A Nemzeti Színház majdnem legfelső emeletén található a teátrum talán legkisebb játszóhelye, a monodrámáknak helyt adó Bajor Gizi Szalon. A körülbelül ötven férőhelyes teremben egy kisméretű színpad, és pár tucat szék van csupán, emiatt annyira intim az atmoszféra, hogy azt érezzük, mi is a történet, az előadás részei vagyunk, nem pedig külső megfigyelőként létezünk.

A Bajor Gizi Szalonban adja elő önálló estjét Szűcs Nelli, aki Fedák Sári alakját, szellemiségét és életét idézi meg közel két órában, szünet és pihenő nélkül.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A színpadra a nézőtér felől érkezik, a széksorok között haladva, a gyermek Zsazsaként kezdi az előadást, és fokozatosan haladunk végig az ünnepelt színésznő életútján, a végső tragédiáig. Utunk során nem csak Fedák Sári kísér minket egy bőröndnyi ruhával, hanem megjelennek családtagjai, kor- és pályatársai, barátai, szerettei és szerelmei, mindenki akinek volt egy jó, vagy rossz szava róla. És sokan formáltak véleményt lehengerlő személyéről, egyértelmű tehetségéről.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A megannyi szereplőt mind egyedül Szűcs Nelli kelti életre a színpadon, mindezt lenyűgöző virtuozitással teszi, úgy lépked és szökken egyik valós személy bőréből a másikba, ahogy a bőröndből előkerülő ruhákat aggatja, csavarja és köti sorban magára. Bárkit is játszik, akárcsak egy mondat erejéig, legyen szó Molnár Ferencről vagy Jászai Mariról, élénk, impulzív, valóságos alakokként jelennek meg előttünk.

Szűcs Nelli azonban nem csak Fedák Sáriról, hanem saját magáról is mesél, beavatja a nézőket életének apróbb részleteibe, és mindezt nem direkt kiszólással teszi. Érezni szavainak, mondatainak súlyán, mely gondolatok tükrözik művészetét, hitvallását, mely részek szólnak nem csak Sáriról, hanem Nelliről is.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Az előadás során remek megoldásokkal operál, látványos, de nem esik túlzásokba és nem is hatásvadász. Amilyen egy élet, egyszerre vidám és keserű, így járjuk be mi is nézőként az érzelmek hullámvasútját, az egyik pillanatban mosolyogva és felszabadultan, a másikban letaglózva, a katartikus és torokszorító finálé hatása alá kerülve.

Szűcs Nelli felgyorsította az időt, két óra alatt élt le egy teljes életet, járta be a mennyet és a poklot, fürdőzött sikerben, csillogásban és szerelemben, megmerítkezett szomorúságban, bánatban is, a szemünk előtt vált cserfes, játékos és élettel teli vidám lányból, kitaszított és meghurcolt, lelkileg és testileg is meggyötört idős asszonnyá, akitől elvették a legfontosabbat, azt, ami őt életben tartotta: a színpadot.

Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Úgy hiszem, egy színészről nem a díjai, és nem is a deszkákon eltöltött éveinek száma mondja a legtöbbet, hanem azok az előadások, melyekben megmutathatja önmagát, és mint néző, csak tiszta, gyermeki csodálatot érzel miután láttad. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki a lelke (és élete) egy darabját, még ha rövid időre is, de a nézőkre bízza. A Fedák Sári-est egy tabló, egy korrajz, ami nem csak a színésznőt tárja elénk, hanem az őt formáló emberek, eszmék és tragédiák sorát is. Ami lényegesebb, ez az est egy művészi önéletrajz is, mégpedig Szűcs Nellié.

Kiemelt kép: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház