Ma ünnepli 85. születésnapját Szabó István, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Oscar- és Kossuth-díjas magyar filmrendező, érdemes és kiváló művész, a magyar filmművészet európai hatású és rangú alkotója.

Szabó István (teljes neve Szabó István Tamás) Budapesten, 1938. február 18-án született, de élete első hat évét Tatabányán töltötte. Apja, Szabó István (1902–1945) orvos volt a tatabányai kórházban, anyja, Vita Mária Edit polgári családból származott és szintén kórházban dolgozott. A család a 20. század első felében a zsidó hitről a katolikus hitre tért át, ám a zsidótörvények őket is érintették. 1944 novemberében dr. Szabó Istvánt családjával együtt a komáromi gyűjtőtáborba internálták. Ullrich Viktor ezredes az Assisi nővérek segítségével a fővárosi Assisi Szent Ferenc kórházba helyeztette át a későbbi filmrendező édesapját, ám ott egy műtét során szerzett diftériás fertőzés következtében 1945 áprilisában meghalt. Ezután a gyermek anyai nagyanyjánál, a ferencvárosi Liliom utcában laktak, ahonnan 1950-ben a budai Németvölgyi útra, önálló lakásba költöztek. A gyermek Szabó István sokáig orvos, de 16 éves korától már filmrendező akart lenni. Középiskolai tanulmányait az I. kerületi Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, 1956-ban érettségizett. Ugyanebben az évben jelentkezett és első próbálkozásra felvételt is nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára, Máriássy Félix osztályába, ahol a tanársegéd Makk Károly volt. A főiskolán készített kisfilmjei elvesztek, köztük egy plakátragasztóról szóló tízperces némafilm, melyet Szabó István egy 1975-ben készült interjúban első rendezésének nevezett. A főiskolán 1961-ben végzett, Koncert című vizsgafilmje, egy lírai etűd eredeti látásmódról tanúskodott, az oberhauseni nemzetközi fesztiválon díjat is nyert. Ugyanezen év végén Szabó István házasságot kötött Gyürey Verával, és a Váci úti bérházban lévő lakásba költözött, és több mint négy évtizeden át ott lakott.

Helen Mirren és Szabó István Az ajtó című film forgatásán (Fotó: Mokép)

Első munkahelyén, a Híradó és Dokumentumfilmgyárban asszisztensként dolgozott, közvetlen felettese Nemeskürty István volt. Az 1958 decemberében alapított Balázs Béla Stúdióban készült első filmje, a Variációk egy témára (1961) a háborúval foglalkozott, amit három különböző stílusú és hangvételű etűdben (Tárgyilagosan, Döbbenten, Sikoltásként) dolgozott fel. Ezt követte a franciásan könnyed, érzelmes Te című rövidfilm (1962), Esztergályos Cecíliával a főszerepben. A mindössze nyolc perces alkotás egyebek között a IV. Magyar Rövidfilmszemle I. díját és a Tours-i Filmfesztivál nagydíját nyerte el. 1962-ben Herskó János rendező kérésére átkerült a Hunnia Filmgyárba és mintegy tíz évig ott dolgozott. Herskó Párbeszéd című filmjében első asszisztens lett, ennek a forgatásnak köszönhette munkakapcsolatát későbbi játékfilmje több szereplőjével, például Sinkovits Imrével és Gábor Miklóssal. Herskó támogatásának nagy része volt abban, hogy Szabó István rendkívül fiatalon és saját (nem pedig hozott) forgatókönyv alapján elkészíthette első nagyjátékfilmjét, az Álmodozások korát, majd ennek sikere után az Apa és a Szerelmesfilm című műveit. Ezekben saját ifjúsága és nemzedéke meghatározó élményeit dolgozta fel. Mindhárom önéletrajzú ihletettségű film főhőse (Bálint András alakítása) a háborút gyermekként, 1956 október–novemberét kamaszként átélt értelmiségi, érzékeny budapesti fiatalember.

Miután Herskó 1970-ben elhagyta Magyarországot, Szabó István visszatért a Nemeskürty István által vezetett filmstúdióba. Itt forgatta következő három játékfilmjét. Előttük azonban, 1971-ben vállalati megrendelésre kisfilmsorozatot készített, melynek első darabja az oberhauseni rövidfilm-fesztivál egyik díját is elhozta. Az Álom a házról, ez a „tizenkét perces lírai, szürrealista vízió” előtanulmánynak is bizonyult a következő nagyjátékfilmhez. A sorozat darabjai: Álom a házról; Tükör; Duna: Halak–madarak; Lányok, városháttérrel; Leányportré; Tér; Hajnal; Alkony. Ezekhez járult később a Várostérkép (1977) című rövidfilm, amely Oberhausenben nagydíjat nyert. Az évtized mindhárom játékfilmje (Tűzoltó utca 25., Budapesti mesék, Bizalom) eltérő stílusban készült, de az igazi váltást az utóbbi film jelentette. A hagyományos filmkészítési módszerek irányába tett fordulatot egyes kritikusok visszalépésnek, a korábbi tematika és eredeti filmstílus „elárulásának” tekintették, véleményük a következő évtizedben forgatott filmekre is vonatkozott.

