közhelyes, de kifejezi azt is, amiről a darab szól.

Összeállt már minden?

Én azt gondolom, hogy igen. Kíváncsi vagyok, hogy a nézők számára a mozaikkockák kiadják-e majd a teljes képet. A folyamatosan jelenlévő zene hömpölyögteti a történet szálát, az adja a lány gondolatait és érzelmeit is. A női agy működését képezi le tulajdonképpen, követi, ahogy váltakoznak benne a gondolatok, akár egy EKG. Figyelni kell nagyon a cselekményre, és az sem baj, ha nem értesz meg mindent az első előadás alkalmával, szerintem nem baj, hogy gondolkodhat rajta a néző.

Nagyon forradalmi már maga a műfaj megjelölése is.

Igen, valóban. Kétszereplős musicallel már találkoztam, olyannal is, hogy a prózai részeket zene töri meg, de azzal még nem, hogy valaki végig énekeljen egy monodrámát. Zsoltnak és Lacinak támadt az az ötlete, hogy írjunk egy operát. Ettől nagyon megijedtem, mert én teljesen másfajta hangképzést tanultam, nem vagyok képes operát énekelni – mondtam. Aztán megnyugtattak, hogy stílusában kortárs lesz, szerkezetében hasonlítana az operához, hogy szinte mindent énekelnek, vagy legalábbis zenére beszélnek el, így lett A hentes lányából monomusical.

Ez egy teljesen új dolog, izgulok is miatta, hogy hogy fogják az emberek fogadni, de nekem most az a dolgom, hogy töretlen hittel megcsináljam a legjobb tudásom szerint. Izgalmas, hogy valami olyat csinálunk, ami eddig még nem nagyon volt!

A helyszín nagyon alkalmas a bemutatóhoz, számíthattok a szentendrei nyitott és értő közönségre.

Igen, én is azt érzem, hogy ez a tökéletes helyszín a bemutatóhoz, és ezért nagyon hálás vagyok Csabinak és a Szentendrei Teátrumnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt. Szerettük volna, hogy ez a darab üdítő és friss legyen, mert az emberek annyi negatívumot kapnak a hétköznapokban, annyira el van rajtunk hatalmasodva a stressz, hogy azt szerettük volna, hogy A hentes lánya ebből kicsit kiszakítsa őket és bár tükröt tartva mégis szórakoztassuk őket. Remélem, hogy a közönség is úgy fogadja majd, mint amilyen várakozással és szeretettel fogunk mi odaállni a színpadra.

Kiemelt kép: Várady Nikolett