Színházasság. Arra a teátrumra használom ezt a kifejezést, amelyet a legtöbb alkalommal látogatunk együtt a feleségemmel, azaz tulajdonképpen kulturálisan a frigyünk részévé vált. A Madách Színház pedig tökéletesen ellátja azt a feladatot az életünkben, hogy nagybetűs eseményt kínálva, a hétköznapi mókuskerékből dallamokkal, színpompával és mókával kiragadva szórakoztasson. Ráadásul egy olyan területen teszi ezt, amit sokan űznek, de jól csak kevesen művelnek: a musical műfajában. Az egyik – talán a legelső – közös színházi élményünk is ehhez a társulathoz kapcsolódik: Az Operaház Fantomját ugyan láttam már előtte filmen és ismertem a világhírű zenéit, de amit Szirtes Tamás rendezése adott nekünk, az megerősítette a zsáner iránti rajongásunkat, Sasvári Sándor pedig nagy benyomást tett ránk széles skálán mozgó hangjával és érzékeny játékával. Úgy éreztük, hogy hazaértünk.

Azóta ha igényes musicalre vágyunk, nem is lehet kérdés, hogy az Erzsébet körútra visz az utunk. Legyen szó Victor Hugo nyomorultjairól, Andrew Lloyd Webber macskáiról, John Carney filmjének megelevenedett szereplőiről, az Abba örökzöldjeiről, József Attila szerelmeiről, a szupersztár Jézusról vagy éppen a világ leghíresebb dadájáról, mindig megtaláljuk a számításainkat – az pedig filmrajongóként különösen kedves a szívünknek, hogy előszeretettel adaptálnak olyan produkciókat, amiket a mozikban vagy a tévéképernyőn keresztül már megszerettünk. Magas színvonalú szórakozás, végtelenül kedves személyzet, a Broadwayt megidéző elegáns környezet, ízletes cappuccino és puha sajtos perec jellemzi egy-egy Madáchos utunkat, azt pedig székesfehérváriként kifejezetten becsüljük, hogy a vidékiekre gondolva nem csupán esti, de délutáni időpontokra is lehet jegyet váltani. 

Olyan kapcsolat ez, amellyel mindkét fél nyer, és amely átvészel jót és rosszat egyaránt. Utóbbira tökéletes – és fájdalmas – példa a koronavírus által okozott pandémia, amit megsínylett a teátrum és az azt látogatók is. Bár voltak online megtekinthető előadások, a színház varázsának közvetlennek kell lennie, csakis akkor hat, közvetetten klasszisokkal veszít az erejéből. Arra bíztatok hát mindenkit, hogy a biztonsági intézkedéseket betartva, lehetőségeihez mérten hódoljon ismét a színház szeretetének, hogy a Madách Színház művészei továbbra is élvezhessék a teli terem taps-decibeljét, hogy a sikerdarabokon kívül újakat is bemutasson a társulat (az Aranyoskám például a 2022/23-as évadra csúszott), hogy ne kerüljön veszélybe a kultúra. Elvégre… ez mindannyiunk színházassága. 

Kiemelt kép: Szabó Dániel a Madách Színházban (Fotó: Gádoros Márk)