A DTK Elviszlek magammal című műsorának november 6-i adásában Székely Kriszta, a Katona József Színház rendezője lesz D. Tóth Kriszta vendége.
Székely Kriszta eredetileg balerinának készült, de később a színház másik ága, a rendezés foglalkoztatta. Sikermunkái a Katona József színházhoz kötik, ahol Ibsen Nóráját vagy épp Fassbinder Petra von Kantját hívta életre, állandó teltházzal. A DTK Elviszlek magammal ezen epizódjának felvételére az azóta bemutatásra került Hedda Gabler egyik próbája után került sor. A premierre készülve volt némi egészséges szorongás az alkotóban, de mint Székely mondta, a fegyelmezettség valóban lénye része, zsigeri, alkati karakter, amelynek része a kívülállás. D. Tóth hozzáteszi, hogy élete nagy váltásait elnézve olyan, mintha „csúzliból lőtték volna ki” egyik oldalról a másikra. Székely ezt azzal magyarázza, hogy kívülről talán úgy tűnik, hogy ellentétes, szélsőséges, indulatvezérelt dolgok történnek, ám belül, benne, mégis lienáris folyamat volt. Jelen tudott lenni a saját életében, a csehovi elvágyódás nem része az alapkarakterének. A balett is önazonosságot jelentett számára, még akkor is, ha nem lehetett balerina, alkatilag nem alkalmas rá, de ezt nem mondták meg neki. Édesapja teniszezőnek szánta, mégis a balett felé indult, bár állítása szerint „kevésbé hópihe, belülről is csak nagyon ritkán”. A sport alatt és utána is sok stádiumon haladt keresztül, amelyek egy pont után lejártak. Az összes stádiumban a legteljesebb megéléssel volt jelen, amikor azonban valaminek a végére ért, természetességgel tovább tudott lépni.
A balettpályafutás végén, egy másik, „intellektuális ébredés”, az élet értelme, az igazság kezdte el foglalkoztatni, ezért újfajta útkeresésre indult. Az ázsiai vallásfilozófiában gondolta megtalálni a kérdésekre a választ. Az élet megtapasztalása, az élet iránti éhség, tapinthatóság, kaland- és szabadságvágy jellemezte életének ezt a fázisát. A balett jellegéből adódóan koncentrált, fókuszált, izolált, majd ennek szöges ellentéte kezdett kibontakozni, amely az ázsiai útra vitte. A Hedda Gabler kapcsán elmondta, hogy „a drámairodalom mostoha a nőkkel”, a női alakok nem annyira kidolgozottak, nem annyira szuverén történetűek, ahonnan kilóg Ibsen drámája – egyfajta női Hamletként emlegetik. Más minőségű női karaktert mutat meg a darab, „embert próbálan nagy feladat” a játszónak és a rendezőnek is. Női antihőst kell megmutatni, úgy, hogy együtt lehessen vele érezni, rá lehessen kapcsolódni.
A teljes beszélgetés november 6-án 22 órakor (ismétlés: november 13-án, 9 óra 30 perckor) a Spektrum Home-on tekinthető meg.
Kiemelt kép: Székely Kriszta (Fotó: Várady Nikolett)
