Szakonyi Károly 90 éves

A mai napon ünnepli 90. születésnapját Szakonyi Károly, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, dramaturg, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, valamint a Magyar Művészeti Akadémia Színházi Tagozatának alapítója.

Szakonyi Károly Budapesten, 1931. október 26-án, Németh Károly néven látta meg a világot. Családja Sopron megyéből származik, nagyapja uradalmi cseléd, parádés kocsis volt Zsirán, apja Fülesről került fel pincérnek a fővárosba, majd vendéglősök lettek a Dob utcában. A Szakonyi vezetéknevet anyai nagyanyja szülőfalujának neve után választotta előbb írói névként, első novellája megjelenésekor, majd 1963-ban polgári névként is. Tanulmányait a Szív utcai Elemi Népiskolában kezdte meg, majd a VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumba járt. A VI. osztály után kimaradt, felvételizett a Színművészeti Főiskolára, színész szakra, azonban nem vették fel. Ekkor a Repülőtiszti Főiskolára jelentkezett, ahol kérelmét szintén elutasították, viszont behívták tényleges katonai szolgálatra, Piliscsabára. Kétévi szolgálat után szerelt le, őrvezetőként. Segédmunkás lett a MEGÉV mezőgazdasági gépértékesítő vállalatnál, majd csomagoló, raktáros. Egy idő után anyagbeszerző, kocsikísérő; majd a vállalat vidéki, kecskeméti telepén telepvezető. 1954 tavaszán „racionalizálták”, a Belügyminisztériumba került polgári alkalmazottnak, ahol ekkor vezették be az új személyi igazolványokat. Ezen munka végzése keretében járta az országot: Baranya, Somogy, Tolna, Hajdú-Bihar megyét. 1955. január 16-án kötött házasságot Schneider Margittal, aki könyvelő volt korábbi vállalatánál. Csilla lányuk 1955. november 2-án született meg. Ezután a Zuglói Kötöttáru Gyárban betanított munkásként nyolc gépen dolgozott. Éjszaka a gépek mellett Balzacot olvasott, és más olcsó könyvtári könyveket. 1956–57-ben szintén betanított munkás volt a Dekorációs Vállalatnál, majd a Képzőművészeti Alap rézkarcügynöke lett. Ezután az SZTK-nál betegellenőrré vált, 1958 augusztusától novemberéig a Budapesti Hajtóműgyár anyagmozgató segédmunkása.

Első novellája (Kuzmics fusizik) a Népszabadság 1958. december 14-i, vasárnapi számában jelent meg, ezzel elkezdődött szabadúszó korszaka. Első nejétől elvált, majd elvette feleségül Kósa Juditot, aki az Egressy Klubban dolgozott titkárnőként. Itt ismerte meg kortársait, barátait: Szabó Istvánt, Kiss Dénest, Csukás Istvánt, Kárpáti Kamillt. Az elkövetkezendő években sorra jelentek meg novellái, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Pest Megyei Hírlapban, a rádióban, a Népszavában, az Új Írásban és a Kortársban. Első kötetét (Középütt vannak a felhők) a Magvető Kiadó jelentette meg, 1961-ben. 1963 januárjától dramaturgiai ösztöndíjat kapott a Nemzeti Színháznál, ez idő alatt írta meg első drámáját, az Életem, Zsókát. Ettől kezdve kötődik élete a színház világához. 1966-ig a Nemzeti Színház, 1975-től 1978-ig a Miskolci Nemzeti Színház, 1982-től 1988-ig a győri Kisfaludy Színház, 1989-től a pécsi Nemzeti Színház, 1993-tól a debreceni Csokonai Színház dramaturgja volt, utóbbinál címzetes örökös tag. Emellett rendkívül tevékeny volt az irodalmi élet szervezésében is: 1977-től 1982-ig a Kortárs, 1989–1991-ben az Új Idő szerkesztőbizottságának, 1990–1991-ben az Új Írás Tanácsadó Testületének volt tagja, 1993-tól a Lyukasóra címzetes kiadója, szerkesztőségi tagja.

Az irodalmi élet résztvevőinek elismerését, bizalmát fejezik ki testületi, kuratóriumi megbízatásai is. 1962-ben vették fel a Magyar Írók Szövetségébe és az Irodalmi Alapba, a hetvenes évek elejétől az Írószövetség választmányában, majd a drámai szakosztály vezetőségében tevékenykedett, az utóbbi években annak elnökeként. A hetvenes évek elejétől két évtizedig részt vett az Irodalmi Alap vezetésében. A hetvenes évek végétől tagja a Kazinczy-díj kuratóriumának, majd a Szabó Lőrinc Alapítvány kuratóriumának. 1992-től a Domján Edit Alapítvány kuratóriumának elnöke. Részt vett a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyv-kollégiumában, majd a Páskándi Alapítvány döntéshozó testületében. Évekig tagja volt a Kossuth-díj Irodalmi Albizottságának, 1996-tól 2013-ig a Magyar Művészeti Akadémiának, és máig tagja a Francia Drámaírók Szövetségének (Société des Auteurs et Compositeurs Dramatique).

