Szavakba fagyott ének – interjú Olgyay Gáborral, a Veled jó színházi koncert apropóján

Lenyűgöző ritmus- és hangzásvilág; igazi örömzenélés a jazz, blues, világzene tájain; meghökkentő vagy épp megérintő irodalmi betétek – ez Olgyay Gábor szerzői estje. A májusban bemutatott produkció október 6-án újra hallható, ennek kapcsán beszélgettünk a szerzővel.  

Mindig is eklektikus, kategorizálhatatlan zenéidről voltál híres. Most szerzői esteden dalokkal mutatkozol be, a leírásban Kossuth-díjas zenészek, két színművész, számos külföldi és magyar költő, író szerepel. Hogyan jön mindez össze? 

A Veled jó egy versekre épülő színházi koncert. Az utóbbi években elém került verseket próbáltam megeleveníteni, és egy fantasztikus csapattal a nézők elé tárni.

Megeleveníteni? Vagyis megzenésíteni?

A vers nagyon közel áll a zenéhez, nem véletlen, hogy pár száz évvel ezelőttig nem is létezett önmagában, hanem csak énekelt formában. Engem mindig érdekeltek a versek szakmai, zenei szempontból, de nem jutottam ennél közelebb hozzájuk. Ma, ha egy szöveget megszeretek, akkor az magától megszólal: egy percig sem kell azon gondolkodnom, hogy hogyan. Mintha a vers szavakba fagyott ének lenne, amit én dalszerzőként csak felolvasztok.

Saját verseid is elhangzanak?

Igen, de a saját vers az más. Az mindig egy gondolat, ötlet, szikra mentén indul, de aztán ugyanúgy kibomlik, mint a zeneírásban a hangok. Maguktól.

Említesz néhány szerzőt az est anyagából?

Van itt Lorca, Villon-Faludy, Szabó Lőrinc, Kányádi, Dsida Jenő, és persze Weöres Sándor, a kihagyhatatlan. A prózai részek közül talán Marquez számomra a legmeghatározóbb. Mindegyik szöveg kapcsolódik hozzám: ahhoz a hangulathoz, érzéshez, életélményhez, amiben éppen benne vagyok, nyakig. Az életem az utóbbi években sokkal színesebb, élménydúsabb, mint korábban, ezért könnyen megtalálom hozzá a verseket. Vagy a versek találnak meg könnyen engem.

Témák?

Az emberi kapcsolatok, kapcsolódás, szerelem. És minden mögött persze maga az Alkotó – aki mindezt létrehozta, és figyeli. Somolyogva a bajusza alatt, vagy éppen morcosan, bosszankodva. Vagyis a téma egy hármas egység: Férfi, Nő és Isten.

Ez elég biblikusan hangzik.  

Remélem, hogy nem. Előbb volt az élet, és abból lett a Biblia, nem pedig fordítva. Ez a hármas egység az élet maga.

S hogy jelenik meg mindez a színpadon, ahova a nagy nevű zenészek mellé színművészeket is hívtál?

Jól! Mindenkinek újdonság: a zenésznek a színész, a színésznek a zenész, a közönségnek meg ez az egész! De komolyra fordítva: ez a műsor nem csak énekelt versekből áll, hanem ott van a mögöttük rejlő cselekmény, történetlánc, sok esetben humor, amit laza szövéssel összefűztünk, mozgásba vittünk – életre keltettünk. Így alakult ki a koncert-színház, avagy színházi koncert műfaja.

Az Olgyay Gábor & Co. zenekarban olyan zeneművészek szerepelnek – a teljesség igénye nélkül –, mint Kanizsa Gina (Jazzation), Pusztai Gábor (Misztrál) vagy Holló Aurél (Amadinda). Hogy állt össze ez a társaság? 

Először Holló Aurélt kértem fel, akivel 30 éves szakmai barátság és több lemez köt össze. Utána adta magát, hogy Juhász Gábor jazzgitárost hívjam meg, aki igent mondott, majd láncreakcióban tovább mindenki. Az utolsó láncszem Kanizsa Gina volt, akivel nem ismertük egymást, ezért küldeni akartam neki demo anyagot. Azt mondta, ilyen nevek mellett az felesleges. És jött.

A következő Veled jó az I. kerületi Katakomba pinceszínházban lesz, október 6-án, 17 órakor. Miért éppen ott?

Ez a helyszín a szívemhez nagyon közel áll, több műsoron dolgoztam ott. De nemcsak ezért, hanem mert egy hangulatos, gyönyörű ékszerdoboz, ami nagyon illik az előadás különlegességéhez. Ott tényleg jó lesz – mindazokkal, akik eljönnek.  

Az interjút Lukács Levente készítette. 
Kiemelt kép: Olgyay Gábor (Fotó: Radics János)