Jelenet a Mephisto című filmből (Fotó: filmarchiv.hu)

Filmjeinek egy nyugat-berlini vetítéssorozatán Szabó István megismerkedett Manfred Durniok német producerrel, aki felkérte egy televíziós film elkészítésére. A Zöld madár című két-szereplős szerelmi történet német produkcióban készült. A rendező és operatőre, Koltai Lajos számára jó alkalom volt megtanulni, mit jelent magántőkéből, az itthoninál keményebb feltételek között filmet készíteni. Még a munka teljes befejezése előtt a producer Klaus Mann Mephisto című regényének megfilmesítésére tett ajánlatot. A Mephisto koprodukcióban, de lényegében az Objektív Stúdió kivitelezésében és a rendező megszokott stábjával készült. A forgatókönyv írását Szabó István ezúttal Dobai Péter íróval osztotta meg. A címszerepre Klaus Maria Brandauer osztrák színészt kérte fel, akinek alakítása nagyban hozzájárult a mű sikeréhez. A történet Németországban játszódik, az 1920-as években kezdődik és a nemzetiszocializmus uralomra jutásának idején folytatódik. Központi alakja Hendrik Höfgen, a színész, aki kiteljesíteni, érvényesíteni akarja tehetségét, ezért hajlandó megalkudni a hatalommal, de végül kénytelen ráébredni, hogy megalázták, tehetségét kihasználták. Ez az első magyar nagyjátékfilm, amely Oscar-díjat kapott (1982).

Az 1991-ben készített Édes Emma, drága Böbe után Szabó István hét évig nem rendezett nagyfilmet. Ez alatt egy külföldi televíziós produkciót és egy rövidfilmet készített, forgatókönyveket írt, operákat állított színpadra. Filmet tervezett Füst Milán Feleségem története című regényéből, Gérard Depardieu-vel a főszerepben, a terv azonban nem valósult meg. A pályára nézve is fontos körülmény, hogy a rendszerváltással a hazai filmgyártás korábbi bázisa, struktúrája, finanszírozása alapjaiban átalakult, részben meg is szűnt. Szabó István a Magyar Mozgókép Alapítványhoz nem is nyújtott be forgatókönyvet megvalósításra. Korábbi sikerei lehetőséget teremtettek arra, hogy nyugat-európai vagy amerikai produkcióban dolgozhasson tovább. Ezzel a külföldi producerek elvárásai miatt nyilván kompromisszumos megoldásokra is kényszerült. 1999-ben magyar-osztrák-kanadai-német koprodukcióban készítette el A napfény íze (Sunshine) című filmet, amely egy magyar zsidó család három nemzedékének történetét mutatja be közel három órába sűrítve. A 2000-es évek elején négy játékfilmet készített, mindegyiket irodalmi mű alapján: a 2001-es Szembesítés Ronald Harwoord színdarabja nyomán készült, míg a továbbiak – Csodálatos Júlia (2004), Rokonok (2005), Az ajtó (2012) – híres regények adaptációi. Legújabb filmjét, a Zárójelentést 2020-ban mutatták be a magyar mozik.

Habár a „természetes közege” a filmek világa, nagy ritkán színházak számára is készített előadásokat: 2000-ben a Madách Színházban a Lugosi – A vámpír árnyéka, 2017-ben pedig a Távoli dal című darabot állította színpadra a Vígszínház Házi Színpadán.

Jelenetkép a Távoli dal című előadásból (Fotó: Dömölky Dániel)

Díjait felsorolni szinte lehetetlenség lenne, ezért a teljesség igénye nélkül álljon itt pár. Első elismerését 1963-ban kapta: a Variáció egy témára és a Koncert című alkotásokért megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját (A legjobb kisfilm rendezés), 1967-ban Balázs Béla-, 1975-ben pedig Kossuth-díjat kapott. Munkásságát több alkalommal is elismerték Cannes-ban, és mint fentebb említettük, 1982-ben Oscar-díjat nyert a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. 1982-től az érdemes művészek listáját gazdagítja, három évvel később kiváló művésszé vált. 1986-ban BAFTA-díjat nyert (Redl ezredes), tíz évvel később pedig nemcsak Budapest díszpolgárává avatták, hanem megkapta a Joseph Pulitzer-emlékdíjat is. 1999-ben Európai Filmdíjjal, 2001-ben Hazám-díjjal tüntették ki. 2004-ben Prima díjas lett, három évvel később Jubileumi Prima Primissima díjat kapott. Az ajtó című filmje Arany Medál díjat nyert 2012-ben, Szabó István munkásságát pedig 2013-ban a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjjal is elismerték. 2014-től viseli A Nemzet Művésze címet.

Kiemelt kép: Szabó István (Fotó: Magyar Nemzeti Filmalap)