Az egyik legismertebb színdarabja, az Adáshiba mindössze nyolc nap alatt készült el, 1970-ben mutatták be, a Pesti Színházban. „Marton Laci kérdezte meg egy rádiós felvételen, miért nem írok nekik egy darabot. Küldtek szerződést, és előleget is kaptam rá. Közben megoperáltak epehólyaggyulladás miatt, elváltam, ősszel szanatóriumban voltam, így a megbízásról teljesen elfeledkeztem. Januárban eszembe jutott, hogy te jó ég, tartozom 4000 forinttal a Vígszínháznak, amit előlegként kaptam. Kéthetes beutalóval elmentem a nagymarosi, ma már nem létező alkotóházba. Nagyon hideg volt, két napig csak akklimatizálódtam. Egyik este néztem a többiekkel egy krimit a társalgóban, amikor bevillant, miről is kellene írnom. Emberekről, akik ahelyett, hogy egymással foglalkoznának, csak az adást bámulják. Fölmentem a szobámba, és egyhuzamban, nyolc nap alatt megírtam a darabot. Nem tudtam, honnan jöttek a mondatok. A szövegrendszer teljesen rendetlen, mert az egyik szereplő nem arra válaszol, amit a másik kérdez. Ezt tudatosan képtelenség lett volna így megcsinálni. Amikor elkészült, fogalmam sem volt, jó lett vagy sem” – nyilatkozta nemrég a darab keletkezésről Szakonyi. Emellett olyan színműveket, drámákat köszönhetünk neki, mint az Ördöghegy (1968), a Hongkongi paróka (1976), az Irányítószám 2000 (1976), a Holdtölte (1982), a Ki van a képen? (1986), az Apák és fiúk (1989), A pénz komédiája (1995), a Vidám finálé (1995), továbbá olyan klasszikusokat adaptált színpadra, mint A félkegyelmű (1995), a Szent Péter esernyője (1996) vagy a Bűn és bűnhődés (1998).

A hatodik napon című drámáját 1978. december 22-én mutatta be a Madách Színház, Lengyel György rendezésében, Psota Irén, Bessenyei Ferenc, Almási Éva, Bálint András, Dózsa László és Horesnyi László szereplésével. Az előadásról 1980-ban felvétel is készült, amelyet a mai napon az M5 csatornán megtekinthetnek az érdeklődők. Emellett a Rózsavölgyi Szalon is – szintén tisztelegve a szerző 90. születésnapja előtt – ma este mutatja be ezt a darabot, Dicső Dániel rendezésében. A szereplőket Szacsvay László, Járó Zsuzsa, Mertz Tibor, Karalyos Gábor, Alberti Zsófia és Mohai Tamás kelti életre.

Szakonyi Károlyt 1963-ban SZOT-díjjal, 1970-ben József Attila-díjjal, 1974-ben Gábor Andor-díjjal tüntették ki, 1991-ben megkapta A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 1995-ben Szép Ernő-jutalomban részesült, valamint elnyerte a Literatúra-díjat is. 1997-ben Kossuth-díjat kapott, 2003-ban Magyar Műveszetért Díjjal, 2008-ban Gundel művészeti díjjal, 2009 Szépirodalmi Figyelő-díjal, 2011-ben Prima Primissima díjjal ismerték el munkásságát. 2020-ban A Nemzet Művészé választották, 2021-ben pedig megkapta A Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal.

Magánélete a későbbiekben sem vált unalmassá: 1967-ben Kósa Judittal kötött házasságát felbontotta, majd feleségül vette Győri Zsuzsannát, de az ő nászuk sem tartott sokáig: 1969-ben ismét elvált. Ezt követően Szoó Rozália lett a felesége, akitől két gyermeke született, Gergely (1973) és Dávid (1974). 1986-tól Szabó Klára volt a felesége; 2006-ban megözvegyült. 2008-ban feleségül vette Seres Gerdát, közös gyermekük, Bence, 2010-ben látott napvilágot.

Kiemelt kép: Szakonyi Károly A hatodik napon olvasópróbáján (Fotó: Kallus György/Rózsavölgyi Szalon)