Tavaly ősszel két újabb magyar szerzővel bővült a General Press Kiadó krimikínálata: míg Patkó Ágnes a szekszárdi borvidékre kalauzolja az olvasókat, addig Hidas Bence első regényében a 100 évvel ezelőtti Budakeszire utazhatunk képzeletben.

1924 fogvacogtató telén az öreg Wimmer Marika néni felfelé baktat a budakeszi Kálvária-domb meredek oldalán. A kápolnába igyekszik, ám a felszentelt épületben biztonság helyett félelem vár rá. Egy oldalsó ablakon betekintve ugyanis szörnyű látvány fogadja: egy fiatal lány holtteste fekszik kiterítve a templom padlóján. A falu összezár. A lakosok közé bizalmatlanság kúszik, ami nem könnyíti meg a fővárosból küldött két nyomozó, Pinelli Károly és Márzay Ottó dolgát. A kutatásukat nem csupán a helyiek gyanakvása nehezíti, hanem a mindent elfedő havazás is. És ahogy a hó egyre inkább betemeti a nyomokat, úgy bukkannak elő újabb és újabb holttestek – a gyilkost pedig mindenáron meg kell állítani.

Az 1997-ben született Hidas Bence filozófia- és esztétikatanulmányait követően jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem művészettörténet szakos hallgatója, egyben kiállításszervező egy budapesti múzeumban. A Budakeszin, az 1920-as évek közepén játszódó És mindent betemet a hó az első regénye, amelyben a fővárosból küldött két nyomozó, Pinelli Károly és Márzay Ottó egy fiatal lány halálával kapcsolatban próbálja kideríteni az igazságot. A szerző jelenleg a sorozat másodi kötetén dolgozik.

Habár hazánk nem dúskál a történelmi krimikben, a műfajra fogékonyak az utóbbi két évtizedben azért így is szép számmal találhattak maguknak olvasni valót. Kezdve Kondor Vilmos – a magyar krimi atyja – Bűnös Budapest-ciklusával, amely az 1930-as évektől az ’56-tal bezáródó időszakot mutatja be, de említhetnénk Cserhalmi Dávid ÁVH-regényeit, amelyek a Rákosi-korszakban játszódnak, vagy Zajácz D. Zoltán Balaton-trilógiáját, amely az 1970-es évek végére fókuszál. Ha pedig régebbre akarunk visszamenni, nem szabad szó nélkül elmenni Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei és Baráth Katalin Dávid Veron-sorozata mellett, amelyek főként a millennium, a századforduló és a boldog békeidők idején játszódnak. A középkori hangulatra vágyóknak pedig Gráczer L. Tamás A budai hóhér-trilógiáját ajánljuk, amely egészen a Hunyadi-éráig, vagyis a XV. század közepéig nyúlig vissza. 2023 szeptemberében ehhez az illusztris társasághoz csatlakozott a szemtelenül fiatal (mindössze 26 éves!) Hidas Bence, aki a két világháború közötti időszakot ragadta meg.

Korabeli fotó a regény egyik helyszínéről, Zsámbékról (Fotó: Fortepan/Schermann Ákos)

Hidas regénye már a lírikus-sejtelmes címével felkelti az olvasó érdeklődését, és bár ez alapján könnyedén asszociálhatnánk egy skandináv krimire is, ez a regény sem műfaját, sem hangulatát tekintve nem akar hasonlítani északi társaira. Nem, ez a történet ízig-vérig magyar, olyan, amelyet valóban magukénak érezhetünk, és méltán lehetünk rá büszke. Bár az 1920-as évek közepe a magyar történelem szempontjából nem egy kiemelten fontos vagy eseménydús időszak, a szerző mégis jól meg tudta ragadni ennek a korszaknak a lényegét, a szellemiségét. Alig pár évvel vagyunk túl az I. világháború eseményein és Trianon, és habár utóbbi nem igazán válik hangsúlyossá a történetben, az előbbi jobban fókuszba kerül. Egyrészt maga a főhős, Pinelli Károly is egy leszerelt katona, aki a trevisói fonton harcolt, az ottani emlékek pedig rendre kísértik őt. Vannak dolgok, amiket ő sem tud megbocsátani akár magának, akár feletteseinek, és részben emiatt mostanra könnyebben szembeszáll főnökeivel, jobban tudja képviselni saját magát. A másik háborús vonatkozás a budakeszin történtekhez kapcsolható. Habár maga a gyilkosság nem ilyen indíttatásból történik, a falu lakosságának az életére és hangulatára is rányomta a bélyegét a háborúba vonuló és onnan többé haza nem térő férfiak után maradt űr. A regény cselekményét megelőző időkben a fiatal lányok akár tömegével követtek öngyilkosságot, de az élet a többiek számára is sok esetben kilátástalanná vált.

Ebben a fagyos, depresszív közegben történik egy brutális gyilkosság, amely még inkább hallgatásra készteti a lakosokat. Pinellinek és a zsidó származású, eredetileg jogásznak tanuló Márzay Ottónak így nehezített pályán kell bizonyítania, ráadásul felettesük, Sóstói is minél hamarabb válaszokat akar kapni. Ez azonban egyáltalán nem könnyű, a féligazságok és a hazugságok ugyanis folyamatosan tévútra terelik a nyomozókat, aminek következtében az ügy egyre szövevényesebbé is válik. A történet közepén a szerző behoz egy olyan szálat, amely jobban hasonlít egy Indiana Jones-féle kalandfilmre, semmint krimire, és az olvasó ezen a ponton meg is zavarodhat kicsit, hogy mindez hogyan kapcsolódik a gyilkosságokhoz. Ez a szerteágazódás a regény második felére is igaz lesz, de a történet végére érve minden kérdésünkre választ kapunk. A befejezés bővelkedik izgalomban, hiszen a szerző számtalanszor elhinti, hogy megvan a gyilkos – persze, a rutinos olvasók sejtik, hogy a regény közepén még nem az igazi tettest kapták el –, a nézőpontok pedig folyamatosan váltakoznak. Az epilógus szépen előkészíti a folytatást is, amit remélhetőleg még idén olvashatunk is.

Az egykori budakeszi Kálvária utca (Forrás: Budakeszi képekben)

Amit mindenképpen ki kell emelni, hogy Hidas igazán hitelesen ábrázolja az a kort, amelyben a cselekmény játszódik. Az akkori kifejezések gyakori használata ugyan néhol megakasztja az olvasást, de ezek által válik autentikussá a szöveg, így ezt hátrányként felróni nehezen lehetne. Habár az 1920-as években még nem létezett olyan fogalom, hogy sorozatgyilkosság (a könyvben sem említik), már ezt megelőzően is történtek hasonlók Magyarországon, amelyeknek a szerző szintén alaposan utána nézett és többször is kapunk utalást ezekre. De ugyanígy megjelennek benne a Mária-lányok, a különböző nemzetiségek, akik Budapest környékén telepedtek le, és az egyház is fontos szerepet kap a történetben.

Összességében az És mindent betemet a hó bár nem minden szempontból hibátlan, de egy nagyon erős kezdés, olyan, amelyről elsőkönyves írók többsége – főleg ilyen fiatalon – csak álmodhat. Annyi bizonyos, hogy Hidas jó kezekbe került a General Press Kiadónál.

Hidas Bence: És mindent betemet a hó, General Press Kiadó, 384 oldal

Kiemelt kép: Hidas Bence: És mindent betemet a hó (Szerzőportré: Szalmás Kriszta/General Press)